Január 19-én a magyar kultúra napja alkalmából szervezett országos ünnepség keretében adták át a Csemadok díjait. A kitüntetettek a Galántai Városi Művelődési Központ színháztermében vehették át a díjakat. Az idei díjazottak között ott volt Üveges Róbert, az Ung-vidéki magyar közösség egyik legnagyobb mozgatórugója, akinek közösségért végzett munkáját Közművelődési-díjjal jutalmazta a szervezet.
Üveges Róbert egész felnőtt életében tagja volt a Csemadoknak és mindig tevékenyen részt vállalt a magyar közösségért és magyar kultúráért végzett munkában.
A régióban mindenki úgy ismeri, mint igazi közösségi és sportszerető embert, aki részese a kulturális rendezvényeknek, sporteseményeknek és a magyarságunk megélése szempontjából fontos megmozdulásoknak.
Saját bevallása szerint ő mindig csak azt teszi, amit éppen tennie kell
és önmagára egyszerű „zongoratologatóként” tekint, mi, Ung-vidéki magyarok azonban tudjuk, hogy ennél sokkal többet adott régiónknak. Díjazása kapcsán legmeghatározóbb közösségi élményeiről beszélgettünk.
Üveges Róbert a szívéhez közel álló közösségi munkát először a szülőfalujában, Kaposkelecsényben kezdte meg, majd Nagykaposon folytatta. Részt vett a Daloló Ung-vidék népzenei fesztivál bonyolításában, vezette a helyi Csemadok-krónikát és közben a futball iránti szeretetével korát megelőzve határon átívelő kapcsolatot épített.
A kaposkelecsényi futballcsapat tagjaival közösen magyarországi csapatot kerestek, melynek tagjaival a nyári hónapokban is tudnak játszani, így találtak egymásra Tiszakanyár csapatával 1979-ben. Oda-vissza focitornákat kezdtek szervezni, a meccseket pedig idővel más rendezvények is kiegészítették.
A két települést pedig azóta is töretlenül összekötik a sporteseményen keresztül kialakult barátságok, közös rendezvények és emberi kapcsolatok. A térségben ez volt az első ilyen kezdeményezés, tartóssága pedig azt is megmutatta, hogy milyen valódi értéket hoztak létre 46 évvel ezelőtt. Mint mondta, talán erre a legbüszkébb, mert ma is sok jó barátja van Tiszakanyárról.
Futball iránti szeretetével sokakra hatással van. Játszik az öregfiúk mérkőzéseken és rajongásával Ung-vidék egyik legnagyobb drukkerének számít. Általa számos focirajongó érezhette már meg a nagy stadionok légkörét, amikor közösen utaztak a magyar válogatott egy-egy mérkőzésére.
A sport mellett másik nagy szenvedélye a főzés. Az élet úgy hozta, hogy bármilyen közösségbe is csöppent bele, ott mindig felkérték egy bográcsgulyás elkészítésére – munkahelyen, Csemadokban, sportcsapatban. Így lett helyi specialitása az „Üveges Robi-féle csülkös babgulyás”, melyet főzőcsapatával közösen számos rendezvényre készített már el.
Emlékezetes főzése volt például amikor közel 400 Ung-vidékre látogató, Sátoraljaújhelyen táborozó diáknak főztek a nagykaposi Magyar Közösségi Ház udvarán.
Üveges Róbert a komoly ügyekből is jócskán kiveszi a részét.
Mai napig meghatározó élménye a nagy visszhangot keltő (és csak az utolsó pillanatban engedélyezett) Turul-szobor állítása 1996-ból, amikor tulajdonképpen egyetlen éjszaka alatt állították fel a szobrot, hogy az időben elkészüljön a tervezett avatóra.
De szívesen emlékszik vissza a Szent István-szobor állítására, vagy 2003-ból a nagykaposi Magyar Közösségi Ház építésére és felavatására.
Magyarságát, az Ung-vidéki magyar közösség érdekében végzett munkáját teljesen természetesnek tartja, hiszen mint mondja, ő lokálpatrióta és ez az otthona, amiért tenni érdemes. Bár nagyon szeret utazni, sehol sincs szívesebben, mint az Ung-vidéken, mert a szíve mindig hazahúzza. Úgy hiszem, víg kedélyével, határozott magyarságtudatával, közösségszeretetével jó példát mutat a fiatalabb generáció számára.
Ezúton is szívből gratulálunk Üveges Róbert közművelődési díjához!
Vályi Edit/Felvidék.ma