November 17-én, a magyar szentek és boldogok emléknapja november 13-i ünnepe utáni vasárnapon a lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban az aznapi szentmisén a magyar szentekről, boldogokról és vértanúkról emlékeztek meg a helyi magyar hívek. Az ünnepre készülve a szentmise előtt a Lévai Szent László Kör tagjai a miseasztal elé helyezték a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilika magyar kápolnája számtalan magyar szentjét ábrázoló mozaikképeinek fényképét, valamint a templomba érkező híveknek egy, a magyar szenteket, boldogokat és vértanúkat dicsőítő 23 versszakos ének szövegét nyújtották át.
A szentmise elején Péter Ottó lelkiatya asszisztenciájával a Lévai Szent László Körnek adományozott Szent István- és Szent László-csontereklyéket tartalmazó ereklyetartóval vonult be a templomba, majd azt a miseasztalra helyezte.
Péter Ottó, a lévai magyar hívek lelkiatyja szentbeszédében a Jézus második eljöveteléről szóló evangéliumi részlethez (Mk 13,24-32) kapcsolódva többek között elmondta: Jézus Urunk bejelenti eljövetelét. Kettős volt születése, kettős eljövetele is. Először született az Atyától az idők kezdete előtt, másodszor Szűz Máriától. Először egy istállóban születve szerényen jött el közénk, másodszor dicsőségben és fényben érkezik, hogy ítéletet mondjon a világ felett. Először elítélték őt, másodszor Ő ítél.
Fontos hogy Jézus két eljövetelét egységben szemléljük, hogy lássuk utunk végét, hogy hová tartunk, s ez életünk szüntelen megtisztulása, megreformálása. Mi, keresztények tudjuk az utat és tudjuk a célt, ami értelmet ad életünknek.
Jézus az utolsó ítélet hirdetésével mindenkit a megtérésre hív. S amíg vártuk, várjuk Jézus második eljövetelét, elkezdődött a szentek élete is, akik sokszor a bűnből felállva megmutatták, hogyan kell kapcsolatot ápolni Istennel és lettek példaképeink.
Így tettek a magyar szentek is. II. János Pál pápa mondta: „Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet”. Majd Ottó atya rámutatott, hogy amellett, hogy örülünk annak, hogy vannak magyar szentjeink, a legfontosabb, hogy tiszteljük őket.
Mert ha nem tiszteljük őket, kivesznek életünkből, s nem fogják nekünk mutatni a helyes utat.
November 13-a a magyar szentek és boldogok napja. Mi a mai vasárnapon rájuk emlékezünk, mindazokra, akik szülőföldünkhöz, illetve nemzetünkhöz tartoznak és hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket, de a szenteken és boldogokon kívül mindazokra a magyarokra is emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük.
Magyar szentjeink sorozata egy égi család, mely a földön az Árpád-házi családdal vette kezdetét. Az az égi család több mint ezer év óta megszakítatlan Krisztus tanításának szellemében tevékenykedő magyarok láncolata. Évszázadokon keresztül alakították nemcsak a mi történelmünket, hanem Skóciai Szent Margit által Skócia, Szent Erzsébet révén pedig Németország, Szent Kinga és Jolánta révén Lengyelország és Litvánia történelmét, avagy éppen Bizáncét, melynek Szent László leánya, Piroska Eiréné császárnője lett, építője dómoknak, monostorkórházaknak. Négy fia s négy szép lánya Árpádok hírnevét növelte Bizáncban.
Szentjeinknek – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe – közös három jellemzője: a hazaszeretet, a felelősségvállalás és áldozathozatal.
Ugyanis fontosnak tartották, hogy hozzájáruljanak a szoros kapcsolat kiépítéséhez és ápolásához szülőföldjükkel és azzal országgal, amelyben tevékenykedtek. Függetlenül attól, hogy melyik országban éltek, azzal vállaltak felelősséget a reájuk bízott népért, hogy a kereszténységre vezették, nevelték őket, ezzel megadva nekik a megváltás kegyelmének nagy lehetőségét. Továbbá mindannyian áldozatot is hoztak vagy saját életük feláldozásával vagy azzal, hogy bölcsességüket, tudásukat adták át a reájuk bízott népnek. Ottó atya mindenki szívére helyezte: „A mi életünket is hassa át ez a három szép jellemvonás!”
Ugyancsak mindenkit biztatott, hogy tiszteljük magyar szentjeinket, példájuk legyen mindennapjaink része, nemcsak azoké, akik szentek, hanem akik a szentté avatásra várnak. Itt kiemelte a lévai születésű dr. Kucsera Ferenc mártíriumát, példáját, akinek boldoggá avatásáért minden szentmise végén imádkozik a lévai magyar hívekkel.
Ugyancsak hívei szívére helyezte Isten szolgája Esterházy János életpéldáját, aki a kereszt áldozatát mutatta be nekünk, s Istenbe vetett hite a legnehezebb élethelyzetekben is megerősítette őt. Ottó atya mindenkit biztatott, hogy Istenbe vetett hitünk számunkra is meg fogja hozni a gyümölcsét.
A lelkiatya ugyancsak rámutatott, hogy a keresztség által mindannyian meghívattunk a szentek társaságába, Istenbe vetett bizalommal, kegyelme által és embertársainkat szolgálva. Sok a magyar szent, de a legjobb az lenne, ha mindannyian szentté válnék!” – zárta tartalmas és lélekemelő szentbeszédét Ottó atya.
Az ünnepi áldás előtt Ottó atya még Ady Endre Az Úr érkezése című versét szavalta el. Mindenkit arra kért, hogy az Úr fényességét vigyük haza otthonainkba, s ez a fényesség öleljen át bennünket és családjainkat.
A szentmise végén az ünnepélyes áldás után Vincze László akolita hívőtárs fehér kesztyűben vette kézbe az ereklyét, melyet elsőként Ottó atya érintett meg. Majd a gyerekek és felnőttek hosszú sorban várták, hogy az ereklyéhez járulhassanak, s annak megérintésével Szent István és Szent László királyaink szent erejében részesülhessenek. Az ereklyeérintgetés alatt a templomi kórus Éder Mária kántor vezetésével tanította a híveket a kiosztott éneklapok alapján a magyar szenteket, boldogokat és vértanúkat dicsőítő énekre.
Sokan kedves szavakkal fejezték ki hálájukat a nem mindennapi lelki élményért. Akik aznap részesei voltak az ünnepi szentmisének, lélekben megerősödve tértek haza, s ezzel a lelki többleterővel futnak neki a következő hét, hetek napi kihívásainak.
Müller Péter/Felvidék.ma