Mi történik itt? Mivé lett az ember? Hát erre mondta Isten a hatodik napon, hogy „ez” jó? Mire képes ez a teremtmény, éppenséggel egy a maga szörnyeteg elméje által kreált, de isteninek nevezett parancsot követve?
Láthatjuk, pontosan láthatjuk a sátáni lábnyomokat (de figyelem: csak erős idegzetűek kattintsanak az alábbi hivatkozásokra): lefejezett kisbabák, elevenen elégetett emberek, a nyílt utcán, fényes nappal levadászott ártatlanok.
További százak, akiket otthonukban, saját gyerekeik/szüleik szeme láttára ért a brutális halál vagy talán ami még ennél is rosszabb, ha lehet egyáltalán ilyet mondani: a fogságba hurcolás. Mert a fentiek ismeretében inkább bele sem akarunk gondolni, mi várhat a fogságba esettekre e sátánfattyak részéről. És ezt ünneplik a fejlett Nyugat leghaladóbb és legbefogadóbb nagyvárosaiban az oda sereglett „szabadsághősök” – és honi támogatóik.
És most szándékosan nem mondtam ki, hogy áldozatul vagy fogságba esett zsidókra. Mert igen, a támadás persze ellenük irányult, a recept is ugyanaz, mint amit annak idején bizonyos Reinhard Heydrich írt fel: irtsd a zsidót, az utolsó szálig. De a Hamász terroristái a múlt szombaton elszabadított pokolban válogatás nélkül gyilkoltak, több nemzet polgárai vannak az áldozatok között, ahogy ez az alábbi képen látható:
Ez nem a sötét középkor, hanem a XXI. század. És nem az Iszlám Állam, az ISIS, amiről azt hittük – látva az interneten közzétett pokoli képsorokat, melyeken narancssárga rabruhába öltöztetett keresztények torkát metszették el, majd fejezték le őket –, hogy nincs nála sátánibb, kegyetlenebb, brutálisabb, állatiasabb horda a föld színén. Most a szemünk előtt zajló eseményeket nézve be kell lássuk, tévedtünk: van lejjebb.
Viszont ez azt is jelenti egyúttal, hogy az erre érkező válasznak is legalább olyan súlyúnak kell lennie, ami az Iszlám Állam ellen indított nemzetközi hadjárat volt.
Nagyon itt van már az ideje annak, hogy Európa és a nyugati világ észhez térjen, felébredjen és belássa, hogy tárva-nyitva állnak a kapui az iszonyat előtt.
És ha Izrael elesne, már semmi sem állna útjába ennek a pokoli áradatnak.
Ezért is gyűlnek össze világszerte, kifejezve szimpátiájukat azok, akik tudják, miről szól az izraeli dráma azon túl, hogy egy ország és egy nemzet a létéért küzd ezekben az órákban is. Rólunk is szól, igen, rólunk magyarokról is, akik pechünkre nem tudjuk magunkat kivonni abból az önpusztításból, amit az EU követ el saját maga ellen. Ezért gyűltek össze tegnap este Budapesten a Duna partján több ezren, hogy kifejezzék szolidaritásukat a megtámadottak mellett, tiltakozzanak a terror ellen s egyben felhívják a döntéshozók figyelmét arra, hogy fejezzék be az önámítást és lépjenek végre.
A tegnap esti szimpátiatüntetésen felszólalt mások mellett Mészáros István, az Országgyűlés emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának korábbi alelnöke is, aki feltette a kérdést:
„Meddig tart még a világ illúziója arról, hogy szalonna lesz a kutyából? (…) Emberi együttélésre alkalmas lény a dzsihadistából? Meddig tart még a nemzetközi politika álszentsége és cinizmusa, ami a jóemberkedés köntösébe bújva a rablógyilkosok szabadságáért aggódik, az áldozatokat hibáztatja és nemhogy nem védi meg őket, hanem még őket akarja korlátozni az önvédelemben, sőt kriminalizálni az önvédelmet.”
Azt is elmondta: a Hamász értelmezésében az iszlám törvény nemcsak Palesztina földjére vonatkozik, de minden olyan földre is, amit az iszlám erővel meghódított. Vagyis igen, akár Budára is. Mert hiszen megmondták: az ő törvényeik lesznek érvényesek az egész bolygón…
És ez aligha túlzás, ne legyenek illúzióink: ezek a sátánfajzatok pontosan így is gondolják.
