Teremtőnk bizony számon tartja az időt, méghozzá nagyon pontosan és következetesen. Nem az újonnan indított Gergely-naptár szerint teszi ezt, hanem a saját, meghatározott időszámítása szerint, melyet velünk, emberekkel is megismertetett a Bibliában, az Ószövetségben, mindjárt a legelején.
A Biblia első könyvében, a Teremtés könyvében ezt olvassuk: „Akkor megint szólt Isten: Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” (Teremtés 1:14-15)
Istenünk sokszor és nyomatékosan figyelmeztette az emberiséget, hogy tartsa magát eme isteni rendhez – az Isten által meghatározott ünnepekhez, napokhoz.
Tartjuk hozzá magunkat? Nem igazán… Pedig nagyon fontos lenne újra összhangba kerülni az isteni időszámítással, és ráhangolódni arra. Nemcsak azért, mert jobb az élet, ha az ember megtartja a szombatot, és nem dolgozik azon a napon, hanem azért is, mert Isten időtervét figyelembe venni: isteni parancs!
Talán itt lenne az ideje annak, hogy visszataláljunk Istenünkhöz e téren is, és e kérésének is próbáljunk eleget tenni: miszerint tartsuk tiszteletben és tartsuk szem előtt az Ő időtervét, az Ő időszámítása szerint.
Istenünk időszámítása – ami az emberi, földi dolgokat illeti – a Hold szerinti időszámítás, tehát a holdnaptár szerinti. Az éveket a holdnaptár szerint jegyzi Isten. Másik nagyon fontos tény e témában, hogy Istenünk akarata az, hogy az év főbb napjairól kitüntetett ünnepekkel emlékezzünk meg. Harmadik fontos tudnivaló, hogy Isten naplementétől naplementéig számol egy napot. Tehát például a szombatot, a kötelező pihenőnapot nem szombat reggelétől számoljuk vasárnap reggeléig, hanem péntek naplementétől szombat naplementéig. Ez egy nap az isteni időszámítás szerint.
A szombattal (szabath) kapcsolatban Mózes 3. könyve ezt írja: „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ezek az én ünnepnapjaim: Hat napig kell dolgozni, a hetedik nap legyen a teljes nyugalom napja, a szent összejövetel napja, akkor semmiféle munkát ne végezzetek. Bárhol laktok is, ez az Úr nyugalmának napja.”
Mivel e szavak Isten népéhez szóltak, és mivel Isten törvényei örök érvényűek, ezért az Isten által elrendelt ünnepnapokat nekünk is szem előtt kéne tartanunk, és meg kéne tartanunk. Mózes idejében is csatlakozhatott bárki Isten népéhez, aki Istenhez, a Teremtőhöz ragaszkodott, és az Ő parancsai szerint akart élni.
A Biblia több olyan jelentős embert is megemlít, akik nem Ábrahám leszármazottai voltak, mégis Isten népéhez csatlakoztak, mert oda akartak tartozni.
Úriás, Batseba férje például hettita volt, aki Dávid király legjobb és leghűségesebb katonája lett. Vagy a Biblia említi a moábita hölgy, Ruth esetét, aki szintén mindenáron Isten népéhez akart tartozni.
Isten bárkit elfogad – de ha Isten népéhez akarunk tartozni, akkor alapvető, hogy meg kell próbálnunk megtartani a törvényeit, a parancsait. Tökéletesen nem fog menni, de próbálkoznunk kell. Ruth is elfogadta Isten törvényeit, Úriás is, és mindketten Isten népének részei lettek.
Az év isteni elrendezését – az ünnepeket, a szabadnapokat – jó ha komolyan vesszük és figyelemmel tartjuk, mert ha Istenünk cselekszik, akkor a tettei mindig valamelyik fontos ünnepnapra esnek. Így volt ez a múltban, és így lesz a jövőben is!
Nézzük, melyek voltak ezek a kiemelkedő napok: a páska, az első hónap 14. napja (a héber naptárban az első hónap nem január, hanem márciusra vagy áprilisra eső Niszán hónap), aztán a kovásztalan kenyér ünnepe és az első kéve ünnepe. Ezek voltak a tavaszi időszak ünnepei, melyek világtörténeti jelentőségű eseményeket vetítettek előre. A nyári és őszi ünnepkör ünnepei: az aratás ünnepe, a kürtzengés ünnepe, az engesztelő áldozat ünnepe és a sátorok ünnepe. A nyári és őszi ünnepek világtörténeti beteljesedése a jövőben következik majd be (eme ünnepek Jézus második eljövetelét vetítik előre, és Isten földi királyságának megvalósulását, melyek még nem történtek meg).
