A mostani járványbetegségekkel kapcsolatos véleményekről már többször is értekeztem honlapunkon. Örülök, hogy utolsó írásom visszhangra talált, s Aich Péter nevemet említve is mepróbálta bizonyítani, miért fontos az oltás, ami szerinte egyedüli lehetőség a védekezésre. Véleményét természetesen tiszteletben tartom, s nagyon sok állításának igazat adok, egyet is értek azokkal. De! Ne nevezzük az emberek (a társadalom) két csoportra osztott táborát így vagy úgy; ne minősítsünk könnyelműen, túl magabiztosan senkit; ne tegyünk elítélő kinyilatkoztatásokat, mert az ítélkezés nem mindig ránk tartozik.
Aich Péter szerint „Az európai típusú ember lényegében két ok miatt nem hajlandó a járvány ellen védekezni: vagy annyira korlátlanul „szabad”, hogy narcisztikus egoizmusa határain nem képes túllépni, vagy valami baj van az agytekervényeivel”.
Én meg azt mondom: túl leegyszerűsített formája ez a diagnosztizálásnak.
Mert először is: honnan tudjuk, hogy, aki nem oltatja (nem oltathatja) be magát, az nem hajlandó a járvány ellen védekezni? És ki lehet-e zárni a járvány elleni védekezésnek az oltáson kívüli egyéb fajtáját? (Ha egyáltalán van vagy lenne ilyen!) S erre, a „másfajta” védekezésre, illetve annak ellenzésére van-e joga valakinek, akkor is, ha a tudomány ilyet még nem ismert el? A beoltatlanok agytekervényeinek baját emlegetni meg talán sértő és lekezelő dolog.
„Csáky sajnos elfelejti felemlíteni az oltás legfontosabb elemét” – írja cikkében Aich. Szerinte ugyanis: „Aki viszont nem oltatja be magát egy agresszív vírus ellen, az nemcsak róla szól, hanem az egész társadalomról”. Majd így ír egy másik helyen: „Igaz, felemlíti azokat az oltáselleneseket, akik valami objektív okból nem oltatják be magukat azzal, hogy az az ő egyéni döntésük, holott ezt megítélni orvos dolga”. Úgy gondolom, nem mindig beszélünk egy nyelvet Aich Péterrel. Kár, hogy a cikkíró nem alkalmazta bírálata során az egyenes idézést. Mert én a súlyos diagnózissal küszködőkről, a halálos betegekről szóltam, akiknek bizony a diagnózisát az orvos állapította meg, s ő volt az is, aki nem ajánlotta az oltás felvételét. Bár lehet, hogy Aich szerint az ilyen orvos „jobban tette volna, ha krumplit megy kapálni”. Akkor kár volt hinnie az orvosnak egyik teológus barátomnak is, akinek három agyérgöֲrcsös roham után nem javasolta, hogy beoltassa magát. Vagy az is rosszul tette, hogy nem kért az oltásból, akinek szklerózisa vagy pajzsmirigyproblémái vannak? A lelki bajokról most nem is beszélek, akár az olyan emberekről sem, akiknek nem épp az agytekervényeikkel vannak problémák.
Egyik fejtegetésemben azt is elmondtam, hogy Szlovákia az emberek sorolgatása, minősítgetése során „nem tartja be a ránk is kötelező érvényű nemzetközi egyezményeket annak ellenére sem, hogy az Európa Tanács 2021. január 27-én elfogadta a koronavírus elleni oltóanyagok etikai, jogi és gyakorlati aspektusairól szóló 2361-es (2021) állásfoglalást, melynek 7.3.2-es pontja kötelezi a tagállamokat, így Szlovákiát is miszerint „gondoskodjon róla, hogy senkit ne lehessen diszkriminálni azért, mert lehetséges egészségügyi kockázatok miatt vagy saját elhatározásból nem hajlandó beoltatni magát”.
Magunkra vonatkoztatva pedig az Aich által is említett írásomban az alábbi kérdéseket is feltettem: „Vajon őszintén kezelünk-e bizonyos dolgokat: tudjuk-e oszlatni megfelelőképp mások félelmét, meg tudjuk-e győzni észérvekkel a kételkedőket? Vagy lehet-e bűn a félelem és a kételkedés, elítélhető-e azért valaki, ha nem olyan, mint más?”
A parancsolatok közül is hivatkozik egyre Aich. Már hittanosként tanultunk annak idején Isten Tízparancsolatáról meg az Anyaszentegyház Ötparancsolatáról. Az előbbire gondolt Aich, amikor így írt: „Van olyan, hogy ötödik parancsolat: vajon eközben ki gondol arra, hogy nem csupán gyilkolni tilos, hanem az egészségünkre is ügyelni kell?” Meg még sok mindenre ezzel kapcsolatban kedves Bibliát is lapozgató olvasók! Például arra, hogy ne termeljünk, ne áruljunk és forgalmazzunk az embereket halálba is kergethető, rákkeltő anyagokat tartalmazó élelmiszereket! Ne szennyezzük mindenféle vegyi anyagokkal körülöttünk a levegőt, az ivóvizet; ne pusztítsuk el méheinket, madarainkat! És ne forduljunk el a leprásoktól, a mindenféle kórságban szenvedő betegeinktől akkor sem, ha netán szándékosan vagy véletlenül estek ilyen nyavalyákba! Adjunk nekik reményt és lehetőséget a gyógyulásra, gyakoroljuk a megbocsájtás és az irgalmasság kegyelmét! S akkor lehet, hogy még többen fordulnak majd a vakcinákhoz!
https://felvidek.ma/2021/09/oltas/
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
