A kommunizmus magyar áldozatai között – az arányokat tekintve – kiemelkedő helyet foglalnak el az egyházi személyek, elsősorban a katolikus szerzetesek és papok, mint a legnagyobb létszámú vallás képviselői. Az ő emlékükre alapította a „Parma fidei – Hit pajzsa” díjat dr. Horváth Béla parlamenti képviselő és Gyurkovics Tibor író azt követően, hogy a képviselő javaslatára 2000-ben az Országgyűlés megszavazta a kommunizmus áldozatai előtti főhajtást, a minden év február 25-én tartott emléknap bevezetését.
Idén 22. alkalommal került sor a díj átadására. Az ünnepséget a Jezsuita Rend Párbeszéd Háza dísztermében tartották, ahol a kiállított díj mellé két fényképet helyeztek: Dr. Ortutay Elemér kárpátaljai görögkatolikus teológiatanárét és Pavlics István érdemesült esperes kanonokét. Jánosháza nyugalmazott plébánosa egészségi állapota miatt február 24-én Szombathelyen vehette át személyesen a kitüntetést. Ortutay Elemér sajnos posztumusz kapja a méltó főhajtást és elismerést, a díjat a nevét és hagyatékát őrző beregszászi intézmény kapja és veszi át, valamint leánya: Ortutay Mária.
A díjátadó ünnepség egyperces néma imával kezdődött a szomszédságunkban dúló háború áldozataiért és a békéért, majd Sajgó Szabolcs jezsuita atya, a Párbeszéd Háza igazgatója rövid köszöntője, egy kórusmű a Farkasházi Dávid vezette La mia Fonte Énekkar előadásában és Ady Őrzők, vigyázzatok a strázsán című verse felvételről, Latinovits Zoltán tolmácsolásában adta meg a méltó hangulatot.
Fotó: Cservenka Judit
A kettős díj hátteréről az emléknapot javasló és a díjat alapító Horváth Béla röviden tájékoztatta a nagy számban megjelent kárpátaljai és hazai vendégeket. Sajgó Szabolcs atya, a díj főkurátora 2020-ban kezdeményezte, hogy a magyarság egységét fejezzük ki a Parma Fidei kiterjesztésével határon túli testvéreinkre is. Ez meg is történt: 2021-ben Jakab Gábor kolozsvári plébános, 2022-ben Tamás József gyulafehérvári római katolikus püspök vehette át a kitüntetést. Így került sor előző nap a szombathelyi, most pedig a budapesti díjátadásra.
Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter ünnepi beszédében arról szólt, hogy a Mindenható a maga képére teremtette az embert, aki ezért tud dönteni jó és rossz között, kapott szabadságot a döntésre és értelmet is hozzá. Ezért minden szabadság és értelemellenes mozgalom istentelen is. Mégis vannak ilyen erők, amelyeknek működését csak a legnagyobb isteni ajándék: a szeretet erejével lehet túlélni. Nekünk erre mutat rá az Isten, család, haza összefüggése, ez teszi lehetővé fennmaradásunkat a Kárpát-medencében.
Ortutay Elemér atya minden átélt szenvedés ellenére is így írt: „Gyűlölet szívemben nincs senki iránt.” Abban a korban szolgálta Istent a Kárpátalján, amikor sem hívőnek, sem magyarnak lenni nem volt könnyű. Manapság az ott élő magyar közösség végveszélybe került. Fontos, hogy befogadjuk a menekülteket, de az is, hogy a háború után segítsünk a magyar élet helyreállításában. Bármilyen nehéz, de mindig lehet valamit tenni, tanítja Ortutay Elemér példája.
Fotó: Cservenka Judit
Életéről, példájáról Sajgó Szabolcs főkurátor és dr. Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektorának laudációja szólt.
Ortutay Elemér 1916-ban született Huszton, ifjúságát Beregszászban élte, ahol édesapja egyházi vezető és polgármester is volt. 1941-ben Budapesten szerzett doktorátusa után hazatért görögkatolikus teológiatanárnak. Mivel a görögkatolikus egyház betiltásakor nem hagyott fel hitével, a szovjet hatóságok 1949-ben 25 év börtönre ítélték. Vorkután dolgozott előbb szénbányában, majd felszíni építkezéseken 1956-os szabadulásáig. Otthonában nem engedték papként működni, folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt, és állandóan berendelték az NKVD-re. Ennek ellenére titokban naponta misézett, továbbá esketett, keresztelt, gyóntatott, temetett és betegeket látogatott. A lakásán tizennyolc fiatalt készített fel a papi pályára. 1989-ben térhetett vissza hivatalosan a papi pályára, amikor visszaállították a görögkatolikus egyházat jogaiba.
Marosi István atya, a dr. Ortutay Elemér hagyatékát őrző beregszászi központ igazgatója a jövőről szólt, amelyben nemcsak a munkácsi egyházmegye 38 mártírjának emlékét akarják őrizni, de folytatni azt a tudásátadást, amit névadójuk az illegalitásban egyszemélyes akadémiáján megvalósított, és abban a szellemben, ahogyan Ortutay atya nemcsak a magyar, de a ruszin és az ukrán görögkatolikus papnövendékeket nevelte. Írásos hagyatékában, amit nemrég kezdtek feltárni, találták meg egy imáját. Ennek utolsó sora: Köszönjük a kegyelmet, hogy hitünkhöz hűek maradtunk.
Mindezt mintegy kiegészítette Ortutay Mária, aki a díjátadás után szólt röviden a rendszerváltástól édesapja haláláig a mellette végzett munkáról, amelynek fő célja a görögkatolikus egyház újjáépítése volt Kárpátalján. Végül egy gondolatát idézte: Elnyomásban lehet élni, de tudatos gondolkodás nélkül nem.
Az ünnepség végén Sík Sándor Téged, Isten dicsérlek című verse hangzott el Sinkovits Imre felvételeiből és a Himnusz, amit a kórussal együtt énekeltek a jelenlévők.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
