Tíz éve annak, hogy először jelent meg elektronikus folyóiratunk, a Felvidéki Magyarok, amelynek idei első számával is ma jelentkeztünk. Az eltelt tíz év alatt is gyakorlatilag az elmúlt 100 év történései formálják az életünket, Esterházy Jánosunk ma is erőt adó példa, ugyanakkor Eduard Beneš gaztetteinek máig fájó sebei vannak…
2011. április 8-án ezekkel a szavakkal ajánlotta a folyóiratot a lap akkori szerkesztője,
N. Gyurkovits Róza olvasóink figyelmébe. „Arra keressük a választ, hol tartunk mi, szlovákiai magyarok közösségként a XXI. század első évtizedének végén. Van-e esélyünk a megmaradásra? Objektív adatokat biztosan szolgáltat majd rólunk a statisztikai hivatal ősszel és az elkövetkező egy-két évben, de a népszámlálás során összegyűlő számok és adatok maguk nem sokat árulnak el arról, ami egy népcsoport megtartó ereje, vagy éppen szétszóratásának oka.”
Ma már a következő népszámlálás derekán vagyunk, de a megmaradásunkra vonatkozó útkeresés továbbra is időszerű. Azaz, annyival már többet tudunk, hogy valójában gondjaink megoldásában Brüsszelre sem számíthatunk, az Európai Bizottság durván lesöpörte az asztaláról az őshonos kisebbségek jogaiért indított európai polgári kezdeményezést.
A Felvidék.ma szerkesztősége azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy dióhéjban tekintsek vissza a folyóirat elmúlt tíz évére. Tulajdonképpen az egész úgy indult, hogy 10 éve Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért első igazgatója ennek szükségét látta, s ehhez a kezdeményezéshez a Nemzeti Kulturális Alap részéről partnerre is talált. Minden teljes évben négy alkalommal jelentkezünk (ma a 39. alkalommal fogunk) azóta is. A folyóiratot szerkesztette P. Homoly Erzsébet is, majd éveken át Szűcs Dániel gondozta, s miután 2016-ban ő a Felvidék.ma hírportál vezető szerkesztője lett, a kiadó rám bízta ezt a munkát.
A szerkesztési alapelv egyértelműnek tűnt: ha nem történik semmilyen rendkívüli közéleti vagy társadalmi cselekmény, akkor az előző lapszám megjelenése óta eltelt időszak felvidéki történéseiről adunk számot, amelyhez a Felvidék.ma hírportál időtálló cikkei jelentik a forrást. Így tehát közvetve a Felvidék.ma szerkesztősége a Felvidéki Magyarok szerkesztősége is. A nagy horderejű dolgokról pedig tematikus számokban tájékoztatunk. Ide tartoznak a választások is, volt belőlük bőven az elmúlt 10 év alatt (parlamenti választások: 2012, 2016, 2020, önkormányzati választások: 2014, 2018, megyei választások: 2013, 2017, köztársaságielnök-választások: 1995, 2020, európai parlamenti választások: 2014, 2019). Ezek eredményeiről részletesen tájékoztattunk, és miután a Felvidéki Magyarok összes megjelent száma egy helyen elérhető és letölthető, ma is gyakran szolgálnak forrásanyagul az érdeklődők számára.
És kiadtunk további hét olyan tematikus számot, amelyek ma is időszerűek, íme:
Esterházy János: A mi jelünk a kereszt
2011. november 1-jén folyóiratunk második számával születésének 110. évfordulóján a mártír sorsú felvidéki gróf, Esterházy János életútja és hagyatéka előtt fejeztük ki tiszteletünket. „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt. Ez talán az egyik legtöbbet idézett mondat Esterházytól, amely a szlovák elnök közelmúltbéli rágalmazásai kapcsán ismét előtérbe került. Amint Esterházy jele, vezérlő csillaga egész életében a kereszt volt – s mindaz, amit e szent jelkép megtestesít – úgy nekünk, mai felvidéki magyaroknak maga Esterházy János lehet a jel, amelyet bízvást követhetünk. Ebben a szellemben állítottuk össze e kiadványt is, melyet most a Tisztelt Olvasónak átnyújtunk. Az egy bizonyos témát körüljáró – mondjuk úgy: tematikus – „különszámok” bevezetőjében illő, hogy a szerkesztő megokolja: mi indokolja, mi adja az aktualitását épp az adott témának, a tematikus különszám összeállításának. Gróf Esterházy János esetében nem is kell kerek évfordulókba kapaszkodnunk: Esterházy mindig aktuális, Esterházy tanítása mindig friss és eleven, mindenkor szolgál számunkra régi és új, megfogadott és még le nem vont tanulságokkal egyaránt” – a címoldalon Szűcs Dániel ezekkel a szavakkal méltatta Esterházy Jánost.
