A magyarországi nemzetpolitika annyiféleképpen valósul meg, ahány ország területén élnek a magyarok. Harminc év távlatából látható, hogy más-más utak és eredmények tapasztalhatóak a különböző országokban – nyilatkozta Duray Miklós felvidéki magyar politikus, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet tanácsadója. A vasarnap.hu honlapon megjelent interjúból szemezgetünk.
Arra a kérdésre, hogy látja, mennyire sikeres az elmúlt évtizedek magyar nemzetpolitikája, Duray Miklós a következőket mondta: „Tudatosítani kell, hogy a kommunista rendszerben a nézetek mentén feldarabolt, elszakított magyarság a rendszer bukása után is feldarabolt maradt, csak más elvek mentén. Nem a hatalomhoz való viszonyulásában, hanem a pártérdekek mentén, ami többes darabolást jelentett. (…) Amit a magyarországiaknak meg kellene érteni, az az, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a határon túli magyarok melyik ország területén élnek. Ugyanis a szomszédos államokkal a mindenkori magyarországi kormányzat érdekei, politikai lehetőségei és politikai pártjainak érdekei alapvetően befolyásolják a nemzetpolitika megvalósulását is.”
Mint hozzátette:
„Aki a nemzetpolitikában nem egyeztet, az nemzetáruló – büntetőjogi következmények nélkül. Az nem vonható kétségbe, hogy 2010 óta Magyarország számára egyre meghatározóbb – például egy szövetségi rendszerben – egy olyan ország, ahol magyar közösség él, mert léte képes befolyásolni a magyar nemzetpolitika kimenetelét is.
Ezért van az, hogy a magyarországi kormány egészen másképpen viszonyul a Szerbiában, a Romániában, a Szlovákiában, vagy éppen az Ukrajnában élő magyarokhoz.
Egységes magyar nemzetpolitika a huszonegyedik század elején nem jöhet létre, csak mozaikszerű – emelte ki.
Az interjú kitért a visegrádi négyek együttműködésére, s benne Szlovákia szerepére. Mint Duray jelezte: „A visegrádi hármak, majd négyek egy olyan regionális együttműködés, ami korunkban egy újfajta együttműködésre utal, melynek a gyökerei a 14. századba nyúlnak vissza. Amint akkor sem, most sincs összhangban a létező európai együttműködési rendszerekkel. Antall József egy zseniális geopolitikai-történelmi gondolkodó volt, de a környezete totálisan leépült. Ez azt jelenti, hogy nem volt stratégiai gondolkodásmódja, csupán tettlegességekre volt képes. Ez pedig a politikai stratégiai gondolkodás egysíkúvá válásának a jele – pontosabban: ez csak érdekpolitika. Ennek egyik példája, hogy az Antall-kormány a felvidéki magyar politika hivatalos küldöttségét csak 1992 szeptemberében volt hajlandó fogadni, miután Csehszlovákiában vereséget szenvedtek azok a pártok, amelyek részt vettek az akkor még V3 megteremtésében.”
A V4-eknek ez az állapota nem csupán a felvidéki magyarok iránt megvalósítható nemzetpolitikai célkitűzéseket és gyakorlatot befolyásolja.
Ugyan nem szab gátat a magyarországi pénzek beáramlásának Szlovákiába, de ezek nem hasznosíthatók nemzetstratégiai építkezésre – szögezte le.
A teljes interjú az alábbi linken olvasható.
(Tóth Gábor/vasarnap.hu/Felvidék.ma)
