Ármin és Annabella harca, a megváltás történelmi valósága és a szerkesztőségi üzenőfal – megjelent a MAGYAR7 51-52. ünnepi duplaszáma.
Kövesdi Károly arról ír az ünnepi duplaszámban, hogy rengeteg erőszak halmozódott és szabadult fel a világban, így az ember próbál rendet rakni a fejében, és valami reménysugarat, kapaszkodót találni, hiszen megint úgy múlt el egy év, hogy ez sem volt jobb, mint az előzőek.
Mi vár ránk jövőre? Mi lesz a mi egyre gyengébb, félrekezelt beteg Európánkkal, benne a sérülékeny és a nagyhatalmak érzéketlenségének kitett Kárpát-medencével, nemzetünkkel, hazánkkal, mostoha hazánkkal? Kibírjuk-e az egyre fokozódó nyomást, amely ránk nehezedik? A vezércikk címe: Szeretet, rend és erőszak. Melyik győz?
Kérdéssel folytatja a lapot Kolek Zsolt is, a belpolitikai összefoglalójának a címe:
Mire fogunk emlékezni 2024-ből? Vajon a választási kampányokra, a miniszterelnök elleni merénylet kísérletre, az eldurvuló közbeszédre, a konszolidációs csomagra, a Magyar Szövetség tisztújítására.
Nyilván valamennyire, hiszen ezek az események keretezték az évet, de jó lenne tanulni belőlük…
Bye 2024, volt már jobb évünk is, írja a külpolitikai összefoglalóban Kocur László, amivel sajnos egyetérthetünk. Leginkább annak örülhetünk, hogy vége van, ám mindaz a feszültség, ami miatt boldogan búcsúztatjuk az óévet, velünk marad az új évben is.
Kedvezőbb növekedési pályára került az ország, ennek akár örülhetnénk is, hiszen a negyedik Fico-kormány első teljes éve az infláció stabilizálódását hozta Szlovákiában, de a problémák ennek ellenére nem oldódnak meg. 2024-ben az is kiderült, hogy az előző időszakok nagy osztogatása után jövőre össze kell húznunk a nadrágszíjat, pedig eddig sem volt könnyű, írja Rajkovics Péter.
A duplaszámban megtalálják a szerkesztőség tagjainak üzeneteit, jókívánságait.
Karácsonyi olvasás – ezzel a megszívlelendő gondolatokat tartalmazó írással nyitják az ünnepi rovatot. Kövesdi Károly azt ajánlja, kapcsoljuk ki a tévét és olvassunk. Miért is? Mert a könyv: remény. Az irodalom a lélek tisztítója. Olyan, mint az éltető eső a növényeknek.
Megerősödve a megváltás történelmi valóságában, ez a címe az ünnepi duplaszám nagyinterjújának, amelyet Somogyi Szilárd készített Várnai Jakab ferences szerzetessel, aki a Szentföldön vezeti az egyik rendházat. Ott, ahol a zarándok térben és időben is a legközelebb kerülhet a megváltás történelmi valóságához.
Kopogtatás nélkül jött és vitte volna Ármint a halál, tizenkét évesen. Édesanyja, Tünde és édesapja, Krisztián kétségbeesve, az utolsó pillanatban ragadták ki a kezéből és hozták vissza az életbe. Tóth Tünde meglátogatta a családot, ahol a rettegést felváltotta a remény, Ármin küzd és dolgozik, hogy visszakapja régi önmagát.
Annabella, a csöpp királylány koraszülöttként jött a világra. Ő is és a családja is megküzdötte a magáét, de már jó úton vannak. „Az orvosok nem tápláltak bennünk hiú reményeket, de nem is szomorítottak el. Egyszerűen csak azt mondták, megszületett a kis harcos, örüljünk minden napnak. Mert ha a napok egyre sokasodnak, az a legjobb jel, hogy a csöppség velünk akar maradni”, mondta az édesanya B. Vida Júlia riportjában.
Az ünnepi lapszámban karácsonyhoz fűződő novellákat és verseket is találnak.
A Váci Egyházmegye zenei élete egy évezredre tekint vissza. Varga László kanonokkal, a váci székesegyház karnagyával, zeneszerzővel adventben találkozott Csermák Zoltán, aki szívesen mesélt az ezer év zenei csodáiról. Az Egyházmegye az évszázadok folyamán a Felvidékhez is ezer szállal kötődött, példa erre, hogy László atya énekkara karácsony előtt Nagytúron adott hangversenyt.
„Sajnos azzal kell, hogy kezdjem, ez az év sem volt mentes szexuális botrányoktól – s szerzetes lévén tegyem hozzá – papi körökben sem. Amíg a nemiség testi vonatkozásának megélése a házaséletben isteni csoda, ugyanez egy pap életében egyfajta hernyóba való visszavedlés. Lehetőséget kapott pillangóvá lenni, de nem élt vele, jobban mondva az intimitás lényegét nem értette meg”, így kezdi Puss Sándor jezsuita szerzetes a Jézus születése pogány szemszögből című cikkét.
A hagyományokhoz híven idén is megkérdeztek több ismert és kevésbé ismert embert, hogy milyen évet zárnak és mit remélnek 2025-től.
Az első pozsonyi karácsonyi üdvözlet, amiről tudunk német nyelven született 1441-ben, de a 17. század második felében már a városi számviteli könyvekben is nyoma van a karácsonynak.
A város készült az ünnepekre, az 1680-as könyv például megemlíti, hogy „a polgármester 68 vekni kenyeret vetetett a karácsonyi ünnepekre, ami 23 aranyba került”. A kenyereket aztán az éjféli mise után a szegények és a városi börtönben sínylődők közt osztották szét. Az ünnep pozsonyi emlékei között tallózott Dunajszky Éva.
