Portálunkon legutóbb tavaly a Bénes Lászlóval készült interjúban említettük meg Slama Angelikát, róla kimondottan 2018-ban írtunk utoljára, interjút pedig még 2016-ben készítettünk vele. A szlovák női kosárválogatottban és a lengyel Arka Gdyniában játszó kiváló somorjai kosarasra most nehéz hónapok várnak, ugyanis ismét meg kellett operálni a térdét. Most újra vele beszélgettünk.
Mikor feküdtél először kés alá?
Az első operáció április 21-én volt, utána lassan kezdtem a rehabilitációt, individuálisan edzettem, de bőven akadtak nehézségek. Készültem a visszatérésre, idén január 2-án lett volna az első meccsünk.
Ha jól tudom, decemberben kezdtél a csapattal edzeni.
Igen, de még nem végeztem teljes értékű munkát. A második edzésen egy ugrás után az operált lábamra érkeztem, amibe elég erős fájdalom nyilallt bele. Persze edzettem tovább, akkor azt gondoltam, hogy csak érzékeny. A fizioterapeutám azonnal javasolta, hogy menjünk el, nézessük meg. Megcsinálták a mágnesesrezonancia-vizsgálatot, megnézték a CD-t, s akkor vették észre, hogy az első operációmkor a csavarokat rossz szögben fúrták be a csontokba, ezért éreztem fájdalmat, ráadásul rövid keresztszalagot tettek a térdembe, melyen ráadásul a rosszul befúrt csavarok miatt sokkal nagyobb nyomás volt a normálisnál, így az újra elszakadt.
Ez elég rosszul hangzik.
Ne is mondd. Nagyon megijedtem, egyben mérges is voltam, mivel sejtettem, hogy mi következik. Kerestük a legjobb lehetőséget, hogy hol operáljanak újra, hiszen először mindkét csavart ki kellett venni. El kellett dönteni, hogy ezt egy vagy két operáció során tegyük meg, hol fúrjanak új lyukakat. De a lényeg, hogy megtaláltuk a megfelelő megoldást.
Milyen volt a műtét? Mi lesz most a következő lépés?
Ez egy nagyon komoly műtét volt, amit mivel nem altattak el, én is élőben néztem. (nevet). De a legfontosabb az, hogy az orvosok azt mondják, sikeres lett. Az első öt hónap alatt nagyon vigyáznom kell rá, s most megint kezdhetem a harcot elölről. Illetve ezt január 21-én el is kezdtem. Egy biztos, hogy közel 9 hónapos kihagyás vár rám.
Ez jó sok, főleg ha azt vesszük, hogy tavaly nyár óta sérült vagy. Hogy viszonyult mindehhez a klub?
Igen, ez rengeteg idő. Fejben is nehéz mindezt feldolgoznom, de nem az a fajta vagyok, aki könnyen feladja. A klubelnök és az egész vezetés maximálisan támogat mindenben. Nagyon korrekt, emberséges módon állnak a sérülésemhez. Én 2 évre írtam alá 2020-ban, így ez azt jelenti, hogy 2022-re még van élő szerződésem. Mondom, nagyon rendesek velem. Mivel az első esetben ők választották az orvost, aki rosszul csinálta meg a lábam, ők állnak szó szerint minden kiadást, felelősséget éreznek irántam. Szeretnék aláírni jövő szezonra is, és ezt ők is támogatják. De nem akarok nyomás alatt lenni, nem akarom, hogy felesleges teher legyen rajtam, hiszen két ilyen komoly műtét után nem szabad semmit elsietni. Mindent meg fogok tenni, hogy rendbe jöjjek, de amíg nem leszek rendben, addig nem írok alá, nem akarom a klubot sem nehéz helyzetbe hozni.
S hol fogod elkezdeni a felkészülést?
Az egész felkészülést Lengyelországban fogom végezni, az elejétől a végéig. Az első 4 hónapot Szczecinben és Poznańban, amit nem a klub felügyel majd, s nyáron szeretnék visszatérni a klubhoz.
S mik a jövőbeli terveid?
A jövőmet csakis ennél a csapatnál képzelem el, nem tervezek elmenni. Tisztelem a csapatot, épp azért az új szerződést majd csak akkor fogom aláírni, ha teljesen készen állok a játékra. Nem szeretném, ha miattam például nem lenne olyan a teljesítmény, mint amit a csapat megérdemel, nem szeretnék a csapatnak rosszat, s kihasználni sem szeretném őket. Ha a szerződésem lejárta után nem leszek 100 százalékos, akkor inkább gyengébb csapatot választok ideiglenesen. Szóval jelenleg ez a helyzet, így most csak szurkolóként vagyok jelen a kosármeccseken itt, Gdyniába és a közvetítéseken keresztül a somorjai csapat meccsein is, melyben a húgom is lehetőséget kap.
Tavaly aktívan rész vettél a népszámlálási kampányban, mi a véleményed a somorjai eredményekről?
Anyuék mondták, hogy mi a helyzet, hogy az arány 49,55%. Én örülök ennek az eredménynek, hiszen 10 éve 57% volt ez a szám, s bár már a szlovákok száma 41%, van 8%, akik nem írtak be semmit. Szerintem ők is inkább magyarok. De mondom, örülök az eredménynek, mert magyarnak tartom magam, Somorja pedig mindig a szívem csücske marad, bárhova sodorjon az élet, s bárhol fogok élni. Én úgy nőttem fel Somorján, hogy mindenhol magyar hangot hallottam mindig, magyar alapsuliba és gimnáziumba járhattam, s remélem, hogy ez minél tovább így marad, s hogy a többi magyar gyerek is úgy nevelkedhet, hogy nem fogják magukat kirekesztettnek érezni. Örülök annak is, hogy ha hazamegyek, szinte az összes magyar barátom Somorján él, és hogy a magyar szó még természetes a városban. Ez fontos nekem.
(Méry János/Felvidék.ma)
