Az idus szó jelentésének kiterjesztése
Mit jelent az idus szó? Az eredetileg iduare etruszk-latin szó jelentése: szétosztani, ketté osztani. A római naptárban minden hónapnak a közepét jelölte. A magyar értelmező szótár ezt írja: „az idus szót kizárólag március 15. megnevezésére használjuk…”
Mégis keresztyén szabadságunk értelmében (Minden szabad nékem, de nem minden használ – 1Kor 6,12) jelölhetjük ezzel a nem dogmatizált szóval az imádkozás idejét, ami kettéosztja az időt imádságos és nem imádságos órákra, napokra, alkalmakra. Ebben az értelemben fogalmazhatjuk: hónap közepén – imádság közepén. Eddig már sokszor leírtuk: prima et ultima ratio – oratio – azaz első és végső lehetőségünk az imádság. Még akkor is, amikor látszólag teljesen leszereltté, eszköztelenné tesz valakit az élet. Tehetetlenül állhatunk olykor egy nehéz családi helyzet, betegség híre, nem várt katasztrófa előtt. De nem eszköztelenül.
A keresztyén élet, cselekvés alfája és ómegája, s most tanulgassuk meg így is: közepe, vízválasztója az imádság. Lelki tett! Olykor kemény munka! Az imádság, amivel Urunk a legnehezebb gecsemánés éjszakán, miközben tanítványai elaludtak, imádsággal választotta el addigi életszakaszát életáldozata tudatosításával, a kereszthalál néhány óra múlva bekövetkező eseményével.
Az idusa szó így az üdvtörténet, a megváltás „vízválasztójára”, a keresztre is emlékeztet minket.
Ami a gyötrelmek helye volt még az Élet Fejedelme számára is. De nem a vég fejfája, hanem minden emberi kereszt vége, első győzelmi tett halál, gyűlölet, bűn, végzet fölött. Ezért nem idegen hónap idusától, március idusától sem, minden emberi szabadítás ősmozzanatára emlékeznünk: az Úr Jézus keresztáldozatára. És mindazokra, akik Őt követve vállalták, vállalják hitükért a megaláztatást, az üldözést, a legkülönbözőbb vallási okokból vagy hatalmi érdekekből elkövetett mai keresztyénüldözést.
Hittel és imádsággal. Mert másként nem lehetne. Március idusán éljünk az érettük mondható könyörgés alkalmával. Sok az üldözés, sok ima kell elhordozásához!
Emlékezzél meg Uram, irgalmadról – a szavak és a tettek imanyelvezete
Ma világszerte reminiscere vasárnapján az üldözött és bántalmazott Krisztus-követőkért szól (kellene szóljon) az imádság a Zsoltárok 25,6. verse értelmében (Gondolj Uram irgalmadra). E vasárnap megjelölése ezzel az Igével és szóval még a reformáció előtti időkre megy vissza, a római katolikus miserendre. Ezért is kiváló alkalom ez arra, hogy az egész világkeresztyénségben, minden felekezetben az üldözöttekért mondott imák idusa legyen.
2025-ben a világon 380 millió keresztyén él közel 70 országban közvetlen életveszélyben hite miatt. Ez a 2,2 milliárdnyi világkeresztyénségnek közel 7%-át érinti, ami meglehetősen magas szám. A digitális világ, a Mesterséges Intelligencia abszurd és döbbenetes ellenpontozásaként. Külön imanaptárakat adnak ki a nagy vallási, keresztyén világszervezetek, ezek témája: napokra, térségekre, országokra lebontva imádkozni, tematizálva a fenyegetettséget, üldözést.
Ez a szavak és a tettek imanyelvezete. Emlékeztetve, mintegy kérve Istent irgalmasságára azokért, akik hátratételt, keresztet, kínzást, halált szenvednek hitük miatt.
Megdöbbentőek a számok: minden nap 13 keresztyén hal meg valahol a világon üldözés következtében 2025-ben. Évente mintegy 5 000 testvérünk. 2024-ben 4 125 keresztyént tartóztattak le, ítéltek el, börtönöztek be. Amennyiről hivatalosan az Open Doors világmonitorizáló szervezet tud. 3 906 hívőt elhurcoltak. 3 200 keresztyén nőt megerőszakoltak, nem keresztyénekkel házasságra kényszerítettek. 42 849 Jézus követőt bántalmaztak fizikailag vagy lelkileg. Kb. 300 ezer azok száma, akiket otthonuk elhagyására kényszerítettek vagy más országokba menekültek. 14 ezernél több templomot romboltak le 2024-ben.
Több helyen keresztyén iskolát, kórházakat is. Különösen magas az ilyen cselekmények száma Indiában, Angolában, Burkina Faso-ban, Etiópiában, Nicaraguában, Nigériában, Kínában, Ruandában, Szudánban. Az elmúlt hetekben a szíriai politikai változások közben is felreppent a híre az erőszakos keresztyénellenes cselekményeknek, de ez mintha enyhült volna.
