„Ha a VOX a következő kormányban koalíciós partner lesz, korlátozhatják a nők abortuszhoz való jogát és a családon belüli erőszakról szóló törvényt is módosíthatják” – írja cinikusan az Euronews.
Spanyolországban, mely jelenleg az EU soros elnöke, vasárnap előrehozott választások lesznek és a Vox párt a kormánykoalíció tagja lehet. Nem kívánok a spanyolországi belpolitikával foglalkozni. Csak a fenti állítás embertelen hamissága vágott fejbe.
Ha azt írnám, hogy a nőknek nincs joguk az abortuszhoz (kivéve az életmentést), akkor bizonyára egyesek hisztérikus dührohamot kapnának és mindenféle jelzővel címkéznének. De ha azt írnám, hogy a nőknek nincs joguk gyilkolni, az ellen aligha tiltakozna bárki is. S itt látom a gond gyökerét. Az álságos kettősséget!
Egyesek úgy tesznek, mintha a magzat nem lenne ember. A rabszolga sem számított egykor annak! Gazdája büntetlenül ölhette meg.
Pedig a magzatelhajtás, vagyis az abortusz az életétől fosztja meg az embriót, amely a világ legkiszolgáltatottabb élőlénye. Védekezni sem tud. Finoman fogalmaztam. Ezért világosabban kell. Ha valakit megfosztanak az életétől, az gyilkosság. Akkor is, ha ez bírósági döntés következtében történik. Az illetőt halálra ítélik, majd kivégzik. A hóhér gyilkos! Nagyon sok országban törölték a halálbüntetést! De egyes elvetemült emberek a magzatokra nem óhajtják kiterjeszteni a védelmet. Elég vaskos adag elvetemültség, vagy szűklátókörűség, netán nemtörődömség kell hozzá. De az önzésről, kényelemszeretetről se feledkezzünk meg, mely az ilyen felfogás mögött kimondatlanul is megbújik.
Vannak, akik siránkoznak: korlátozhatják a nők abortuszhoz való jogát! Tessék megmagyarázni, miféle emberi jog az, mely egy ártatlan teremtés kivégzését követeli? Aki abortuszhoz való jogot követel, az hóhérért kiált! Ezt egyesek azzal a hamis érvvel ütik el, hogy a magzat még nem ember. Az áldott állapotot így áldatlannak hirdetik. Pedig ez az emberi lét egyik formája. Hiába hazudja az amerikai Legfelsőbb Bíróság, hogy a megfogant magzatnak „csak potenciális” élete van.
Bernard N. Nathanson (1926-2011) amerikai orvos, aki 75 ezer magzatgyilkosságot hajtott végre, szembefordult – ahogy ő mondta – „az abortusz sátáni világával” és megtért. Ezután indított harcot a magzatok érdekében. Ő fejlesztette ki az „élet vektorelméletét”, amely kimondja, a fogantatás pillanatától kezdve létezik egy „önirányító életerő, amely, ha nem szakad meg, az embergyermek születéséhez vezet”.
Egyszer megkérdezték Kodály Zoltánt, hogy mikortól kell egy gyermeket énekre tanítani. Kilenc hónappal születése előtt – volt a válasz.
Valahol olvastam, egy egygyermekes anya, aki áldott állapotban volt, felkereste orvosát, hogy elvétesse magzatát, mert úgy vélte, két gyermeket nem lenne képes ellátni. Az orvos azt javasolta neki, akkor inkább altassa el végleg már létező gyermekét, s akkor zavartalanul megszülheti az új jövevényt. Ettől az anya mereven elzárkózott, mondván, ez gyilkosság! Akkor miért nem az a leendő testvér életének kioltása? – kérdezte az orvos. Ez hatott. Az anya megszülte második gyermekét.
Ha a magzat szólhatna kivégzése előtt az utolsó szó jogán, vajon mit mondana? Vagy csak felsikoltana, hogy kegyelem?
A meg nem született csöppség jogát az élethez ki védi meg? Vagy inkább rabszolgasorsot szánunk neki? Az orvosok továbbra is végezhessék a hóhérmunkát? Pedig esküjük ezt tiltja! „Mellesleg”, a Tízparancsolat is!
A Magyar Orvosetikai Kódexben szerepel az orvosi eskü javasolt szövege, mely többek között kimondja: „Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására.”
Az eredeti hippokratészi eskü meg így fogalmaz: „Senkinek sem adok majd mérget, még ha kéri is; sőt még csak ilyen tanácsot sem adok neki. Hasonlóképp egyetlen asszonynak sem adok magzatelhajtó méhgyűrűt.”
Egy tréfás megállaptás szerint, az emberiség IQ-ja állandó, csak az a gond, hogy egyre többen vagyunk. Ott tartunk, hogy „kegyes” csalással elkendőzzük a dolgokat. Pedig a magzatelhajtás egyenlő a hóhérmunkával. Aki támogatja, véres lesz a keze! Ezt lemosni lehetetlen, ahogy Arany János Ágnes asszonyának lepedőjét sem sikerült.
(Balassa Zoltán)
