Bizony, Isten Igéje olyan, mint a kertész metszőollója: ahhoz, hogy gyümölcsöt hozzon a fa vagy a szőlőtő, meg kell metszeni. Tóth Árpád ki tudta mondani, le tudta írni: Tudom és érzem, hogy szeretsz:/Próbáid áldott oltó-kése bennem/Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,/Új szépséget teremni sebez engem (Isten oltókés, 1928). Hasonló gondolatokat fogalmazott meg St. Exupéry, a világirodalom egyik legszebb meditációs gondolatfüzérében, a Citadellában.
Ezek voltaképpen lelki visszhangok az ősi Igére: Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem! (Zsolt 43,1). Pontosan erről van szó. Az Istenhez visszadelegált igazságszolgáltatásról. Arról, amiről a hatalmon lévők szinte valamennyi korban megfeledkeznek: van egy földi érdek- és korrupciós szint fölötti igazságszolgáltatás is, ami a horizontálissal szemben akkor is működik, ha nem jelez nekünk egyértelműen vagy nem szól közbe lenti, olykor nagyon lenti dolgainkban.
Ez az isteni igazságszolgáltatás abszolút pontos és elfogulatlan, s relativizál minden emberi igazságszolgáltatást. Nem menti fel alantas játékaink terhe alól, nem igazolja csűrcsavaros jogi szofisztikánkat, de csendesen kíséri az emberi történelmet, ahogyan az ionoszféra vagy a sztratoszféra sem változik meg egyelőre attól, hogy a földön miféle planéta és kozmoszromboló felelőtlen érdekjátszmák folynak.
A német keresztyén politikafilozófus és protestáns hívő gondolkodó, Hermann Ehlers, az ’50-es évek elején rövidre szabott, de hihetetlenül gazdag életművének írásakor, a hidegháború lélek- és észdermesztő világpolitikai játszmái közben hittel írta le mondatait. Ezeket a Bundestagban, meg szószékeken, az akkori rádiós és tévélehetőségek keretei között maximális idővel hirdette minden abszolutista, egyeduralmi vagy diktátori földi felfuvalkodottság, egyházi vagy világi hatalmi túltengés és torz önértékelés kijózanítására, viszonylagossá tételére: Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek (ApCsel 5,29). Gyakran hozzátette beszédeiben, a német Parlament elnökeként Jézus ígéretét: Nekem adatott minden hatalom (= pasza ekszuszía görögül a Bibliában, omnis potestas a latin fordításban) mennyen és földön (Máté 28,18). Mert Ő a minden hatalmat, a teljes, totális kozmikus és planetáris hatalmat nem az emberek ellen, hanem az emberek javára, boldogítására, a földi létezés komfortossá tételére kapra és használta fel!
Igazságtétel, Judika vasárnapján nem térhetünk ki azon jelentés elől, amit a legkülönbözőbb intézetek világméretű kutatásuk nyomán nemrégen kiadtak a Boldogság világindexeként. Ebben az első, legboldogabb, legelégedettebb népek a finnek, a dánok, izlandiak, izraeliek, hollandok, svédek, norvégek, svájciak, luxemburgiak.
Magyarország az 51. Salvador után, Argentína előtt. Az összes szomszédos ország megelőz minket. Szíven üt a világstatisztika. Nem azért, mert anyagilag is mérve az elégedettségi szintet, tudjuk, hogy hányszorosa a nemzeti GDP az éllovasoknál a honinak. Hanem azért, mert a sokféle szempontot, nemcsak anyagiakat, hanem családi, nevelési, egyházi, hitbeli, szociális hálózati és sok minden mást mérlegeltek a kutatók ahhoz, hogy el merjék készíteni ezt a nemzeti és önismereti világtükröt. Az éllovas nemzeteknél nemcsak a sokszoros anyagi biztosítottság tűnik szembe, hanem az emberi méltóság, a kölcsönös honfi tisztelet, a magatartáskultúra kiemelkedő szintje is.
Az, hogy mennyire vigyáznak kormányzati és állami szinten a szóra, meg arra is, hogy lehetőleg senki se hulljon ki a szociális hálóból, senkit honfitársa részéről alantas, emberi tisztességében megalázó helyzetek ne alakulhassanak ki, illetve ezek időben megelőzhetőek legyenek. Az, hogy ha valaki például Finnországban elveszti az állását, 500 napig fizetése 70%-át megkapja, és minden eszközzel azon igyekeznek, hogy mihamarabb új munkalehetőséghez jusson, mivel a dologtalan, csak mellékutakon csámborgó ember nemcsak önmagára, hanem a táradalomra is veszélyes lehet. Vagy: a keresztyén életgyakorlat, a mindennapokat átszövő egyházi és spirituális stabilizáló programok, az ember teremtésbeli méltóságára bölcsőtől koporsóig vigyázó szociális szintű lelki gondozás is működik, hatalmas kötőanyag az örökkévaló, nem rövid távú emberi játszmák szempontjából múló földi komfortzónák kialakuláshoz.
Fotó: Pixabay
Miért kell nekünk az 51. helyen vesztegelnünk? Nagyon fáj ez a leginkább magunknak köszönhető lerangosítás a felrangosító elméleti esélyek közben is. Az, hogy szülőföldem, Győr és Győr-Moson-Sopron vármegye a legelégedettebb csücske az országnak, ám a többi, mintegy ¾ része rosszabb, sőt egyes vidékeken drámaian leszakadóban van, több, mint fájdalmas valóság. A társadalmi béke, a belső szociális egyensúly veszedelmes sérüléseinek potenciális veszélyét is jelzik a mutatók. Nagyon gyorsan elő kellene venni azt a bizonyos nemzeti önismereti világtükröt, s mindenkinek kivétel nélkül belenéznie. Aztán gyorsan menni a dolgunkra, amíg ez a menthető menthetőgének a tudatával és szándékával lehetséges. Hetvenöt évemmel mindezt nem magamért írom le, hanem az utánunk jövőkért. Sok millió honfitársamért, gyermekeimért, unokáimért. Hogy elégedettebb, boldogítóbb Magyarországnak lehessenek a polgárai. Itt és nem másutt jutva feljebb a boldogságindexen, meg a valóságban is.
Szolgáltass nekem és minden Kárpát-hazai magyarul beszélő testvéremnek igazságot, Istenem! Legfőképpen ne csak ezen a napon, ne csak elvileg, hanem valóságosan is, napról napra egyre inkább! Luther fohászát kicsit hadd módosítsuk: A földön ugyan szegényen, de tudva, hogy Ő rajtunk könyörül, s a mennyben gazdaggá tészen, angyalaihoz mérten, ezért Kyrieleis – Könyörülj rajtunk, Urunk.
Hadd kérjük ezen a napon és a következő héten: E földön is kicsit gazdagabbá, boldogabbá formálj minket és kezünk nyomán körülményeinket, Urunk, miként angyalaid ott fenn és itt alant ezt már megtették. Kyrieleis!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
