A Zoboralján is dologtiltó nap volt Luca napja, de más szokások és történetek is fennmaradtak. Ahogy más vidékeken, itt is fehérbe öltöztek a Lucák ezen a napon, alsóruhákban, fehér blúzban jártak lucázni. Több településen ez a szokás még a 80-as években is élt. De a hagyományőrző csoportok nagy része fel is dolgozta ezt a vidám szokást.
Lucában rejtélyes női alakot véltek felfedezni, szeretett incselkedni, cifrálkodni, sőt kacérkodni is. Lucázni 12-én este, az előestén jártak, asszonyok, lányok, menyecskék öltöztek be, de voltak települések, ahol férfiak is, ők is női ruhát viseltek, ilyenkor a legszebb ruhákat öltötték magukra.
A Lucák szótlanok
Ahogy Jókai Mária az András-naptól farsangig – Nyitra vidéken című könyvében írja: „Nem csoportosan járnak, egy, illetve két Luca jár együtt. Az alakoskodó női Lucáknak mindig voltak idősebb női vagy férfi kísérőik, hogy biztonságosabban járhassanak este a faluban, hogy megvédjék magukat a sötétben kószáló legénykék riogatásaitól, néha durva tréfálkozásaitól.“
Jókai Mária leírása szerint a Lucák arcukat csipkével vagy harisnyával takarták el, illetve volt, ahol papírból készítettek álarcot, ez esetben a szemük és szájuk helyén lyukat csináltak az álarcon.
Fehér ruhába öltöztek, Lédecen a kontyot is feltették, nagyon szépen öltöztek fel. Kellékeik a tollsöprűk, hosszú nyelű meszelők, ciroksöprű és fakanál.
A Lucák mindig szótlanok, némák maradtak, a feladatuk a tisztaság és rend ellenőrzése – mondta kérdésünkre a Pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoport vezetője, Tóth Borbála, aki elmondta, még a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején is jártak a pogrányiak lucázni, igaz már kicsit megújított szokásként, már nem viseletet öltöttek magukra, hanem lepedőt.
Kiemelte: Pogrányban férfiak is beöltöztek Lucának. A Luca nem szólalhatott meg, csak zörögnie volt szabad, meg kopogni és csengetni. A szokás szerint be kellett engedni a lucázókat a házba, akik megzavarták a nyugalmat, általában ilyenkor már közösen fosztották a tollat a szomszédok, rokonok. Az asszonyok ilyenkorra mindent kitakarítottak, hiszen szégyen volt, ha a Lucának kellett lesöpörnie a pókhálót.
A Csemadok Pogrányi Alapszervezete mellett működő hagyományőrző csoport feldolgozta a szokást színpadi jelenetként is, mint ahogy sok más folklórcsoport is a régióban, ennek köszönhetően a szokás ilyen formában is megmaradt az utókornak.
A Lucák nem köszöntek, amikor beléptek a házba, a Luca szépen öltözött fel Kolonban és Pogrányban is – mondta Tóth Borbála, fehér alsószoknyákat vettek magukra, a módosabbak fehér felső szoknyát is. Az adventi időszakban faluhelyen mindig dolgoztak valamit, ilyenkor volt a tollfosztás. Feldobták az asszonyok szoknyáit és tollal kiseperték ott is. Így viccelődtek.
Hiába kérdezték a Lucákat
Szokás volt a Lucákat kérdezgetni, hátha elszólják magukat és akkor kiderül, kit is rejt az álarc, ez volt a jel, hogy a társaságnak távoznia illik. A Luca nem szólalhatott meg. Ha nem mentek el mégsem, akkor a háziak énekelték az alábbi éneket: Járd meg dőre, ha nincs eszed, ami volt is, mind elveszett.
Lucázók (forrás: folyoiratok.oh.gov.hu)
A Lucák olyan családokhoz, házakhoz mentek, ahol tudták, hogy sokan vannak, és több fiatal is volt, mert akkor nagyobb esély volt a tréfálkozásra, énekeltek, táncoltak is.
Ajándékozás
Tóth Borbála hozzáteszi, a Lucáknak apró ajándékot szoktak adni, a Mikulás szokása új keletű, a kisgyerekeket ugyan megajándékozták, de „látatlanban“.
Jókai Mária gyűjtése szerint a kisgyerekek féltek a Lucáktól. Szárított gyümölcsöt, diót, almát, a rosszaknak szenet osztogatott.
Luca napján, december 13-án nem adtak ki semmit a házból, még kölcsönbe sem, mert azt rossz előjelnek tartották, ezért is volt szokás 12-én lucázni, 13-a helyett.
Luca napján nem volt szabad semmit kiadni, még üzletbe se mentek, hogy ne kelljen pénzt költeni. Nem volt szabad a padláson mosott ruhának lógnia, mert azt bajt hoz. Nem volt szabad fonni, mert akkor Luca egy nyaláb orsót dob be az ablakon, és azt mind tele kell fonni. Szőni sem lehetett, és kenderrel sem dolgoztak. Varrni is tilos volt, mivel azzal bevarrták volna a „tyúkok seggit“ és nem tojtak volna. Mosni, rendet rakni, takarítani és meszelni lehetett. A tilalmakat nagyon szigorúan betartották. Történetek keringtek arról, mi történik, ha megszegik a szokásokat. Egy lédeci asszony Luca előtti este észrevette, hogy a templomban világítanak, elment oda. Tele volt halottak szellemével, s amikor az asszony el akart menekülni, kutyák kergették meg és vetkőztették le futás közben, így álltak bosszút, hogy megszegte a tilalmat.
Fosztani ajánlatos volt
Luca napján fosztani ajánlatos volt, közösen csinálták a rokonok, szomszédok. Ha nem volt már fosztani való, akkor meghagytak egy keveset erre a napra, meg kellett azt „pergetni“, hogy jól tojjanak a tyúkok. Úgy mondták, ha fosztanak, akkor a tyúkok seggét repegetik, azaz tágítják.
Luca napján mindenki homlokát, minden ajtófélfát, ólat, bekentek fokhagymával, hogy eltávozzanak a gonosz szellemek.
Természetesen Zoboralján is készítettek Luca széket, Menyhén 13-féle fából készült, nem tettek bele szeget sem. Titokban készül a Luca széke, akár csak más régiókban. Szerelemjóslások is fennmaradtak. De érdekes az időjárásra vonatkozó jóslás is.
Jókai Mária gyűjtése alapján: Luca-naptól karácsonyig megfigyelték az időjárást, minden nap egy hónapot jelölt, néhányan a napközbeni időt is figyelték, a reggeli időjárás a hónap elejét jelentette. Ezt talán ki is próbálhatnánk, és megfigyelhetnénk, így van-e. Ez a szokás egyébként másutt is élt, a Szenci járásban bizonyosan, édesanyám is írta a naptárba az időjárást és bizony sokszor valós képet kaptunk.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
