Rendezőnek és színésznek egyaránt igényes munka volt Nádas Péter Temetés című színművének próbafolyamata a Komáromi Jókai Színházban – mondja Rastislav Ballek rendező. Valamennyi próbán a mű szövegének újabb és újabb rétegeit fedezték fel. Bárdos Judit színművésznő azt meséli, meg kellett tanulniuk nem félni a csendektől. Culka Ottó színművész pedig úgy fogalmaz, hogy meg kellett találniuk a darab lényegéhez vezető helyes utat, ami végül a lélek bugyrain és a színészmesterség minden csapdáján át egészen az önfelismerésig vezetett. Velük beszélgettünk.
Rastislav Ballek rendezőnek harminc évvel ezelőtt mesélt Nádas Péter Temetés című színművéről Peter Kováč, a színdarab szlovák fordítója. „Azt mondta, biztosan tetszene nekem. Elolvastam, akkor nem szólított meg különösen, de úgy maradt meg az emlékezetemben, mint valami titokzatos, érthetetlen, provokáló mű. Amikor arról beszélgettünk, hogy mit rendezzek a Komáromi Jókai Színházban, Forgács Miklós dramaturggal felidéztük a harminc évvel ezelőtti rejtélyt, és elhatároztuk, hogy most megfejtjük” – avat be a rendező.
Hogy van-e a darabnak története? „Az érzés, hogy nem játszódik előttünk valamilyen történet, inkább felszólítás, hogy a néző helyezze a történetbe a saját verzióját. Nagyon szeretem a nézői aktivitásra építő színházat. Amikor magamnak kell ütköztetnem a darabot saját magammal” – árulja el Rastislav Ballek.
A kérdésre, hogy elégedett-e a színészekkel, azt válaszolja:
„A Temetés próbafolyamata igényes munka volt színész és rendező számára egyaránt. Valamennyi próbán Nádas szövegének újabb és újabb rétegeit fedezték fel. Ilyenkor a színésznek nagyon tehetségesnek, türelmesnek és dolgosnak kell lennie. Bárdos Judit és Culka Ottó mindennek megfelelnek, művészi kíváncsiságuk óriási. Öröm volt velük dolgozni.”
Végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy érzi magát Komáromban, hiszen másodszor rendezett a Komáromi Jókai Színházban. „Már amikor először itt jártam, megszerettem a színházat és a várost. Egzotikus volt számomra a más nyelv, kommunikáció, annak ellenére, hogy sok itteni kollégát ismertem a pozsonyi színművészetiről. Forgács Miklós dramaturg osztálytársam volt a főiskolán. Nem azt mondanám, hogy látogató vagyok; olyan, mintha egy egzotikus országban lennék, mégis otthon érzem magam” – meséli Rastislav Ballek rendező.
Bárdos Judit színművésznő kérdésünkre, hogy volt-e már hasonló szerepe, a Natálka című színművet említi, abban a háromszereplős előadásban volt több monológja, ahhoz kellettek ilyen energiák; és Michał Walczak Homokozó című kortárs darabja is eszébe jut, amit Culka Ottóval játszottak Szarvason, szlovákul – végig színen voltak akkor is.
Máshogy készül az ilyen intenzív színpadi jelenlétre a színész? „Gyorsabban telik az idő. Nem kell kimenni, átöltözni, nincsenek várakozások a következő jelenetre, hanem bemész, és az egész olyan, mint az utazás. Jelen kell lenni. Nincs olyan, hogy ha elrontok valamit egy jelenetben, kint átgondolom, és a következő jelentben majd nagyon odateszem magam. A Temetésben az idővel kell játszani, a csendekkel. Ezt még tanuljuk. Nádas Péter rengeteg csendet írt a darabba. Rastislav Ballek rendező, miután megnézte a házi bemutatóról készült videofelvételt, szólt, ne féljünk a csendektől. A színpadi idő gyorsabban telik, mint a reális idő. A nézőt már az elején rá kell vezetni arra, hogy ez egy kicsit más előadás lett” – sorolja.
Már kezdi megszeretni a szerepet, és azt mondja, nagyon jó Culka Ottóval játszani. „Egyszerre vettek fel bennünket a pozsonyi színművészetire. Ketten voltunk magyarok az osztályban. Sok mindent próbáltunk már együtt. Hosszú idő után most megint együtt dolgozunk, ettől van számomra plusz értéke ennek az előadásnak. És ettől egy kicsit nosztalgikus is” – teszi hozzá.
Végül arra is rákérdeztünk, hogyan ajánlja a nézőknek az előadást. „Mindenkinek ajánlom. Ne ijedjenek meg a címtől. Szép élményben lesz részük” – ígéri Bárdos Judit színművésznő.
Különleges ez a szöveg, mondja Culka Ottó színművész, nem dolgozott még ezelőtt hasonló anyaggal. „Meg kellett találnunk a lényegéhez vezető helyes utat, ami végül a lélek bugyrain és a színészmesterség minden csapdáján át egészen az önfelismerésig vezetett. Rengeteg értékes tapasztalattal gazdagodtunk” – magyarázza.
„Hogy könnyebb-e egy volt osztálytárssal játszani? Én is gondolkodtam ezen, de most azt tapasztalom, hogy színpadon létezni sehogyan se könnyű. Sőt, nehéz. Akkor sem könnyű, ha Juditot szeretem és sok-sok közös emlék köt össze bennünket. Igen, van egy hozzáadott értéke ennek az előadásnak, de az már egy másik beszélgetés témája” – fogalmaz.
„Ez az előadás egy komoly fizikai teljesítmény is, nagyon pontosan kell beosztani az erőnket. »Hát, nem adják ingyen…«, súgta nekünk pár napja Rasťo Ballek rendező. Most, amikor beszélgetünk, a Temetés készen van. Csiszoljuk, egy-két lépcsőfokra még felléphetünk, ezen dolgozunk a premierig, amit már nagyon várunk” – jegyzi meg búcsúzóul Culka Ottó színművész.
(Bárány János/Felvidék.ma)