A Szent Lélek futótüze ezredévek óta izzik, melegít, tisztít, és létezésörömet gerjeszt emberek millióiban. Ez a tűz már számolatlanul körbefutotta a földgolyót, de nem marad utána hamu, felperzselt föld, elpusztult természeti környezet, leégett otthonok sokasága. Csak élet, öröm, halleluja. Mert tere és terepe az emberi lelkek világa.  Hatását statisztikai mutatók is bizonyítják a keresztyénség terjedéséről. Például Kínában, ahol ma már több, mint 140 millió a keresztyének száma, Afrikában, ahol 10 év múlva 1 milliárdnyi lesz a Krisztus-követők száma.

Sokakkal együtt teológusként magam is csontjaimba rekesztett tűzzel éltem és alkottam, írtam, prédikáltam lelkészlétem évei, évtizedei során. Ötödéves teológus koromban megírtam győztes pályaművemet A Szentlélek Kálvin teológiájában címmel.

S egymás után éltem át a Szentlélek csodáit. Fantasztikus szinkronitását, azt, hogy a világ más végeiről jött teológusokkal találkozva, szinte ugyanarról szóltunk: Isten Lelkének hasonló jeleiről, csodálatos megtérésekről és hitvallók születéséről a „lángozó tűz” nyomán.

S aztán az élő, munkálkodó Szentlélek vonzotta magához egyre erőteljesebben szívemet, értelmemet. Ennek a létszentelő, megelevenítő csodakapcsolatnak nemcsak az lett a gyümölcse, hogy doktori értekezésemet is a Szentlélekről írtam, hanem ennél sokkal több. Megtapasztaltam, hogy mindenfajta materializmusban, előbb a szocialista, majd „vadkapitalista” rendszer materialista-ateista ideológiájának, s pragmatikus élvmaterializmusnak egyoldalú, szellemtelenítő, lelketlenítő gravitációját. Eközben erőteljes ellensúlyt épített gondolkodásomban a Lélek. Rájöttem, hogy nem az emberi, filozófiai transzcendenciában, még kevésbé a metafizikában kell keresnem az átlendítő, tovább segítő vezetést, hanem a Lélek segítségül hívásában. Kezdett körvonalazódni bennem egy fogalom, amit évtizedeken át csiszolt a Lélek inspirációja.

Transzmateriális lét- és életszemlélet

Ez lett az én szubjektív hitvallásom, filozófiám, teológiám, hitem és meggyőződésem. Annak bizonyossága, hogy a létet nem a lé határozza meg, az eszem-iszom mennyisége és minősége. Annak felismerése, hogy az igazi komfortérzet itt a földön, s majd a következő dimenzióban nem annak függvénye, hogy a bibliai gazdag ember intő példája szerint mit (t)eszek magamba. Nem a részleges jólét határozza meg jóllétemet, hanem valaki, valami egészen más. 16 évesen a malmői dominikánus puritán kultuszi helyen a szívem és lelkem átlendült a matéria világán. Az anyagon túli valóságok iránt gyulladt csillapíthatatlan szerelemre a lelkem. Megérkeztem, hazaérkeztem. Egyetlen szempillantás alatt megértettem:

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik (Mát 4,4).

Azóta is működik a bibliai koordinátarendszer az én életemben is. Küzdelmek, a testi-materiális világ ámításai közben szelíd túlerőként. És lám, ez a transzmateriális, az anyagi lét farkasvakságába lehúzó gravitációval, a sársúllyal szemben működik az anyagon túlemelő spirituális erő, erőtér. Azzal szemben is, ami az emberlétnek egysíkúvá szűkítésén munkálkodik. A rendszerváltás utáni pragmatikus materializmussal szemben is. A kapitalista megtévesztő epikureizmussal, a carpe diem sorsszegényítő életgyakorlatával szemben is. Csendes forradalmamat, ellenállásomat (resistér! – ahogyan a börtönben Marie Durant hugenotta 37 éven át megélte) ezzel az életszemlélettel gyakoroltam. Csak a pneumatikus túllendülések a láthatókon, a felfele kapaszkodások segítettek.

Általános hívő szentenciaként merek így fogalmazni: nem a transzcendencia, a metafizika filozófiai kalandtúrái, hanem az Ige földönjáró Krisztusa emel át a csapdákon.

És az anyag lelkét sejtető Szentlélek-járás emel túl sok életmarasztaló, rabul ejtő útközbeni csapdán. Az a tűz, ami olthatatlanul ott izzik a matéria fölött, a vele közvetlenül érintkező pneumatikus világban és dimenzióban. Ez a pneumatoszféra. Személyes és kozmikus Lélekburok.

Néhány tűzpróbás példa az emberiség lelkiségtörténetéből

Boldogan írtam meg pneumatikus szemelvénykötetemet két éve 200 oldalon. Bemutattam, ez az olthatatlan, de el nem emésztő, kreatív belső izzás hogyan jelent meg az emberiség lelkiségtörténetében. Csak néhány kiragadott példa.

A Lélektűz ott izzott az első pünkösdkor apró lángocskák formájában a jeruzsálemi felházban összejöttek fölött. Sarugi Jakab (451-521) szír-arám himnuszköltő, az annyi vért, mártírt és hitvallót adó szír puszták felől ezredéveken át üzenő evangéliumi író, a Szentlélek hárfása így írt: Élő tűzként jelentek meg a lángnyelvek az atyai házból, lángra lobbantották az apostolokat, s szavukat is tüzessé tették. Egyszerű emberek voltak az apostolok, de akkor hirtelen bölcsességgel töltekeztek fel. Tüzes nyelvek jelentek meg felettük és szent lelkesülés hatotta át őket. Ott abban a teremben a Lélek iskolája nyílt meg. Sarugi elragadtatott szavakkal írt a felházról, ahol a pünkösdi csodajárás megtörtént: ott, az úrvacsorai felházban, fellobbant a láng, és fellángolt bennük is. Onnan sugárzott szét az egész világra. Az egyház mint valami liliomszál rügyezett ki a gazdag öntözés révén. Tizenkét vízfolyás áradt ki az úrvacsora csarnokából, s az egész földet lelki fákkal gazdag kertté változtatta. Tőled jött ki, ó királyi felház, az élet tanítása a föld minden népe javára.

Szent Efrémre is nagy hatással volt a tűmetafóra. Ő a 305-60-as években a mai Törökország déli részén volt ismert hitbölcselő, egyháztanító. A Szent Lélek költőjeként és bölcselőjeként ilyeneket írt:

A forróság elűzi a hideget, és az utálatos hallgatást a szájból, a fagyos csendet az ajkakról, és a száj, meg a nyelv beszélni kezd, mint a tűznyelvek, amelyek leszálltak a tanítványokra.

A Szentlélek forróságával a tűznyelveken át megtöri a tanítványok hallgatását, az utálatos és fagyos hallgatást. A Szentlélek a tűznyelvek által, melyek alászálltak, megtörte a fagy erejét, és elűzte a félelmet a tanítványokból, és a némaság elszállt a nyelvükről a mennyei lángnyelvek nyomán.

Egészen fenomenális, rendkívüli, ahogyan a sivatagi puszták forróságában a szír atyák nemzedékei képesek voltak kristálytiszta Lélekvilágossággal fogalmazni Istenről, életről, emberi sorsról, életértelemről. A tegnapi keresztyénüldözés szír fészkeiben, Moszulban és Erbilben és másutt, már 2000 éve. Ők megláttatták, hogy a Lélek a sárlavinát az evangélium segítségével liliomos kertté képes változtatni. És a Szentlélek nélküli ember még mi mindenre képes?

Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma