A Felvidéken több Angster orgona található. Gömörben is akad bőven, többek között Rimaszombatban, Csízben, Várgedén, Feleden, Naprágyon, Újbáston, Osgyánban, Tiszolcon, Balogtamásiban, Bejében, Méhiben, Velkenyén, Nyústyán, s nem utolsósorban Nemesradnóton.
Nt. Pósa Lajos (1865–1958), a Nemesradnóti Református Egyházközség egykori lelkipásztora az 1905-ben Sárospatakon kiadott Örömnapok a radnóti ev. református egyház életében című kiadványában részletesen leírja a templom, a templomtorony építését és az orgona beszerzését.
Az orgonaszentelést követően a Sárospataki Lapok is hírt adtak e nevezetes eseményről. Az ezt követő időszakról pedig a Lelkészi naplóból és a gondnoki naplókból gyűjtöttem az információkat, miközben készültünk a Besztercebányai Megyei Önkormányzat által támogatott Nyáresti orgonakoncert és előadás programunkra.
A nemesradnóti Angster orgona (Fotó: Majoros Jácint/Felvidék.ma)
Hogy mikor és kinek jutott eszébe először az orgona felállításának ötlete, ma már nem tudjuk, s 1905-ben sem tudtak erre a kérdésre választ adni. Az azonban biztos, hogy az énekkar minden tagja éveken át e cél megvalósítására törekedett.
Már az 1860-as években létezett Kolosi István jeles radnóti tanító vezetésével egy jó hírnévnek örvendő egyházi énekkar. Később Pál Miklós tanítóskodása alatt működött tovább, majd 1881-ben Csízi Béla ifjú tanító buzgalma folytán 52 taggal újjáalakult az énekkar.
Az újjáalakulás folyamán befizetett tagsági díj lassan tekintélyes összeggé növekedett. Az 1903-as pénztári számadásnál kitűnt, hogy az énekkar orgonára szánt tőkepénze meghaladta a 2000 koronát. 1904-ben Pósa Lajos lelkész buzdító szavai után, amelyek az orgona mielőbbi felállítását szorgalmazták, elindult a gyűjtés, érkeztek az adományok.
A nemesradnóti Angster orgona történetét Pósa Dénes egyházgondnok ismertette (Fotó: Majoros Jácint/Felvidék.ma)
Az adományozók között találjuk természetesen Pósa Lajos költő és felesége nevét is Budapestről, de nemcsak radnótiak, hanem cakóiaik is adományoztak szép számmal, annak ellenére, hogy a rimaszécsi anyaegyházhoz tartoztak. A gyűjtés és az orgonaépítés ügyében Bodon Gáspár énekkari pénztárnok nemes önzetlenséggel buzgólkodott.
A jelentős összegek felbátorították Pósa Lajos lelkészt, aki több orgonakészítő mestertől is orgonatervezeteket kért egy 10 változatos orgonára.
Kerékgyártó István debreceni mester két tervezetet adott le, Szalay Gyula székesfehérvári szintén kettőt, Országh Sándor rákospalotai hármat, Angster József és Fia pécsi orgonakészítő cég egyet. A kapott tervezeteket a lelkész szakszerű felülbírálatra Hodossy Béla sárospataki ének- és zenetanárnak, a zeneiskola igazgatójának küldte el, aki kevés módosítással az Angster tervezetét ajánlotta. A szerződést ennek fejében az Angster József és Fia céggel kötötték egy 10 fő és 6 mellékváltozatú pneumatikus orgonára.
Az Angster cégről és az orgonák történetéről Nt. Szarvas Erzsébet tartott előadást (Fotó: Majoros Jácint/Felvidék.ma)
A szerződést 1905. március 31-én írták alá 3 700 korona árban. Augusztus 20-án az újkenyéri úrvacsoraosztáson kellett volna az orgonaszentelésnek megtörténnie, de csúszás történt. A gyűjtés közben folytatódott, 1905 szeptemberére már több mint 1000 korona gyűlt össze.
Az orgona október 1-jén érkezett a rimaszécsi állomásra. Az énekkar tagjai másnap 12 szekéren, felcsengőzött lovakon szállították haza.
Az orgonaszentelésre 1905. október 22-én az újbori úrvacsoraosztás alkalmával került sor. Az úrvacsoraosztáson Pósa Lajos radnóti lelkész mellett szolgálatot végzett Czinke István rimaszombati lelkész, Varga Antal bátkai lelkész és Molnár József naprágyi lelkész. A gyülekező és fennállóéneket még a régi rendszer szerint, diktálás után énekelte el a gyülekezet, de a nagy éneket már az új orgona kísérete mellett. Az orgonán Gáspár János rimaszécsi orgonista játszott.
