Karácsony második napja a hívő keresztények számára Szent István diakónusra és első vértanúra való emlékezés napja, aki Jézus Krisztusba vetett hitéért mártírhalált halt, megkövezték.
Az istentiszteleteken a hívek imádkoznak Szent Istvánért, és hálát adnak Istennek nemcsak érte, hanem minden más hitvallóért is, akik Jézus Krisztusba vetett hitükért áldozták életüket.
Szent István diakónus, az első vértanú
Szent István a keresztény egyház első vértanúja és egyik legfontosabb szentje.
Ő volt az első diakónusok egyike, akiket az apostolok választottak ki, hogy segítsenek a szegények ellátásában és az egyház közösségi életének szervezésében. Élete és mártíromsága a kereszténység kezdeteinek hitét, bátorságát és Istenbe vetett bizalmát testesíti meg.
A diakónussá szentelése
Szent István a Jeruzsálemi Egyházban szolgált.
Az Apostolok Cselekedetei könyvében olvashatjuk, hogy az apostolok hét férfit választottak ki, hogy diakónusként segítsék a közösség tagjait, különösen a görög ajkú özvegyeket és szegényeket. István kiemelkedett hitbeli meggyőződésével, bölcsességével és a Szentlélek erejével.
Prédikációja és védőbeszéde
István prédikációival és csodáival nagy hatást gyakorolt környezetére, de ezekkel magára vonta a vallási vezetők haragját.
Hamis vádak alapján istenkáromlással és Mózes törvényének megszegésével vádolták. A Szanhedrin előtt elmondott védőbeszédében (ApCsel 7. fejezet) bátran hirdette az evangéliumot és rámutatott a nép történetének hibáira, különösen arra, hogy mindig elutasították Isten prófétáit és küldötteit, beleértve Jézus Krisztust is.
Mártíromsága
Szent Istvánt a védőbeszéde után halálra ítélték.
A városon kívülre hurcolták, és megkövezték. Mártíromsága közben, ahogy az Apostolok Cselekedetei írja, így imádkozott:
„Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
Majd térdre borult, és ezt kiáltotta:
„Uram, ne ródd fel nekik bűnül ezt a vétket!”
(ApCsel 7,59–60).
Ezekkel a szavakkal lehelte ki lelkét. E szavak a megbocsátás és az Isten iránti teljes bizalom példái.
Emlékezete
Szent István vértanúsága az üldözött keresztények példaképe lett, és a keresztény hit bátor hirdetésére ösztönözte az egyház tagjait.
Ünnepét a katolikus egyház december 26-án, karácsony másnapján tartja, ezzel is kiemelve hitének és mártíromságának fontosságát. A görögkatolikus és ortodox egyházak január 27-én emlékeznek meg róla.
Szent István alakja ma is arra emlékeztet, hogy a hit és a szeretet minden nehézség és üldöztetés közepette is győzedelmeskedik.
***
A római katolikus egyházban karácsony után a Szent Család – Jézus, Mária és József – ünnepe következik, amely a római katolikus egyház liturgikus naptárában a karácsony utáni vasárnapra esik. Ha karácsony vasárnapra esik, akkor az ünnepet december 30-án tartják.
Ez az ünnep a családok szentségére, szeretetére és a hitben való egységére hívja fel a figyelmet, példaként állítva a názáreti Szent Családot.
Január elsején az Újév szentmiséjének keretében Szűz Mária, Isten Anyja ünnepét tartják, január 6-án pedig Vízkereszt – a Háromkirályok – ünnepét. Ezt követi Jézus megkeresztelkedésének ünnepe. Ez a nap lezárja a karácsonyi időszakot, és kezdetét veszi az évközi idő.
(Internet / Felvidék.ma)
