Böjti időszakra készülve, adjuk meg a módját ennek a különleges egyházi időszaknak, de egymásnak és önmagunknak is. Nemzetünk felvidéki kiválósága nemcsak költőként alkotott Arany és mások által is magasabbra értékelt szerzőként, hanem lelkészként is. Egészen különlegeset.
A filozofikus, bölcselő igehirdetésnek kristálytiszta látású és fogalmazású tiszteletese képes volt arra, hogy Hanva, Gömör vármegye népének éppúgy érthető és tanító lelki kenyeret adjon, mint a középnemességnek és a polgári rétegnek.
Az 1948-ban az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata révén világszerte ismertté vált fogalomnak, az emberi méltóságnak ő már az 1864-ben Miskolcon megjelent Papi dolgozatai-ban megadta értelmezését. Valóságos közösségi és egyéni lelkigondozást, népművelést valósított meg a szószékről. Így az 1859-ben Miskolcon kiadott Egyházi beszédek című kötetében is. Igencsak hasznos böjt előtti gondolatmérlegelésként a hanvai költő-bölcselkedő írásait fellapozni, amelyek tanulmányozása közben rájövünk: az igazi, mély gondolatoknak nincs életkoruk, századokon, magyarságtereken átívelve érvényesek ma is. Örömmel osztom meg néhány kristályszemecskéjét Olvasóinkkal.
Az emberi méltóságról, a hatalomról, a gazdagság veszélyeiről
A maga által felvetett szószéki kérdésre felkiáltójeles mondattal válaszol: „Van erkölcs és erény a földön! Ellenkezőt hinnünk és hirdetnünk nem lehet, nem szabad”. Ha ezt nem tenné, akkor a gyengét tunyává züllesztené, a gonoszt felbátorítaná, emberi méltóságunkat lealacsonyítaná. Így érvel: „Az erény és erkölcs tagadása által az emberi méltóság lenne megalacsonyítva… ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg. Számos és felséges példa kínálkozik távolról és közelről, az ó- és újtestamentumból, az emberiség régibb és újabb történetéből egyaránt, melyekben az erkölcsi nagyság, az igazság- és erényhez való ragaszkodás képe tündöklik. Azt kell látniuk azoknak, kik szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják, hogy van valamely nagyobb erő az övéknél.
Van valami felsőbb, isteni, melyet eltapodni, kényszeríteni nem lehet, s ez az ÁLLHATATOSSÁG és az erény. Voltak és lesznek, vannak minden időben, ma is, hiszem és vallom, hogy vannak erős, erényes, kegyes lelkek, kiket sem csel, sem erőszak, sem ígéret, sem fenyegetés által, meggyőződésüktől, az igazság- és becsülettől elvonni nem lehet. Ma és minden időben, hiszek az erkölcsös erényben!”. Majd a záró summázásban újra elmélyíti üzenetét: „Fejezzük be tehát mi is elmélkedésünket, azon erős meggyőződésből származó vallomással: van igaz ember, van erkölcsiség. A javulás és tökéletesülés útján megálljunk. Ne akarjunk itt alant több, de kevesebb se lenni, mint ember, lemondván méltóságunk tudatáról s érzéséről, és elutasítván magunktól az erényt, ez örökkévaló kalauzt”.
A hatalomról elmélkedik az Egyházi beszédek (1859) elején közzétett közönséges vasárnapi igehirdetésében. „Hogy helyesen megfejthesd az élet talányát: egyesítsd EMBERSÉGGEL a hatalmat, melynek a gondviselés bármely úton birtokosává tőn, mert mentől nagyobb ez kezeidben: annál súlyosabb a felelősség terhe rajtad. Jól használván sok jót, de kárvallást és nyomort idézhetsz elő hibás kezelés vagy épen visszaélés által!”.
Korabeli értelmezés szerint mi jelent hatalmat?