Népszámlálás, 2011
A 2012. október 31-én megjelent számunkban feldolgoztuk a 2011-es népszámlálás szlovákiai magyar vonatkozású adatait, illetve összegeztük a velük kapcsolatosan megjelent véleményeket, okfejtéseket. A népszámlálási adatok függvényében áttekintettük azt is, milyen hatással voltak az elmúlt évtizedben bekövetkezett változások a felvidéki magyarok pártszimpátiájára és tényleges választói magatartására. Tételesen felsoroltuk valamennyi felvidéki magyar település 1991-es, 2001-es és 2011-es népszámlálási adatait is.
Beneš és öröksége
2012. december 30-án a gyalázatos Beneš-dekrétumok máig ható következményeit vettük górcső alá. Ismertettük a hírhedt kassai kormányprogram VII. pontját, amelynek megalkotói világossá tették, mire számíthat a második világégés poklából még fel sem ocsúdott, a sok iszonyú egyéni és kollektív traumát még talán fel sem fogott magyarság a Felvidéken. A lapot azzal az üzenettel bocsátottuk az Olvasók elé, hogy „aki nem ismeri múltját, az kiszolgáltatja önmagát és közösségét a történelmi ismétlődés veszélyének”.
Pogány Erzsébet-emlékszám
De jó is volna, ha ezt a 2018. június 4-én megjelent különszámot nem adhattuk volna ki. Három évvel ezelőtt fájdalmas hírrel köszöntött ránk az anyák napja, hiszen életének 59. évében visszaadta lelkét teremtőjének Pogány Erzsébet, a Felvidék.ma hírportált és a Felvidéki Magyarok-at kiadó Szövetség a Közös Célokért igazgatója, és nem utolsósorban a felvidéki magyar közösség rendületlen harcosa.
Ezen különszámunkra alapozva egy évvel később megjelent a Pogány Erzsébet Emlékkönyv is. Azzal, hogy a Felvidék.ma hírportál ma is naponta tájékoztat, tulajdonképpen mi is nap mint nap fejet hajtunk Pogány Erzsébet életműve előtt.
1918–1938–1968
A 2018. november 9-én megjelent számunkkal három kerek évfordulóra emlékeztünk, mégpedig arra, hogy 100 éve jutott kisebbségbe a felvidéki magyarság, melynek legnagyobb lélekemelő időszaka a 80 évvel korábban, 1938-ban történt visszatérés volt. És visszatekintettünk ötven év távlatából az 1968-as csehszlovákiai megszállásra is. Itt jegyezzük meg, hogy a Felvidék.ma hírportál szerkesztősége és kiadója támogatólag állt egy fontos és hiánypótló kezdeményezés mellé, mégpedig országrészünk 1938-as visszatérésének örömteli pillanatait megörökítő, fényképekkel dokumentáló album elkészítéséhez, megjelentetéséhez. Babucs Zoltán hadtörténész „Győzött az igazság / A Felvidék hazatérésének képes albuma” című könyvéről van szó, melynek számos részét hírportálunk is közölte.
30 éves a rendszerváltás
2019. november 17-én arra tekintettünk vissza, hogy mi történt Magyarországon és Csehszlovákiában 1989-ben? A lap vezércikkében Duray Miklós így fogalmazott: „Ha nem következett volna be az 1989/1990. év fordulóján a hatalmi és szerkezetváltás, semmi reményünk nem nyílt volna arra, hogy szellemi, lelki és fizikai erőnket egy új, egy megváltozott világ értelmes kialakítására használjuk. Az akkori változásnak ugyanis ez az igazi értelme. A történelmi fordulópontok időpontjának a megállapítása mindig doktrína, azaz élettől elrugaszkodott döntés. (…) Az 1989-es év végének az eseményei sem akkor kezdődtek. A kommunizmus bukása magában a kezdetekben leledzik. Nem az eszmében, hanem első áldozatainak az életben maradtak számára hátrahagyott, a lelkükbe zárt üzenetben. Lehet, hogy most is, már 2008 óta a pénzügyi világválság beköszöntétől egy nagy változási folyamatnak az elején állunk, csak még nem tudatosítottuk. Minden rendszerváltozásnak azonban van egy fontos üzenete: feledni nem szabad. Ha feledünk, lehetővé tesszük az ismétlődést.”
Trianon 100
2020. június 17-én a 100 évvel korábban aláírt trianoni békediktátummal, illetve annak okaival és következményeivel foglalkoztunk – 100 oldalon. A kiadvány első felében publicisztikai írásokat közöltünk, illetve korabeli újságok segítségével elevenítettük fel a trianoni traumát, majd a centenárium galériája következett. A világ magyarsága emlékezett, így a Felvidék minden szegletében is megemlékeztek az 1920. június 4-én ránk kényszerített szégyenteljes „békeszerződésről”.
Minden bizonnyal különszámmal jelentkezünk majd az idei népszámlálásról is. Aki elektronikus módon még nem tette meg magyarsága vállalását, pótolhatja a nyomtatvány kitöltésével is. Egy a nemzet! Ezzel is valamennyien az egységes magyar nemzet erejéhez járulhatunk hozzá!
Köszönjük Olvasóink támogatását, hűségét.
„Isten, áldd meg a magyart!”
(Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
