A szőgyéni 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat két tagja, Svajcer Antónia és ikertestvére, Barbara hívta meg élménybeszámolóra a faluközösséget, cserkészeket, ismerősöket, támogatókat, hogy ezzel a találkozóval fejezzék ki hálájukat, szeretetüket, köszönetüket és a szülőfaluhoz való ragaszkodásukat.
Május első hetében került sor a vetítéssel egybekötött élménybeszámolóra, amikor a lányok egy rövid időre hazautaztak, ugyanis Antónia, jelenleg Hollandiában, Nijmegan városában, a Radboud University hallgatója, míg Barbara, Dániában a Coppenhagen Business School intézményben folytatja tanulmányait. A külföldön végzett mesterképzést a nyitrai Mezőgazdasági Egyetem befejezése után folytatják.
Az élménybeszámoló „2023-as Cserkész Világtalálkozó a Gondviselés kíséretében” címen szólította meg a közönséget, melynek során a laikusok is sok mindent megtudtak a cserkészetről, a négy évente megrendezett világtalálkozóról, melynek sorában, tavaly nyáron, Dél-Korea adott otthont a cserkészek világtalálkozójának (Jamborre, magyarosítva: dzsembori),
ahol a magyarországi kontingens berkeiben, az SZMCS képviseletében, a két szőgyéni lány helytállással és hűséggel teljesítette vállalt feladatait.
A részletes beszámolóban a hallgatók megismerték az útra való felkészülés kétéves folyamatát, a kiutazás körülményeit, a dzsemborin végzett munkát, az élményeket, a nem minden esetben könnyű helyzetek körülményeit, hiszen a történetből nem maradt ki a 40 fokos hőség mellett a tájfun, az árvíz, az evakuálás, és a „mérges csípésű piros bogár” sem.
Beszámoltak a költségekről, bemutatták a ruházatukat, kellékeiket, emléktárgyaikat. Az evakuálás utáni háromnapos közös utóprogramot követően, az egyéni utóprogramok lehetőségei közül ők Vietnámot választották, így az ott töltött élményekről is értesült a hallgatóság, melyben fény derült a vietnámi emberek kedvességére és a táj csodás szépségeire. Vietnámból visszarepültek Koreába, majd onnan Budapestre, ami a dzsembori befejezését jelentette számukra.
Végül Antónia és Barbara köszönetet mondott a támogatóknak, köztük Szőgyén Község Önkormányzatának, a Felvidéken működő Jópásztor Alapítványnak, a Szőgyéni Mezőgazdasági Szövetkezetnek, a Közép-európai Alapítványnak és magánszemélyeknek.
A záróösszefoglalóban a lányok elmondták, hogy amit a világtalálkozó adott számukra, az a nemzetközi cserkészet sokszínűségének megismerése, mely a cserkészet alapítója, Lord Robert Baden-Powell tanításai és a tíz cserkésztörvény alapján több mint száz éve működik a világ fiataljait megszólítva.
Jelentős helyet foglal el szívükben az, hogy életre szóló barátságok születtek, és büszkék a helytállásra, ami a szélsőséges viszontagságok között is működött.
A mélypontokon való átjutást sok esetben az egymás iránti empátia, a türelem és a cserkésztörvények betartása segítette. Ez kovácsolta össze a közösségeket, erősítette meg a kapcsolatokat, melyben meglátták és megtapasztalták a legváratlanabb, legnehezebb szituációkban is a jót és a pozitívumot.
A 25. Cserkész Világtalálkozón 158 ország 48 ezer cserkésze vett részt. A magyar kontingens 213 cserkésze közt három felvidéki és tizenöt erdélyi cserkész volt.
Befejezésül Antónia, aki jelenleg a szőgyéni cserkészcsapat parancsnoka, utalt a cserkészet jelentőségére és küldetésére, a cserkészet szellemiségében folytatott nevelőmunka fontosságára.
„Hálásak vagyunk azért, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy ezeket a gondolatokat megosszuk ma veletek. Összességében a célunk az, hogy megmutassuk a kisebbeknek, a nagyobbaknak és minden érdeklődőnek azt, hogy felvidéki magyarként, cserkészként, diákként, szőgyéniként is vannak lehetőségei az embernek, hogy világot lásson, értéket teremtsen, önkéntes munkát végezzen, mert megvannak rá a lehetőségek. Vannak körülöttünk jószándékú és támogató emberek és közösségek, akik a jó cél érdekében mellénk állnak és segítenek minket, csak keresni kell a lehetőséget és kitartónak kell lenni” – mondta Antónia.
Barbara ezekkel a gondolatokkal fejezte be a beszámolót: „A cserkészek világtalálkozóján mindannyian átéltünk nehéz és kihívással teli pillanatokat. A magyar kontingens 213 embere más-más történetet tudna mesélni nektek, hogy mikor voltak azok a helyzetek, amikor úgy éreztük, hogy a Gondviselés kísér minket, ott a világ másik felén. Végül annyi váratlan fordulat után mégis azt tudjuk mondani, hogy életünk egyik legjobb nyarát éltük át a cserkészet által. Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy ez az utazás megvalósulhatott. Köszönjük a szőgyéni cserkészeknek, a községünknek, közösségeinknek, barátainknak, de legfőképp a családunknak, hogy mindenben támogattak bennünket.”
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