Az első három – Istenünk által megszabott – ünnep, tehát a Bibliában feljegyzésre került és parancsba adott tavaszi ünnepkör ünnepeinek világraszóló megnyilvánulása, s az egész emberiségre való kivetülése viszont már megtörtént. Lássuk e párhuzamokat:
A páska ünnepét az izraeliták annak az óriási eseménynek az emlékezetére ülték, hogy amikor Isten angyala végigment Egyiptomon, csak azok a családok menekültek meg a büntetés alól, akiknek ajtajára a páskabárány vére volt felkenve. A páska ma ránk ily módon vonatkozik: mivel a jelképes értelemben vett páskabárány Jézus Urunk, aki meghalt értünk, és vérét adta az emberiségért, tehát ma, aki Jézusban hisz, aki felismeri és hálával elfogadja Jézus Urunk értünk való áldozatát, azt az Égi Bíró a Világegyetem Bíróságán „ártatlan”-nak jelenti ki, tehát az ilyen ember megmenekül az isteni büntetéstől. Sőt, a Jézus áldozatában hívő ember már életében is megigazultnak számít Isten előtt. Természetesen nem véletlen, hogy Jézus Urunk az isteni terv szerint éppen páska ünnepén áldozta fel életét az emberiségért, hiszen üdvtörténeti szinten Ő a páskabárány, akinek vére sokakért kiontatott – mindenkiért, aki hisz Őbenne, és megpróbálja életét Jézus elvárásaihoz igazítani.
A páska tehát az óvszövetségi előkép, melynek beteljesedése Jézus Urunk áldozati halálakor történt meg.
A kovásztalan kenyér ünnepét szintén Jézus Krisztus teljesítette be, hiszen a kovász a Bibliában a romlottságot, a bűnt jelképezi, míg Jézus Urunk emberként is teljesen tiszta és bűntelen maradt, habár mindenféle kísértésnek és csábításnak ki volt téve emberi élete során. Ő a kovásztalan kenyér ünnepének beteljesítője, mert Ő a bűntelen ember.
Az első kéve ünnepe szintén Jézus Urunkhoz kapcsolódik, mert az Ő feltámadása volt az „első termés” a halottak közül. Jézus Urunk volt az első, aki halála után elsőnek feltámadt. Utána még többen azon a napon feltámadtak, és megjelentek sokaknak Jeruzsálemben, de Jézus Urunk volt az első. (És természetesen még várat magára az emberiség jövőbeli feltámadása – és az ítélet.)
Aki szeretné életét jobban Isten kalendáriumához igazítani, és az Ő megszentelt napjait megtartani és megemlékezni róluk, az olvassa el Mózes 3. könyvét, ott van felsorolva Teremtőnk felénk támasztott igénye: mit mikor ünnepeljünk, és milyen szabályokat tartsunk be. Ezek a szabályok és elvárások nem csupán az akkor élőkre, s nem csupán az izraelitákra vonatkoztak, hanem Isten népére – mindazokra, akik Istent szeretik és parancsolatait megtartani kívánják.
Mivel eme ünnepek a holdciklusokhoz és az árpa Izraelben (nem Magyarországon vagy Kansasben) történő beérésének ideje szerint alakulnak, ezért minden évben más-más napra esnek. Álljon itt e kis összefoglaló az idei ünnepekről. Ezek pontos meghatározását Amerikában élő kedves barátomtól, Abraham Ojeda bibliakutatótól kaptam, aki az árpa beérésének időpontjáról izraeli ismerőseitől értesül. Tehát eme időpontok pontosak és első kézből származnak. (Az árpa beérésének idejét, s ezáltal az első kéve ünnepének időpontját csak az tudja pontosan meghatározni, aki Izraelben él, s naponta tudja vizsgálni az árpa érési állapotát.) Íme tehát ez idei ünnepnapok:
Az Utolsó vacsora időpontja idén március 6-ra esik (március 5-én naplementekor kezdődik és március 6-án naplementekor végződik.)
A héber naptár szerinti Niszán 14-e a mi naptárunk szerinti március 7-re esik idén (kezdődik március 6-án naplementekor, végződik március 7-én naplementekor). E napon halt meg értünk Urunk és Megváltónk szörnyű kínok között a kereszten. Emlékezzünk meg Róla a napján! Ne feledkezzünk meg az értünk hozott áldozatáról! Aki nem jár templomba, otthon is elvégezheti a saját bensőséges szertartását: egy darab kovásztalan kenyeret vegyen magához, hálát adva Istennek a megváltásunkért, majd egy kis vörösbort igyon, hálát adva Jézus Urunknak vére ontásáért, melyet értünk volt hajlandó megtenni. Emlékezzen mindenki, akit a szíve erre indít: egyedül vagy társasággal, de őszintén és hálatelt szívvel, az isteni naptár pontos időpontjain! Erre az Újszövetség lapjain is nyomatékosan kért minket Jézus Urunk. Mondván: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube-csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
