Abban a reményben kérem a tisztelt Olvasót, hogy hallgassa majd meg az LGT Mindenki című dalának szövegét, hogy az alábbi sorokat végigolvassa.
Az vár rád ma is, amit tegnap feladtál.
Ez a napi bölcsesség jött velem szembe a világhálón, és mennyire igaz ez a felvidéki magyar közösségre is. Persze feladhatjuk, nem kell a küzdés, a munka, elfogadhatjuk azt a bölcsességet is, hogy engedjük el azt, amit képtelenek vagyunk megoldani. Van egy „rossz“ hírem azok számára, akiknek jó alibit szolgáltat ez az „elengedés“. Elnézést a személyes példáért, de ha én 1993-ban – amikor a komáromi nagygyűlésre megszervezett tömött autóbuszainkat nem engedték ki Losoncról a rendőrök – elfogadtam volna a hatalom döntését, hogy Nógrád küldöttsége nem juthat el Komáromba, feladtam volna a célomat.
Nem adtam fel, megfogyva bár, de törve nem, eljutottunk Komáromba úgy, hogy közben 25 alkalommal (igen, tudom, hihetetlen) állítottak meg a 200 km-es úton, de mi a kocsinkban a pici gyerekeinket amolyan élő pajzsként használva, családi autós kirándulásnak hazudva igenis elértünk a célba, mert azon a napon az volt a FELADAT.
Most magyarok tízezrei választják ki a számítógép előtt ülve, hogy nemzetisége magyar vagy szlovák. Ne áltassuk magunkat, nagyon sokan fogják a szlovákot választani, és ezt ide le merem írni, mert ezek a sorok nem fogják őket a döntésükben befolyásolni, ugyanis ők az efféle cikkeket nem olvassák…
https://felvidek.ma/2021/02/kozos-hang-internetes-parbeszedet-inditott-az-mkp/
Akik viszont olvassák, azok között számtalan felelős politikus, polgármester, képviselő, Csemadok-tag lehet, és bizony ők felelnek ezekért az emberekért, mert, amikor ezekbe a tisztségekbe kerültek, nemcsak karrierhez, hanem felelősséghez is jutottak, ami azzal jár, hogy nem engedhetik el a FELADATOT azzal, hogy az meghaladja a képességeiket, mert ha ezt teszik, akkor nem végzik tisztességgel a munkájukat, ugyanis az ő legfontosabb dolguk megmenteni a magyar lelkeket.
Fontosabb ez a FELADAT, mint egy kultúrház, vagy egy iskola felújítása, mert mit ér a vastag szigetelés és a friss vakolat, ha már nem lesznek magyar hangtól és daltól hangosak az épületeink, mint voltak több száz éven át!
Lehet azzal érvelni, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de erre a legkézenfekvőbb megoldás a közös cselekvés.
Éppen ezért született meg az elmúlt napokban egy olyan kezdeményezés, amely az első fecske, ugyanis az a célunk, hogy hallassuk a nép hangját. A Közös hang – Felvidéki párbeszéd internetes kérdőív azt a célt szolgálja, hogy megtudjuk, mi az emberek véleménye politikai pártjaink esetleges egyesüléséről, amely az egyedüli eszköz lenne ahhoz, hogy megerősítsük széthullott közösségi tudatunkat, fokozatosan visszaépítsük az önbecsülésünket, és újra erős legyen a magyar a Felvidéken.
Bárki, bármit mond – a belső erőtartalékainkat ismerve –, nincs más utunk.
Akkor majd azok a magyarok is visszajönnek közénk, akik a napokban esetleg a szlovákot jelölik be nemzetiségként, mert ez a célcsoport igenis befolyásolható és a mi kötelességünk, hogy a jó irányba tereljük őket, vissza, magunk közé. Ehhez viszont kell egy erős pártszövetség, amelyben mindenkinek ott a helye.
Most MINDENKIRE szükség van, mert közös a FELADAT.
Tisztelettel kérem, hogy ösztönözzék egymást, és minél többen nyilvánítsák ki a véleményüket az első felvidéki társadalmi párbeszédben, ahol mindenki szava egyenlő.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