Villanyorgonán játszik Szőke András (Fotó: Majoros Jácint/Felvidék.ma)
Az első világháború során előbb a templom két harangját vitték el, majd 1918. augusztus 2-án az orgonasípokat szerelték le hadicélokra és küldték el Budapestre a Magyar Szent Korona országainak Fémközpontja részére. A Fémközpont ugyan kifizette a kárpótlást az orgonasípokért, de az orgona használhatatlan maradt.
Később a sípjaitól megszabadított orgona javítását Guna Gyula eperjesi orgonaépítő mester vállalta és vitte véghez 1923-ban 2800, ekkor már csehszlovák korona értékben. A javítási összegnek több, mint a felét ekkor is az énekkar fizette ki.
Nagyobb javítás az orgonán még a harmincas években történt, ahol szintén nyomon követhető az énekkar aktív szerepvállalása a munkálatok kifizetése terén is.
Szőke András pánsípon játszott (Fotó: Majoros Jácint/Felvidék.ma)
Az orgonán hosszú ideig Bodon Lajos kántortanító játszott. A tanítást 1947-ben fejezte be, majd mint kántor működött tovább, még azután is, mikor elköltözött Rimaszombatba. Utána már a lelkészek töltötték be a kántor szerepét is.
Nt. Orémus György idejében a holland református testvérektől kaptunk ajándékba villanyorgonát, a lelkész, illetve a gyülekezet ezt használta.
Az Angster orgonát még 1994-ben, a templomfelújítást követő templomszentelés alkalmával a lelkész lánya, Orémus Zsuzsanna szólalta meg, már ekkor sem működött minden sípja és néhány billentyűje, s a helyzet azóta csak romlott.
Nyáresti orgonakoncert Nemesradnóton (Fotó: Majoros Jácint/Felvidék.ma)
Reményeink szerint a július 11-én tartott Nyáresti orgonakoncert és előadás is hozzásegít ahhoz, hogy eljöjjön az idő, mikor újra meghallhatjuk az Angster orgonánk érces, ragyogó hangját. Az orgonakoncert vendégelőadója, Szőke András, az egykori itt szolgált lelkipásztor unokája elárulta, szívesen játszana rajta. Az idei orgonakoncerten édesanyával villanyorgonán játszottak, de András a szép számú közönség örömére pár művet előadott pánsípon is.
Végezetül álljon itt Pósa Lajos lelkész a már említett Örömnapok kiadványban megfogalmazott gondolata:
„A magyar református embernek is az a sorsa, hogy az egyházáért való fáradozásban, áldozattételben nem szabad megrestülnie, ha azt akarja, hogy apáinak szent öröksége, vallásos lelkének drága tulajdona: az anyaszentegyház, a haladó idő örvénylő vizein el ne merüljön, hanem éljen, virágozzék, haladjon előre nyereségről nyereségre.
És minél számosabb a leküzdött nehézség, minél nagyobb a meghozott áldozat: annál bensőségteljesebb az a szent öröm, mely a vallásos szívet megdobogtatja, midőn az egyház, ez a mindnyájunk tápláló édesanyja, hű gyermekeinek gondossága folytán, a szellemi és anyagi előhaladásnak jeleit láttatja.
Ez az életsors –, ilyen küzdelem és ilyen jutalom vár az egyházát szerető magyar református keresztyén emberre.
Miként a ma felavatott orgonamű minden egyes alkatrészének rendeltetése, hivatása van: úgy köztetek is kinek-kinek megvan a maga felséges keresztyéni hivatása, melynek odaadó hűséggel megfelelni törekedjetek, úgy az egyházban, mint édes tieitek körében! Miként ezen új orgonaműben alkalmazott kisebb-nagyobb sípok hangja kellemes összhangban olvad össze: borúljatok össze ti is, mint jó testvérek; békés összhang, egyetértés, atyafiságos szeretet lakozzék köztetek! S miként ez az új orgona külső díszével ékességre szolgál az Úr hajlékának: ti is éltetek külső cselekedeteivel és a becsületesség, jóság, szelídség jézusi erényeivel legyetek méltó ékességei a Krisztus egyházának! Így nyugszik meg aztán – nyugodjék is meg rajtatok a Szentháromság egy igaz Istennek áldó kegyelme!”
(Pósa Dénes/Felvidék.ma)
