Az óévhez közeledve eszünkbe jut az év kezdete, hogyan indult ez az esztendő, milyen kívánságaink, milyen elvárásaink voltak. Valahogy mindenhonnan olyan jelzések jönnek felénk, hogy ez az év nem a jó dolgok miatt fog bevonulni a történelembe.
Igen, visszatekintve azt látjuk, hogy nem ilyen évet vártunk, nem ilyenre számítottunk, nem ez volt a terveink között. De, mint a közmondás is tanít: ember tervez, Isten végez. Aztán ebben is igaz az a másik nagyon fontos és hangsúlyos tanítás, hogy: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”.
Jó lenne, ha most visszamenőleg ezt próbálnánk megvizsgálni: Mi vált a javamra? Miben változtatott meg az elmúlt év? A sok rossz, ami ért, nem azért volt-e, mert nem a terveim szerint volt? Nem az volt a rossz az évben, hogy nem az én elképzelésem szerint történtek a dolgok, és nem kaptam meg azt, amire számítottam, amihez hozzászoktam, ami szinte természetessé vált már az életemben? Nem az „én” szemszögéből volt rossz az év?
Ezt az évet úgy kezdtük, hogy rábíztuk Istenre, „mind jó, amit Isten tészen…”
Próba volt számunkra, hogy valóban így alakult-e. Mennyire tudtuk megtagadni magunkat, és odaszánni neki, megadva magunkat, nem harcolva tovább?
Minden év egy újraindítás, bízzunk abban, hogy az újraindított új év, már nem az „én”-ről fog szólni, hanem őróla!
(Csonthó Aranka, Kálvinista Szemle, Reformata.sk/Felvidék.ma)
