Megszoktuk – régen (mostanában már alig vannak) a könyvbemutatókat, amelyek egy régi séma szerint zajlanak. Életrajz, gyerekkori élmények, a regény, könyv bemutatója, maximum az írás motivációjának elmondása, kérdések és válaszok.
Mindig szerettem még ezeket a „száraz” író-olvasó találkozókat is, a falumba anno meghívtam minden hazai írót, költőt. Ezek motiváltak, elgondolkodtattak, segítettek megérteni a másik ember lelkét, mondanivalóját, üzenetét. Valahogy ez van eltűnőben.
Az Esztergomi Várszínház programján is könyvbemutatót hirdettek, zenei betétekkel egy ismert és egyre inkább sikereket elérő írónővel, a fiatal Zsuffa Tündével. S hogy zenés betétekkel zajlott, az a már nagy sikert aratott műve által történt.
A 2022-ben bemutatott Az Ég tartja a Földet! c. zenés musical, Szent Erzsébet élete az eucharisztikus évben került bemutatásra, melynek váratlanul nagy sikere volt, mind a civil világ, mind egyházi berkekben (tavaly Esztergomban a szabadtéri színpadon került volna bemutatásra, de mindkét alkalommal elmosta az eső).
A most megjelent könyv – mintegy folytatása a középkor már-már elfeledett hősei bemutatásának, IV. Béla életéről szól, mely Az Ég tartja a Királyt! címmel került feldolgozásra.
A zenés irodalmi est közreműködői voltak Lőrincz Judit operaénekes és Buch Tibor színész.
Az est vendégét, Zsuffa Tündét Horányi László színész, a Várszínház igazgatója történelmi témájú regényeinek megírásáról is faggatta, amely hiánycikk a mai irodalomban.
Az írónő nem hiánypótlóként írta meg történelmi nagyjaink – Szent Erzsébet és IV. Béla életét, úgy érzi, ez nem az ő feladata. Életének azonban voltak olyan szakaszai, amelyek valahonnan a mélyről felszínre hozták azokat a megélt lelki szenvedéseket, élményeket, melyek nemcsak történelmünk nagyjait kísérték, de a ma emberét, akár fiataljait is. S mintegy tanulságként sorakoztatja fel a történelem szentjeit, királyait, akiknek élete, párhuzamai felfedezhetőek mai társadalmunkban, jelenünkben is. Az írónő életének eddigi megpróbáltatásait, szenvedéseit oly csodálatos lelki átéléssel, reményt sugalmazó gondolatokkal adta át, ahogy – szerintem – csak egy írónő tudja.
Mint a kérdésekre válaszolva elmondta, ezek a hiteles történelmi regényeket, melyek nem a fantázia szüleményei, hanem emberi jellemek kudarcai, harcai, üzenetnek is szánta a mai szétzilált világban önmagukat kereső embereknek, fiataloknak. Elődeink nagyjainak, hőseinek harcát, küzdelmeit állítja példaképül a mai kornak.
Az író így nyilatkozott erről egy riportban, melyet ez esti találkozón is elmondott: „A történelem ismétli önmagát, valójában nem változik semmi. Az embertípusok pláne. A regény főszereplőit simán átemelhetjük korunkba.” Ezt most kiegészítette egy újabb üzenettel, amely megmagyarázza, miért ajánlotta a regényt műkorcsolyázó fiának, az országot elhagyni kényszerült Berei Mózes Józsefnek, Pepének, aki anyja szerint ugyanúgy egy romhalmaz tetején ült, mint IV. Béla a tatárjárás után. Az író egy novemberi könyvbemutatón elárulta, hogy IV. Béla magára és Istenre találása nyomán ő is két dolgot kért a fiától: soha ne hagyja el az Istent, és soha ne mondjon le a hazájáról. E szülői kérést bizonyára sokan szeretnénk átadni a gyermekeinknek.
Mindehhez hozzátette, amit kapunk a gyökerekkel, azt kell folytatni, meg kell élni, átadni. A hazaszeretet nem lehet csak egy politikai szlogen, bárhol élünk, a hazát, az otthont, a családot sose feledjük, mert a „haza nem eladó”.
Következő művében, amelyen már dolgozik, is erről ír majd Az Ég tartja a Hazát! címmel.
Fergeteges, mélyre ható beszélgetés volt, melyhez minden közreműködő hozzájárult, s nem volt véletlen a közönséggel együtt éneklő művészek kézfogása sem, amikor a beszélgetés végén a Honfoglalás dala felcsendült: „Kell még egy szó, mielőtt mennél. Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.”
Olvassuk Zsuffa Tünde könyveit! Tanulságosak, olvasmányosak!
(Dániel Erzsébet)
