„A Pompás Napok komplex módszertana segítséget nyújt a pedagógusoknak és gyerekekkel foglalkozó szakembereknek, hogy saját személyiségükön keresztül a hagyományos kultúra értékeit a mai kor igényeinek megfelelően közvetíthessék.”
Ez az oktatási program hirdette meg a Mesés Népviselet Napja 2023 elnevezésű pályázatot, melyre jelentkezhettek óvodák, iskolák, kulturális intézmények és mindazok, akik számára érték a népviselet. A kiírás lényege, hogy gyermekközpontúan, öltöztethető papírbábukat is felhasználva alkossanak a gyerekek a népviselet jegyében.
Iskolánk, az Ógyallai Speciális Alapiskola a kiírást olvasva gondolt egy nagyot és 2023. április 19-én projektnapot tartott a pályázathoz kapcsolódóan. A választás a szomszédos Martos település népviseletére esett, azért is, mert néhány tanulónk onnan jár iskolába.
A martosi népviseletet a mai napig megőrizték, nevezetes ünnepekor még mindig büszkén viselik az emberek.
Bevezetőként a gyerekekkel közösen megnéztük a Magyar népviselet: Martos I. (oktatási változat) címet viselő videót, mely az alábbi linken tekinthető meg.
Majd ezt követően egy martosi viseletbe öltöztetett babán részletesen bemutattunk mindent, amit a videón láthattunk. Ennek köszönhetően a viselet egyes elemei, a színek kavalkádja, a gazdag díszítés nemcsak filmen látott, de a valóságban is tapintható is lett.
A gyerekek megismerték a lányok öltözékének egyes elemeit, azok megnevezéseit, egymásra való rétegezésüket. Megtanultuk, hogy alsóruhájuk a pendely nevet viselte, tavasztól őszig egy szál pendelyben dolgoztak. Amikor az idő hűvösebbre fordult, akkor szoknyát is és kék bő ujjú inget is vettek fel. Martoson az alsószoknyák száma 3-4 volt, a legalsó mindig piros színű, amit minden esetben piros posztóval szegtek. A szoknyák hátul ráncoltak voltak, körben kétaljúak, elől lapos hasat hagytak. A kötény is a viselet része volt, munkához gyolcsból, ünnepre batiszt vagy selyem anyagból készült. A mellény felett kék vállkendőt hordtak, ez jellegzetes martosi viselet volt. Minden egyes darabot gazdagon díszítettek. A férfiak viselete rojtos gatya, fehér ing, posztómellény, a hétköznapokban egyszerű viselet. Ünnepkor, télen posztónadrágot hordtak, amin fekete-piros volt a zsinórozás. Ingjük, kabátjuk szintén díszes ezüstgombokkal, pásztorbot alakban díszített volt, kalapjuk mellé pántlikát és bokrétát tettek.
A bevezető rész után mindenki választhatott magának egy figurát, amellyel dolgozni akart. A látottak alapján kerültek kiszínezésre a babák, mindenki iparkodott a megfelelő színek kombinációját használni.
Néhány esetben annyira belemerültek a színezésbe, hogy a martosi színeken túl sok zöldet, rózsaszínt használtak, de ezt senki nem tette szóvá, hiszen az akarat volt a fontos, az alkotás öröme. A sok kiszínezett figurát kivágták a gyerekek, majd mindenki feltette a táblára. Itt kicsit megpihenve pár percig ismét a viseletekről beszélgettünk, kérdezz-felelek játékot játszottunk, meséket soroltak, melyekben népi viseletben vannak a szereplők. Egyértelműen a Magyar népmesék sorozat meséi nyertek.
A nap második részében a gyerekek megalkottak egy martosi menyasszonyi fejdíszt, amit az esküvőjükön viseltek a lányok. A koszorú alapja fűzfavesszőből készült, ebbe tűzték bele a fehér, kék, piros és sárga virágokat. Szépen sorba kerültek bele a virágok, amíg sok idő múlva a kívánt forma meg nem született. A koszorú aljára piros és rózsaszínes pántlika került. A csodásan sikerült menyasszonyi koszorút mindenki megcsodálta, minden lány felpróbálta.
Az együtt töltött órákat záró esemény volt a közös fotó készítése és a dalos körtánc. Martosi gyűjtésből származik az Árgyélus kismadár című népdal, melyet már két hete napi rendszerességgel tanultak a gyerekek, s a körtánc során közösen nagy lelkesedéssel énekeltek el, miközben kezükben megjelent egy menyasszony és egy vőlegény bábu, melyek kezét fogva ott láthattuk a martosi koszorút viselő kislányt.
(Bathó Sylvia/Felvidék.ma)
