A Nógrád megye nyugati felén, Balassagyarmaton és vonzáskörzetében tevékenykedő Ipoly-völgyi Különleges Mentőegyesület megalakulása óta következetesen építi szakmai kapcsolatait a határ túloldalán tevékenykedő dél-szlovákiai önkéntes tűzoltó és mentőszervezetekkel.
A munkát annak idején gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni: a két ország önkéntes tűzoltói egymástól szinte teljes elszigeteltségben éltek és dolgoztak annak ellenére, hogy az Ipoly völgye nagyon sok közös kockázatot rejtett már akkor is a folyó mindkét partján. Nem voltak még személyes, informális kapcsolatok sem, így csak nagy nehezen sikerült egymásra találni: nem volt egyszerű dolog például tolmácsot szerezni, ráadásul „eddig jó volt ez így is” felkiáltással sokan értetlenül nézték a kezdeti próbálkozásokat.
Az akkor már a fiatalok lelkesedését az idősebbek tapasztalatával ötvöző önkéntes tűzoltó mozgalom szerencsére gyorsan túllépett a kezdeti nehézségeken: az első, kicsit még botladozó lépéseket, találkozókat, megbeszéléseket közös rendezvények, majd képzések követték, ma pedig már teljesen természetes mindenki számára a határon átnyúló együttműködés.
Ennek az együttműködésnek mindmáig az egyik motorja az Ipoly-völgyi Különleges Mentőegyesület, amely immár harmadik alkalommal bonyolítja le sikeresen a Visegrádi Alap által támogatott közös képzési programját a dél-szlovákiai önkéntes tűzoltó szervezetekkel.
Ezúttal a Losonci Járási Tűzoltó Szövetséggel már a bel- és külföldi segítségnyújtásra készülnek fel együtt a két ország önkéntes tűzoltói, amelynek keretében az elmúlt másfél évben összesen tíz alkalommal tartottak közös tűzoltási, műszaki mentési, alpintechnikai, búvártechnikai, törzsvezetési gyakorlatot, amelyek nagy sikert arattak nem csak a résztvevők, hanem a szélesebb nyilvánosság körében is. A tudás-átadást is szolgáló közös képzések 2024-ben teljesedtek ki igazán: a Fülek főterén tartott, nyilvános tűzoltási és műszaki mentési bemutatón a gépkocsironcsból a karosszéria szétvágásával együtt mentették ki és látták el a feltételezett sérültet a magyar és a szlovák önkéntes tűzoltók. Balassagyarmaton, a régi vízmű területén kialakított gyakorlópályán pedig már teljesen élethű körülmények között, légzőkészülékben, vaksötétben, füstben, fülsiketítő zajok kíséretében kutathatják fel és menthetik ki közösen a „sérülteket” a romok alól.
A közös gyakorlatok mellett a programban résztvevő szakemberek folyamatosan pótolják az eltérő környezetből adódó tudásbeli hiányosságokat is: magyar oldalon például el kell sajátítani az ott eddig alig ismert hegyi mentési technikákat, ami szlovák oldalon magától értetődően megvan. Ilyen pótolandó elemeket jelent ugyanakkor szlovák oldalon a magasabb szintű elsősegély-nyújtási ismeretek, vagy éppen a motorfűrész-kezelői végzettségek hiánya, amit magyar oldalon viszont az önkéntesek a katasztrófavédelem rendszerén belül díjmentesen megszerezhetnek már régóta.
Az immár évtizedes múltra visszatekintő együttműködést a résztvevő felek természetesen folytatják tovább (ez nem is lehet kérdés), és igyekeznek minél magasabb szintre emelni azt. Az elérendő célok között szerepel, hogy a két ország önkéntesei mielőbb teljesítsék együtt az Európai Unió Polgári Védelmi Mechanizmusa (EUCP) által előírt alkalmazhatósági feltételeket, majd pedig megszerezzék az ENSZ katasztrófavédelmi rendszerében előírt, úgynevezett UN-INSARAG minősítést, amelynek birtokában a földkerekség bármely pontján bekövetkező katasztrófa elhárításába bekapcsolódhat majd a közös mentőcsoport.
(Sajtóközlemény, Renner Péter/Felvidék.ma)
