Egressy Béni, zeneszerző, több Erkel-opera librettistája, a Nemzeti Színház egykori karigazgatója, színműíró és fordító, énekes színész, egresi Galambos Benjámin néven született 1814. április 21-én, Sajókazincon, nemes egresi Galambos Pál (néhol csak Egresi Pál) református lelkipásztor és Juhász Julianna fiaként.
Apja kedvéért vette fel az Egressy nevet, miként Gábor bátyja is, aki a kor híres színésze volt és Petőfi jóbarátja.
Iskoláit a miskolci református gimnáziumban és a sárospataki főiskolán végezte. Apja időközben meghalt, özvegyet és hat gyermeket hagyott hátra, így Béni, a kedvezőtlen anyagi viszonyok miatt nem folytathatta tanulmányait.
1833-ban Mezőcsáton iskolamesterséget vállalt, ez időből valók zsoltártanulmányai, melyekhez később, mint színész is visszatért. Másodízben is Szepsiben, Abaúj megyében vállalt segédtanítói hivatalt és mint ilyen látogatta meg 1830-ban bátyját, Egressy Gábort, aki már akkor a kassai színtársulat tagja volt. Ez a látogatás meghatározta a jövőjét és kardalnoknak állt. 1834-ben a kassai és a kolozsvári társulattal lépett fel.
Mindeddig inkább hajlam vezette, mint a készültség biztos tudata. A színészi pályán tanult meg franciául, olaszul és németül. A hangjegytant csak hírből ismerte, ezért éjjel-nappal tanult, tenorrá akarta magát kiképezni és valódi művelt színésszé.
Mindazonáltal nem hagyott föl tehetsége próbálgatásával a budai színpadon sem. Mikor a budai színtársulat 1837-ben Pestre, a nemzeti színházba költözött, minden reménye füstbe ment és 1838-ban Olaszországba ment, hogy énekelni tanuljon. Gyalog indult útnak és megjárta Fiumét, Triesztet, Velencét, Padovát és Milánót. Ezekről a helyekről küldött leveleinek egy részét az akkori magyar lapok közölték.
1843-ban került a pesti Nemzeti Színházba karénekesként.
Már 1840-től foglalkozott zeneszerzéssel, ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője és számos népies műdal szerzője. Legnagyobb sikerét Vörösmarty Mihály Szózat című versének megzenésítésével aratta, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban.
Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a Bátori Mária és az 1844-ben bemutatott Hunyadi László című operák szövegkönyvét, amelyek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Katona József drámáját, a Bánk bánt is átdolgozta és az opera szövegét nem sokkal halála előtt átadta Erkelnek. Ennek a bemutatójára tíz évvel később, 1861. március 9-én került sor.
Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, Kápolnánál meg is sebesült. Felgyógyultáig Borsodba, Csátra vonult egy jó barátjához, ahol Szent Dávid zsoltárainak – amint a reformátusoknál francia hangzat szerint elfogadták – orgonára tételével foglalkozott.
1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között. Itt írta a Klapka-indulót. A szabadságharc leverése után Klapka György menlevelével szabadult és visszatért a színpadra.
Összesen negyvenhét zeneművet írt, melyek közül harmincöt jelent meg nyomtatásban. Ötvennél több színdarabot fordított magyarra és tizenkilenc operaszöveget, köztük nyolc olasz művet, mint a Verdi Nabuccóját és Donizetti operákat is.
Az elhatalmasodó tüdőbetegsége miatt 1851-ben, harminchét évesen távozott az élők sorából. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Síremlékén ez volt olvasható:
„Aki szerettei emlékében él, az nem hal meg, csak távol van. A halott az, akit elfelejtenek.”
Miután első síremléke elpusztult, Szilágyi Ferenc és családja 1994-ben újat emeltetett számára a budapesti Kerepesi temetőben, mely Jánosi András szobrászművész alkotása, s amelyen Egressy Béni arcképe, és a Szózat kottájának és szövegének első sora látható.
Kortársa és harcostársa Sükei Károly költő, a márciusi ifjak egyike, Egressy Béni temetésére című versében így búcsúzott:
„Szenteljetek majd nevemnek
Egy áldó, meleg sóhajt,
Lelkem ennél itt a földön,
Szebb emléket nem óhajt.”
Neve és műveinek útja és emléke ma is él. Ott él ünnepeinkben, amikor a magyar nemzet, második himnuszként énekli a Szózatot, amelyet azok is ismernek, akik a zeneszerző, Egressy Béni rövid, de gazdag életéről mit sem tudnak.
Magyarországon és a Felvidéken, utcák, intézmények, emléktáblák, szobrok idézik szellemiségét és alakját.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)