A magas származás, az anyagi világot mozgató hatalom, a pénz. De hatalom az ész, felséges és legjogosabb hatalom, melynek fegyvere a nyelv. Szív nélkül veszedelmes. Hatalom a szabadság is, de önfékezés nélkül igen veszélyes. Összegzése prédikációjának: „A hatalom gyakorlásában, melyet születés, vagyon, ész és szabadság engednek neked, légy emberséges! Engedékenységgel párosítsd a jogosságot, hogy így minden tetteidből az okosan cselekvő s emberileg őrző valóság tűnjék ki”.
A gazdagság veszélyeiről a bő aratás idején tanított. A választott Ige alapján bevezetőben hármas elágaztatásban, világosan fogalmazza meg mondanivalója lényegét, aztán summa, s a felhasznált igehelyek megjelölése a végszó. Áttekinthetőség, érthetőség, világosság, igeszerűség, megjegyezhető témakezelés jellemzi áttetsző szerkezetét magas igényű, mégis közérthető igehirdetéseinek. Ezek Hanváról az egész Kárpát-medence hívő népéhez szólnak. Nemzeti egyetemesség, keresztyén univerzalizmusba ágyazva! A bőség, a gazdaság veszélyei között említi az elbizakodást, a fennhéjázást és elbizakodottságot. Mennyire mai jelenségek! Veszély a nagyravágyás, a kicsapongás, vagy a megrestülés, ellustulás. A mértékletesség, az okosság és a serénység a tartóoszlopai a gazdagság fenntarthatóságának. Nagyszerű önismereti bedekker!
A pörgés, a sietség, a babonaság, szektásság veszélyei, hit és tudás jó egyensúlya
Tompa Mihály életének, prédikátori szolgálatának, költői és erkölcsbölcseleti alkotó munkásságának gerincét teszi ki az az időszak, amit a szelíd tájon, Gömör vármegye hanvai parókiáján töltött 1852-től 1868-ban bekövetkezett haláláig. Feleségével, Soldos Emiliával, aki csendes és odaadó társa volt, közös gyermekik halála, a hatalom megalázó játszmái és sokfajta irigység, értetlenség ellenére magas ívű, értékteremtő 16 évet kaptak ajándékba. Ebbe beletartozott Tudományos Akadémia levelező tagsága, meg Arany, Petőfi látogatása a parókián az egykori pataki diáknál.
A keresztyén ember sietségéről tanította, hogy erre szükség van kitűzött céljaink eléréséért, tartozásaink lerovásáért, hibáinknak jóvátételéért. Vannak komoly tartozásaink: „Ha hivatalba léptél: adósa vagy a közbizalomnak hűség- és tiszta-kezűséggel; a családi életben: a tieid boldogságát munkáló gonddal, fáradsággal…”. A babonaság származását a hiányos nevelésben, a rossz példákban tapintja ki. „Azért utálatos bűn a babonaság, mert általa az ember magát méltóságából lealacsonyítja, s Isten ellen is vétkezik”.
Ellenszere, „ha tanulmányozzuk a természetet, használjuk okosságunkat, megszilárdítjuk lelki életünket”.
Mindenféle babonaság még hatékonyabb ellenszerét a Tudás, hit című húsvéti prédikációjában így jelöli meg: A tudás és a hit egészségesen párosulhat bennünk. Ezek egysége révén állunk ellent a hiszékenységnek, törekedhetünk erkölcs és tudásbeli tökéletesedésre. Így összegez: „A VILÁGOS tudásnak s erős hitnek bennünk történt PÁROSODÁSÁBÓL érzelmünk, cselekedeteink, általában életünk harmóniája származik”.
Tompa Mihály egy-egy megállapításán érdemes elgondolkodnunk. Önismeretünket, erkölcsi és szellemi hiányaink mérlegelését, a pótlás igényét ébresztik bennünk. Hogy mi se lankadjunk el mindabban, ami istenadta értékünk.
Böjti tükröd vedd kezedbe, nézz bele bátran, s ha nem te nézel vissza önmagadra, az már igen jó jel. Jó úton vagy!
(Dr. Békefy Lajos)
