Barátaim és egykori diákjaim biztatására összeállítottam meghatározó tevékenységeim rövid összefoglalóját. Elsősorban a kassai ipariskolával, a Selye János Egyetem törvénytervezetének elfogadásával, és az egyetem indulásával foglalkoztam. A könyvet nagyképűen életrajzi könyvnek neveztem el, mert az említett témakörökön kívül egyéb tevékenységeimet is érinti.
A könyv egyúttal kortörténet is. A felvidéki magyar nyelvű oktatás háború utáni újraindításának, küzdelmeinek és sikereinek története, tehát nem csak rólam szól.
Az emberek nem szeretik a kritikus megfogalmazásokat, és azt sem, ha szóvá tesszük a hiányosságokat, ezért is kíváncsi vagyok a könyv fogadtatására.
A három bölcs majom szimbólumát valószínűleg mindenki ismeri. Ők testesítik meg azt a közmondást, hogy nem lát rosszat, nem hall rosszat és nem beszél rosszat.
Ha nem látunk, nem hallunk és nem beszélünk, akkor a baj elkerül minket. Tehát igazából a kívülállásról szól.
Én viszont úgy gondolom, hogy ha valami nem tetszik, azt szóvá kell tenni. És ha az a valami közelről érint, illetve érinti azt, ami nekem kedves, akkor meg egyszerűen kötelességem szólni.
Több esetben ennek szellemében szóltam és írtam is. Hangot adtam pl. annak, hogy az egykori patinás ipariskolával kapcsolatban engem zavar a márkajegy elhagyása az iskola megnevezéséből, hogy fáj az öregdiákokkal való kapcsolatok leépülése, de fáj az iparista szellemiség fokozatos eltűnése is.
Viszont, ha ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoznak az iskola egykori és jelenlegi pedagógusai, ha nem foglalkoznak vele az iparista klubok, és az öregdiákok sem, akkor én miért gondolom, hogy írni, vagy beszélni kell róla?
Talán azért, mert Albert Einstein figyelmeztető szavai jutnak eszembe:
A világot nem a gonosz fogja elpusztítani, hanem azok, akik végignézik a gonoszságokat és nem csinálnak semmit.
(Albert Sándor/Felvidék.ma)