Csak az nem látja, aki nem akar tudomást venni a szerb–magyar határ mentén immáron megszokottá vált fegyverropogásról, a nyugat-európai no-go zónákról, a beilleszkedni képtelen és nem is akaró hordákról Európa nagyvárosaiban.
És mintha már elfelejtette volna Európa azt a terrorhullámot, ami Európán söpört végig az elmúlt években, Párizstól Madridon és Londonon át Bécsig. Skandináviáról – ahol a migránsbűnözés a mindennapok része – már nem is beszélve.
Aki elfelejtette volna, hát annak a Hamász most kegyetlen emlékeztetőt tartott. Figyelmeztetve arra is, hogy mi következik, mi vár ránk, hiszen nemcsak a zsidókat, de az „áruló keresztényeket” is éppoly szívesen gyilkolják (ld. a világ legüldözöttebb vallása keresőszót). És azokat a semmiben sem hivőket is, akik kitárják előttük a saját öngyilkos álmába merülő Európa kapuit.
Hogy ne így legyen, néhány dolgot most azonnal megtehetünk:
- Először is, összeteheti mindenki a két kezét, hogy van egy erős, jól szervezett állam, amely képes és hajlandó útját állni az iszlamista hordának. Európáról ez sajnos messze nem mondható el: se nem képes, se nem hajlandó.
- Amennyiben a szankciók valóban működnek, ideje teljesen elzárni a pénzcsapokat a terrorállam irányában, mert világos, hogy azok nagy része nem a palesztin civilek megsegítésére ment el, hanem fegyverekre és terrorista-utánpótlás képzésére. Újabb és újabb generációk tönkretételére, megrontására, halálba küldésére, mert ez a kép pontosan ezt jelenti, ők ennek a rémálomnak ugyanúgy áldozatai:
- Ideje végre Európában is leszámolni az illúziókkal és rendet tenni. Semmi keresnivalója itt a beilleszkedésre, az európai életmód, kultúra, szokások és törvények tiszteletben tartására nem hajlandó, dolgozni nem akaró csürhének. Gyerekeink jövőjéről van szó, és ez nem lehet elméleti viták, egyrészt-másrészt okoskodások és hasonlók tárgya. Aki még mindig a Cion bölcseinek jegyzőkönyvénél tart, de el tud számolni háromig, még az is megértheti ezt az egyszerű képletet: Izrael a létéért harcol, de ezzel együtt a mi létünkért is. Vagy ők, vagy mi. Az iszlamisták ezt a választást hagyták nekik, és nekünk is.
A tegnapi budapesti rendezvényen megszólalt a sokak által ismert és kedvelt biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel. No nem élő adásban, hanem hangfelvételről, mert a szakértő most épp a déli fronton harcol. Ahogy fogalmazott:
„Most valami olyasmit kéne mondanom, hogy jó napot kívánok egy napsütéses Jeruzsálemből! A probléma az, hogy itt nincs semmilyen napsütés, fekete éjszaka van, talán az egyik legfeketébb éjszaka, amit életemben láttam, és Jeruzsálem is nagyon messze van. Nagyon-nagyon messze van Jeruzsálem innen, nem fizikai értelemben, hanem lelki értelemben, minden, amit Jeruzsálem jelképez, az nagyon-nagyon messze van innen.”
Castel szerint a létünk paradox tragikuma, hogy az egyetlen módja annak, hogy egy normális életet éljünk, az, hogy egy teljesen abnormális létre rendezkedjünk be egy teljesen abnormális világban.
„Azok, akik megpróbálnak minket meggyőzni arról, hogy ez milyen szép és milyen csodálatos ez a világ és milyen szép szabályok szerint működik, azok nem tesznek nekünk szívességet egyáltalán. Ők teszik a legnagyobb kárt, és ők azok, akik ezeket a háborúkat okozták, ők azok, akik ezt a szégyent okozták, ami Izraelben ehhez a tragédiához vezetett, ők okozták a karabahi válságot is.”
Robert C. Castel üzenete teljes egészében elolvasható ITT.
Szűcs Dániel/Felvidék.ma