A Felvidék első magyar evangélikus intézményeként nyílt meg Tornalján a Bugány Miklós egykori gályarab prédikátor nevét viselő konferencia- és missziós központ, amely a kis létszámú magyar evangélikus közösség szilárd bástyája lehet a jövőben. Erről olvashatnak Virsinszky Tamás beszámolójában.
Szívpárna, a fájdalmak enyhítéséért. A világ számos országában dolgoznak önkéntesek, akik általuk varrt, speciális szív alakú párnát ajándékoznak a mellműtéten átesett nőknek fájdalmaik enyhítésére. Kassán is működik egy ilyen, több mint húsz tagot számláló csoport. Hozzájuk látogatott el Fábián Gergely.
Fülekkovácsiban él és alkot a korábban óvodapedagógusként dolgozó Vanko Erzsébet, akinek a keze alatt csodás alkotások születnek. A hatvanas éveiben járó hölgy nem mindennapi elfoglaltságot választott magának: az újrahasznosítás jegyében, újságpapírból készít szebbnél-szebb tárgyakat, ami számára terápia is egyben, írja Agócs Szvorák Emese.
A szomotori Trella Erik fafaragó kültéri betlehemei a saját szűkebb pátriája, a Felső-Bodrogköz, illetve a szomszédos Ung-vidék határait átlépve ma már az ország egyéb szegleteiben is állnak. A magyarországi Ajak mellett pedig idén Gyál került fel második városként az alkotó határon átnyúló „Betlehemi út“ térképére. Az alkotó műhelyében járt Molnár Gabriella.
Múltidézés – ünnepvárással. A novemberre, decemberre időzített, nyolc állomásból álló jubileumi turnéja során maradandó művészi élményekkel gazdagítja hallgatóságát az idén 35 éves Kor-Zár verséneklő együttes. Vezetője, Zsapka Attila, Pro Traditione-díjas énekes-gitáros-dalszerző a tízéves Akusztik kvartett többi tagjával együtt alig tért haza erdélyi koncertkörútjukról, máris készült a másnapi királyhelmeci Kor-Zár-koncertre. Bokros teendői közepette azonban szakított időt a múltidéző és a terveket is érintő beszélgetésre Nagy-Miskó Ildikóval.
Az adventi időszak mindig kiemelt szerepet kap a közösségi központok életében. Ezek a hetek nem csupán a karácsonyi ünnepekre való felkészülés jegyében zajlanak, hanem lehetőséget adnak arra, hogy a kis közösségek tagjai minőségi időt töltsenek együtt és közösen alkossanak. Kaszmán Zoltán Ipolyvisken, Nagyölveden és Málason járt.
Felsejlik a friss kenyér illata, a kenyérre várakozás emléke a hosszú sorokban, ami után gyerek és felnőtt megrágott pékáruval tért haza. Máig sokan nosztalgiázunk a híres szőgyéni kenyérről, amely a szocializmus alatt szélesebbre tárta a hivatalok kapuit, általa kaphatók lettek nehezen beszerezhető áruk. Nem csoda, hogy a régi pékségben szervezett kenyérsütés műhelymunka iránt is nagy érdeklődés mutatkozott. Bokor Klára: Újraéledt a szőgyéni pékség kemencéje
A nyárasdi BlankZol Ranch már három éve nagy szeretettel és tárt kapukkal fogadja azokat a látogatókat, akik szeretik a természet közelségét, az állatokkal teli tanyasi környezetet. A hely kifejezetten kellemes időtöltést kínál a kisgyermekes családoknak, hisz a gyerekek természetes környezetben ismerkedhetnek az állatokkal, etethetik őket, s néhányat meg is simogathatnak. A karácsony időszaka is sok élményt tartogat az ide látogatók számára. Lacza Gergely: Tanyasi ünnepvárás
Egész évben karácsony van a szentendrei Karácsonyi Múzeumban, ahova Zsebik Ildikó látogatott el.
Barackmag, sült pisztráng, Stollen, mindez megtetézve szép családi történetekkel. Ezt kínálja hat oldalon az Íz-lelőben Szarka Zsófi, Fekete Norbert és Balogh Tímea.
„Sisi, a sztár”. Ez a címe a Gödöllői Királyi Kastélyban látható kiállításnak.
Csillogás, rang, világhír és egy életen át tartó boldogtalan bolyongás jellemezte annak a legendás magyar királynénak az életútját, akinek az alakját máig szívesen burkolják hamisan rózsaszínbe. Személyisége jóval összetettebb volt, mint amit a közkedvelt film mutat be Romy Schneider felejthetetlen alakításával. Az újabb írásmód szerint Sissi becenévre hallgató Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia bajor hercegnő, későbbi osztrák császárné és magyar királyné 1837. december 24-én, karácsonyeste született, szájában egy foggal, olvashatjuk Szomolai Andrea írásában.
A tudósoknak is van humora, erről megbizonyosodhatunk Lacza Tihamér írásából.
Száraz Dénes az évek szaporodásáról ironizál, illetve Kolek Zsolt és Kövesdi Károly mindennapjaink politikai történésein humorizálnak. Mindezt megtalálják a lap a 76. oldatól a 81. oldalig.
Mátis Rudolf összefoglalta az év magyar sportsikereit, amelyekre így, az év végén is nagyon jó emlékezni.
A MAGYAR7 51-52. ünnepi duplaszámának lőcsei Szent Jakab-templom Urunk születése oltárának a szobrai láthatók.
A közéleti hetilapan természetesen megtalálják a keresztrejtvényt és a részletes műsort is. Keressék, olvassák a Magyar7 lapot, de legjobb, ha megrendeli.
(ma7.sk/Felvidék.ma)
