Nyiri Péter, a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma igazgatója a kassai Majel Rovás meghívására február 16-án a magyar sportnyelvről tartott előadást.
Megszoktuk már, hogy előadásai összeszedettek, lényegretörőek, ám nyelvi humorral is átszövi őket. Miközben jól szórakozunk, mert mondanivalója megcsiklandozza a hallgatóságot, észre sem vesszük, hogy egyben tartalmas időtöltéssel ajándékoz meg minket.
Kovács Ágnes igazgató vendéglátóként üdvözölte az igazgatót és közönségét.
Az előadó elmondta, egyik könyve nyomán merült fel az óhaj, hogy jó lenne a sportnyelvről beszélni. Nagy szelet, ezért ennek csak egy részét tudja áttekinteni. Hozott magával néhány tréfás gondolatot is. A sportriporternek gyorsan kell reagálnia a változó helyzetre és nincs idő hosszasan mérlegelni. Mondani kell gyorsan valamit. Akkor születnek az olyan mondatok, mint:
„Mint egy romboló, odakúszik.” „Zamorano kicsit később tette be, és nem is volt jó.” „Tipikus svéd kapus: beáll a kapuba s véd.” „11:11 a Fotex javára.” „…és most kiállították az egész csapatot. Ja nem, sorcsere.” „Ez a futó, aki most az olimpiai lánggal fut, nem a szülőföldjén látta meg a napvilágot, oda csak 21 évesen települt vissza.” „Tegnap a birkózásban megint egy szép magyar született Majoros István révén.” Amikor a lettek felvonultak az olimpia megnyitóján dicséretben részesültek: „Hű de elegánsak lettek.”
Az idegen nevek kiejtése gondot okoz. (A brazil focistára gondoltam ekkor, akit Kakának becéznek.) Mégha korlátozott a kifejezések száma, mégis 2-300, maximum 500 szóval el lehet mindent ezen a területen mondani.
A sportban is a szokványos jelenség zajlott le. Idegen szavak átvételére került sor. Ezért volt szükség a sportnyelv újítására, akár Kazinczy korában. A kifejezések értelme szűkülhet, bővülhet, vagy változhat.
A gól eredetileg kaput jelentett, ma találatot értünk rajta. A gólt zuttynak kívánták elnevezni, de ez nem honosodott meg.
A football-ra is megfelelő magyar kifejezést kellett találni. „Lényege az, hogy a labda nem kézzel dobatik, hanem lábban rugatik” – magyarázták hajdanán. Eleinte a rugdaló, óriáslabda, angollabda kifejezést ajánlották. A horvátban nogomet (lábrúgás), a csehben kopaná (rugdaló), lengyelül piłka nożna (láblabda) lett.
De nagyon sok magyarítás sikeresen meghonosodott. A bekkből (back) hátvéd lett, a kornerből (corner) szöglet, a finisből (finish) hajrá, az ofszájdból (offside) les, a ringből szorító, a startból rajt, a groggyból roggyant, a revansból visszavágó, a dekatlonból tízpróba, a hencből (hands) kezezés, a kecseszkecskenből (catch as catch can) szabadfogású birkózás és folytathatnánk a sort.
Ha nem magyarítanánk a sportnyelvet akkor ilyen szövegekkel találkozhatnánk: „A center briliánsan plasszírozott penaltyját a goalkeeper bravúros robinzonáddal kiboxolta kornerre.”
De ma már e helyett a következőket mondhatjuk: „A középcsatár remekül helyezett büntetőrúgását/büntetőjét a kapus a levegőben úszva a szögletre öklözte.”
Nyiri Péter és Kovács Ágnes (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A becenevek világa a sportban külön fejezett. Takács Géza (1899-1964) jobbhátvéd akkor lett Mari néni, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelésben, bő-gatyában bemelegítéshez kifutott a pályára. Úgy festett mintha szoknyában lenne. Erre az egyik szurkoló felkiáltott: „Úgy néz ki, mint egy Mari néni!” Ráragadt. A Medvefojtogató egy török focista lett. Van, aki Hópehely névre hallgat. A két méteres Kozma István (1939-1970) a Pici becenevet kapta. Puskás Ferenc Öcsi Bácsi és Száguldó Őrnagy lett, Papp László K.O. király, Csollány Szilveszter tornász A gyűrűkirály és Takács Károly sportlövő Félkarú óriás, mert 1938-ban egy gránátbaleset következtében elvesztette jobb kézfejét. Amikor Milák Kristóf a dél-koreai vb-n (2019) a 200 m-es pillangóúszásban világcsúccsal győzött, megszületett a Milák-csúcs kifejezés.
A szépirodalomban a sport az élet szinonimája, tükre, azt modellezi. A kitartás, alázat, felkészülés az élet minden területén értékesíthető.
A sportnyelv alakításában a bakiknak és a véletlen elszólásoknak is helye van. Néha persze tudatos játék eredménye. Id. Knézy Jenő (1944-2003), a népszerű sportriporter azzal kezdte közvetítéseit:
„Jó estét, jó szurkolást!” Egyszer megbotlott a nyelve: jó burkolást mondott. Ez is meghonosodott!
A sport területén is virágzik a humor. Ebből is kaptunk ízelítőt. Melyek a legidegesítőbb kérdések a foci-vb idején? (Márcsak azért is, mert nem mindet lehet megválaszolni.) „Kik játszanak az izék ellen?” „Akinek nincs labdája, az miért fut?” „Összesen hány félidő van?” „A németek miért rúgnak olyan erősen?”
Az egyik viccben Habsburg Ottó is kapott egy jó kérdést. A riporter érdeklődik, kinek fog szurkolni az esti osztrák-magyar mérkőzésen. – Miért? Kivel játszunk?
Fogas kérdés következik: Mit csinál Hosszú Katinka amíg a többiek célba érnek?
Megszárítja a haját!
Összegzésként az előadó elmondta, ezen a területen sikeres volt a magyarítás. A nyelvújítás folyamatos feladat. Van aki úgy véli, a magyar nyelvben elfogytak a szavak, pedig rendelkezésre állnak, csak kreatívan kell használni azokat. A sportnyelv a legdinamikusabban fejlődő része nyelvünknek. Újabb sportágak, új sportszakkifejezések keletkeznek. Ma is az a kérdés, tudjuk-e az új szavakat magyarítani?
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
