Csodás mesekönyv dicséri Lőrincz Sarolta Arankát, akit palóc néphagyományőrzőként ismernek a Felvidéken és az anyaországban egyaránt.
A megjelent hagyományőrző és a múlt örökségét feltáró könyvei mellett, a mesekönyv ugyancsak felidézi a palócság kincseit, melyek az Arvisurákból erednek. Az Arvisura szó „igazmondást” jelent, és a regevilág, valamint az őstörténeti szemlélet alapján nyújt betekintést az ősi bölcsességbe.
„A palóc eredetűnek mondott Arvisurák az úz nép évezredes életébe engednek alaposabb betekintést. A művet tanulmányozók megismerhetik az egész Ázsiát belakó Hun Törzsszövetség rendszerét, szervezettségét, rováskultúra-fejlődését, beavatottjaik világlátását. A követők szerint e mű számos, új történelmi összefüggést tár fel az Árpád előtti magyarok életével kapcsolatban” – olvasható a szabad enciklopédiában.
A mesét Csukás László búvár, búvároktató élménybeszámolója alapján írta meg a szerző, aki a Halas nemzetségből származik, így vált a személye Póka Halas bácsivá a mese szárnyán, életre keltve az idős ember és a kisfiú, Zétény barátságát.
A mesekönyv lapjain a múlt összefonódik a jelennel.
Póka Halas bácsi és Zétény folyóparti találkozása felidézi a folyóágy mélyén, az élet bölcsőjében élő vízinövények és élőlények csodás világát, és azt a csendet, melyet csupán a víz alatti mélység ad, s amelyet jól ismer a hajdani búvár, Csukás László, vagyis Póka Halas bácsi.
A folyóparti levegő „gondolatolvasó” készséget éleszt fel az öregben és a fiúban egyaránt.
Míg a sűrű nádas, mint az őrt álló katonák sorfala veszi körül őket, mély barátság szövődik köztük és elindulnak egy úton, mely Gondolatországba vezet. Élő és képzelt kislányok és kisfiúk szerepelnek a mesében, akiket a Gondolathajó visz el a régmúlt történelembe, az „igazi hazába”.
Saci kis tündére, Tima, a táncoló kislány elviszi őket a Sokablakos Soktornyú Ódon Várba, mely őrzi a régi vitézek alakját, megismerik a Szélmalom-domb tűzőrző lányait, akik őrzik az őstüzet, életre kelnek a rovólányok, az Öreg Pipás, Töröngöj apó, a Vének tanácsa, Kecső vitéz és a többiek.
(Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A Vidám-selyemréten táltos paripák legelnek, de a mesélő elröpíti az olvasót az Öthegy-vidékre, Pókafalvára és a sűrű, sötét erdő melletti Királytetőre is. Rátalálnak a tiszta vizű forrásokra, megismerkednek a Kerek-tó és az Álomfolyó mélyével, Ira anyóval, a gyógynövények ismerőjével és a Királytető titkával. A gonoszság is életre kel Mácsonya boszorkány alakjában, aki végül megkapja méltó büntetését.
Az elnevezéseket az Arvisurákból merítette a könyv szerzője.
„Úgy gondoltam először, hogy mese, de rájöttem, hogy mégis valóság” – méltán vallja Lőrincz Sarolta Aranka, hiszen megtalálta az összekötő fonalat az ősi múlt és a palóc szokások közt.
Ezek a régi szokások és a mese fonala a könyv lapjain egyre szorosabbá fonják Póka Halas bácsi és Zétény kapcsolatát.
Az Arvisúrák régmúltja és a palóc nép szokásai nagyon hasonlóak. A mesében éltre kelt szertartások megegyeznek többek közt a palóc kiszehajtás szokásával, a pünkösdi királynéválasztással, vagy a tűzugrás szokásaival, miként az a Lovas viadal és tűzugrás a Kő-tetőn című fejezetben köszön vissza az olvasóra. Az Égi Atya hálaadó ünnepével aztán véget ér a nyár. Ekkor Tima, a táncoló kislány elbúcsúzik Sacitól.
Póka Halas bácsi is befeji a mesét. Búcsút mondanak egymásnak, de nem örökre. „Életünk álmai akkor válnak valóra, ha az álmokból gondolatok születnek, a gondolatokat pedig tett követi! Tudod, tettek nincsenek gondolatok és álmok nélkül. Ezek a tettek visznek mindig előbbre, életed terveinek megvalósulása felé. De közben igazi, jó barátok is kellenek, akik segítenek neked. Sose feledd, csak az igaz emberség adja meg az élet boldogságát, amelyben, mint háromágú tűzláng, ott él a szeretet” – így köszönt el Zéténytől öreg barátja, Póka Halas bácsi.
Zétény a gyógyfüveket gyűjtő nagymamájával elindul hazafelé, mert az ősz lassan birtokba veszi az Álomfolyót, a nádast, a virágos rétet és Saci is elindul az iskolába.
A könyvet a szerző és Rados Franciska rajzai díszítik. Az utolsó oldalakon megtalálható Forrai János rovásábécéje, valamint fényképek: Timáról, a táncoló kislányról, Póka Halas bácsiról és Zétényről, a régi vízimalomról, lovakról, vízi élőlények sokaságáról és búvárokról.
Lőrincz Sarolta Aranka szívesen tartott és tart találkozót, interaktív könyvbemutatót, meseórákat, itthon és Magyarországon a Póka Halas bácsi című könyvéről.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
