Portálunkon legutóbb tavaly számoltunk be arról, hogy elkezdték építeni a Somorjáról kitelepített magyarok emlékművét. Akkor még senki sem gondolta, hogy egy világjárvány két hulláma is meghiúsítja a felavatását, melyet a szervezők Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjára, április 12-re terveztek. Tavaly nyáron, a vírus első hulláma után aztán folytatódtak a szervezési munkák, így kitűzetett a felavatás második időpontja is, mégpedig november végére. De a vírus ismét közbeszólt: a gyülekezést megtiltották.
Ennek ellenére a munkák, s ezzel a viták is folytatódtak. A Via Nova Somorja ICS tagjait egyre több támadás érte azzal kapcsolatban, miért kell ilyen emlékhely, miért csak a magyarokra emlékeznek, a zsidókra miért nem, miért nem a szlovák felirat lesz az első az emléktáblán, stb.
Ezért egy novemberi cikkben két somorjai, egy csonkaországi és egy felvidéki szlovák történész mondta el véleményét kitelepítésekről és az emlékműről, amely Lipcsey György, Munkácsy-díjas szobrászművész kompozíciója, s amely egy elhagyatott vasútállomást imitál, sziklából készült bőröndökkel, korabeli paddal és kandeláberrel.
Az emlékmű avatási ünnepsége végül így a járvány sokadik hulláma után, augusztus 2-án valósul meg, az ünnepi szónok pedig Kövér László, az Országgyűlés elnöke lesz.
Az avatási ünnepség 18 órakor egy ökumenikus istentisztelettel kezdődik, majd a résztvevők átsétálnak az emlékműhöz, ahol folytatódik az avatási ünnepség.
Fotó: samorin.sk
Az emlékmű létrehozását a Via Nova Somorja Ifjúsági Csoport kezdeményezte a Csemadok somorjai alapszervezetével, a Somorja Hangja, a Vest Music & Culture és a Magyar Polgári Kör társulással együttműködve, melynek története még 2016 decemberében kezdődött. Ekkor Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész, Bárdos Gábor, Somorja akkori polgármestere és Méry János somorjai önkormányzati képviselő, az emlékművet kezdeményező szervezet, a Via Nova Somorja ICS elnöke végigjárta a várost, megfelelő helyet keresve az emlékhelynek, melynek létrehozására még 2017-ben gyűjtést indítottak. Végül nem az eredetileg tervezett helyszínen, hanem a volt ispotályos ház mellett lévő Szent Damján- és Szent Kozma-kápolnával szemben kapott helyet a műalkotás, élénk és sokszor kemény (külső és belső) viták lefolytatása után.
„Hosszú utat jártunk végig, és sok harcot vívtunk meg, amíg ide eljutottunk. Mindezek ellenére, ha idén a Jóisten és a vírusra reagáló kormányzati intézkedések is úgy akarják, jó esély van rá, hogy méltó módon, sok ember előtt avathatjuk fel a felvidéki és somorjai magyarság egyik legnagyobb tragédiáját köztudatban tartó somorjai emlékhelyet. Emlékezni és emlékeztetni kell. Ez a minimum, amivel meghurcolt és megalázott szüleinknek, nagyszüleinknek és dédszüleinknek tartozunk. Legyünk ott az avatáson minél többen. Annál méltóbb lesz az esemény az emlékükhöz” – nyilatkozta portálunknak Méry János.
(Felvidék.ma)
