Böszörményi István nyugalmazott pedagógustól, helytörténésztől, néprajzkutatótól a végtisztességvételre Losoncon, a ravatalozóban 2022. július 29-én gyűltek össze barátai, tisztelői. A gyászszertartást Nt. Miklós István lelkipásztor végezte.
„Költői kifejezéssel élve: dermesztő rémület szorítja szívünk és torkunk, megfosztottság érzés, fájdalom. Nagy költőink azok, akik az élet és a halál gondolatkörét is megfogalmazták” – mondta a lelkész.
Radnóti Miklóstól az Ének a halálról, Márai Sándortól a Zsoltár, Szent Ágoston egyházatyától a Vallomások, Reményik Sándortól az Elmégy, Áprily Lajostól A kertbe ment és Juhász Gyulától a Vigília és Hiába című versekből idézett.
Nt. Miklós István lelkipásztor az életútjának és a munkásságának felidézése mellett hangsúlyozta, az élet Isten ajándéka és örökkévalóbb a halálnál. S a Reményik-féle megfogalmazás volt a legjellemzőbb Böszörményi Istvánra: „Hogy csendes voltál, mint a szikla lelke, / De szikla-lélekként laktál velünk.”
Nt. Miklós István (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„A losonci és nógrádi régi épületek, néprajzi emlékek beleéneklik a mi szívünkbe, hogy István ennek a városnak, a nógrádi tájnak, az itteni magyarságnak, de általában az itteni embereknek, az a nagytudású, csendes, szerény embere volt, aki tudásáról számtalan előadásban, rendezvényen bizonyságát adta. Nem egyszerűen csak kutatója volt mindazoknak, hanem legavatottabb ismerője is” – fogalmazott Miklós István.
Kifejtette, nagy szerepe volt az enyészetre ítélt nógrádi értékek felkutatásában. Magyar rendezvény elképzelhetetlen volt nélküle. Vállalta, hogy felveszi a harcot az idő mindent feledésbe borító erejével, és mentette, őrizte az értékeket: sírköveket, cégtáblákat, régi épületeket. Mindez nélküle feledésbe merült volna. Több esetben példaképeket hívott elő, pl. a kurtányi Mocsáry Lajost.
A családalapítás nem adatott meg neki. Odaadó, nagy-nagy gyermeki szeretettel gondozta az öregedő családtagjait, a 105 évet megélt nagymamáját, majd ny. lelkipásztor édesapját, akit rendszeresen elvitt a vasárnapi istentiszteletekre. Azután hőnszeretett édesanyja ápolása foglalta le hosszú évekig, az ő elvesztése jelentette számára az igazi magányt, nagy lelki megrázkódtatást. Ezt a korszakot szellemi munkával tette elviselhetővé.
Galcsík Károly (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„Az utóbbi években rohamosan romló egészségi állapotát nagy méltósággal viselte, ahogy nagy emberi méltósággal élte meg egész életét is. Többször került kórházba, hálával fogadta nővére, Katalin és családja gondoskodó szeretetét salgótarjáni otthonukban, de utolsó napjait Losoncon kívánta tölteni, mégha ez kórházi kezelést jelentett is. Losoncon akart meghalni, kívánsága szerint történt. Ma már a mennyei hajlékban hallgathatják édesapjával és édesanyjával együtt az örök igét, olyan mennyei zenét, amelyhez fogható nincs itt a mi földi életünkben” – fogalmazott vigasztalásul a lelkipásztor.
Böszörményi István mély hittel rendelkező, templomba járó ember volt, aki vitte tovább édesapjának, édesanyjának, nagymamájának a lelkiségét. Istenbe vetett bizonyossággal élte életét.
„Nekünk is erre a megingathatlan belső hitre van szükségünk, bizonyosságra, ahogyan már elmondtam, hogy az élet Isten ajándéka számunkra, s ezért csodálatos dolog embernek lenni, bármeddig tartson is a mi földi életünk. Ezalatt megismerhetjük a bennünket teremtő és önmaga felé terelni akaró örökké való Istent. S akár élünk, akár meghalunk, az Isten örökkévaló szeretetében maradunk. S ez a bizonyságtétel nekünk reménységet és vigasztalást ad” – mondta Miklós István.
Benko Pál (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A koporsó mellett megállva Galcsík Károly a Csemadok nevében, Benko Pál a füleki gimnázium és a füleki református gyülekezet képviseletében búcsúzott.
Galcsík Károly felidézte, hogy a szervezésekkor nem fordul meg fejünkben, hogy a következő rendezvényen már nem lesz köztünk valaki, akire számítunk. Mint mondta, bizakodtak, hogy még talpra tud állni, de az égiek másképp rendezték. Sorsával megbékélt. „Megéltem 75 évet különösebb baj és gond nélkül, számomra ennyi elég” – idézte.
„Személyében óriási, pótolhatatlan veszteség érte a nógrádi közéletet. Jómagam, de a nógrádi magyarság is nagyon sokat köszönhetünk neki, mindig példaképemnek tartottam és csodáltam páratlan tevékenységét” – mondta Galcsík Károly s egy végső, hatalmas Köszönjük, Pisti!-vel búcsúzott.
Böszörményi István koporsója (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Benko Pál Reményik Sándor Ahogy lehet című versét idézte, ezzel a verssel kezdődik a füleki gimnázium 1996-os évkönyve is, amelyet Böszörményi István írt, s mintha ars poetikáját írta volna le már akkor.
„Ilyen volt. Fogcsikorgató türelmű, Krisztust követő, sima tenyerű, mely csak zsebben szorult ököllé. Nevetése fanyar, ahogyan a humora is. Csendben tanított, súlyos csendben. Önfegyelemre, tiszteletre és a küldetés iránti végtelen alázatra tanított” – mondta Benko Pál. Hozzátette: „Köszönjük a Tőled kapott útravalót a további küzdelmeinkhez!”
Böszörményi István 1947. március 20-án született, életének 76. évében hunyt el 2022. július 19-én. A július 29-i gyászszertartáson közreműködött a Losonci Serly Kamarakórus. Az utolsó útján a gömör-nógrádi tisztelői mellett elkísérte többek közt Duray Miklós felvidéki magyar politikus, író és egyetemi tanár, Köteles László, a Csemadok országos alelnöke, egykori tanítványa, Molnár Judit, a Magyar7 főszerkesztője.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