„Én az imádság lánya vagyok”
Maggie Gobranról többször írtam a Felvidék.ma oldalon. Ő beszédes példája annak, miként lehet más kultúrában, a muzulmán Egyiptomban félreérthetetlenül bizonyságot tenni Jézusról. Évtizedek óta a kairói Mokattamban, a városnyi szeméttelepen menti, neveli, oktatja már 100 ezer főre duzzadt gyermekseregét. Iskoláztatja több ezer fős munkatársi csapatával személyválogatás nélkül az újratermelt nyomorra ítélt gyermekeket. Amikor a kairói professzori egyetemi állását odahagyta 3 évtizede ezekért a gyermekekért, Isten irgalmassága volt a fő indítéka.
Az egyiptomi kopt keresztyén egyház, lelki bölcsője, otthona 1700 éves történetével, századokkal megelőzve az iszlámot, Márk evangélista térítői munkája nyomán már Kr. u. 170 körül nagy imádkozókat adott a világnak. A sivatagi vagy pusztai remetéket, például remete Szent Antalt (251-356), akik aszkéta életmódjukkal, a sivatagi csendben Istenbe merülve élték meg a 25. zsoltár idézett versét. Emlékeztetve, kérve népükért, a rájuk bízottakért Isten irgalmasságát.
Már a 3. században megírták, kidolgozták az imádkozás teológiáját, rendjét, alig hagyva csak pár órányi alvást maguknak, s egész napjukat Istennel beszélgetve töltötték. Utódaikhoz ment lelki gyakorlatra Maggie Gobran is, hogy erőt, kitartást, lelki megújulást kapjon az imacsendben.
Hitvallása lett: „Én, Maggie Gobran, minden imádkozónak a lánya vagyok. Meg a szereteté. A könnyek lánya és a kiontott véré, amivel hazámban sok-sok keresztyén nemzedék áldozott Istennek. Szeretem mégis hazámat, népemet, egyházamat, és szükségben élő sok-sok fogadott gyermekemet. Kész vagyok odaáldozni értük még az életemet is” (idézet e sorok írójának Kereszttűzben c. kötetéből, Barankovics Alapítvány, Budapest, 2015. 207. oldal). Ő az imádság lánya. És Te? Tudsz-e az imádság magyar fia, magyar lánya lenni?!
Imaszegénység- imagazdagság – imakorlátoltság nélkül!
Március imaidusán van bőven kikért, miért imádkoznunk. Messze túl saját személyünkön, családunkon, az imaönzésen! Jótékony imaszegénységben az szenved, akinek szegény, üres a szíve. Aki vasárnaponként, egy-egy hétközi sivatagos napon, amikor még a lelkünk is szinte kiszárad, oda tud állni Isten elé, annak megtelik szíve-lelke és értelme imatémák özönével. Ezért idézem ide e mai világimanap egyik kezdeményezőjénék, az Open Doorsnak az imatémáit.
Hívom az Olvasót imagazdagító vasárnapi csendre, hogy tanuljunk imádkozni önmagunkon túlra! Így tudunk megszabadulni minden szűkkeblűségtől, imaönzéstől. Még ma is vannak olyan imádkozók, akik ezt vallják: mi nem imádkozunk olyanokért, akik távol állnak tőlünk. Van nekünk itthon is elég imatémánk. Nem lehetünk Jézus követésében ilyen imakorlátoltak!
Ezért:
* Könyörögjünk azokért, akiket otthonaikból elüldöztek vagy a lerombolt otthonukból el kellett menekülniük Krisztus-hitük miatt Afrikában, Közel-Keleten, és másutt. Találjanak átmeneti szállást, ellátást, s hadd térhessenek vissza majd eredeti hajlékukba. Könyörögjünk, hogy a segítő kezek adományai eljussanak azokhoz, akiknek szánták ezeket, közöttük a Hungary Helps program további eredményes működéséért.
* Imádkozzunk magyar ajkú keresztyénségünkért itthon és mindenütt, ahol csak anyanyelvünkön felhangzik az ima és a magasztaló ének, zsoltár, hogy minden magyar ajkú felekezet betölthesse Krisztustól kapott békéltető, üdvösséghirdető, lélekmentő, túlélésre segítő szolgálatát.
* Imádkozzunk a gázai emberekért, hívőkért és nem hívőkért, akik két tűz közé szorultak a szörnyű konfliktusban. Imádkozzunk azért, hogy a nagyhatalmak vezetői valóban gyógyító és hosszútávra békét biztosító megoldásokat találjanak. Imádkozzunk azért, hogy Ukrajna békéje is belátható közelbe kerülhessen. Hiszen a szomszédunk békessége, nyugalma a mi békességünk is!
* Imádkozzunk azokért az izraeli családokért, akik kétségbeestek, vagy mély gyászban vannak, mert szeretteiket megölték, túszul ejtették.
* Könyörögjünk az imaárvákért, akikért nem imádkoznak, akik nem tudnak imádkozni!
Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma