Már egy ideje azt hallgatjuk, hogy itt már nincs értelme semminek. A garamszentgyörgyi magyarságnak vége, teljesen elfogyunk, felesleges erőlködni, kár a gőzért. Ahogy a jól kiforrott helyi értelmiségi mondaná: „Už sme v…”
Azt valóban nem lehet eltagadni, hogy fogyunk. Kevés a fiatal – ahogy fiam mondaná – huszáj és hejcegnő, az utóbbi időben pedig fájóan sok helyi derék magyar ember adta át lelkét a teremtőnek.
DE!
Vasárnap mennyien is voltunk az 1848-as megemlékezésen? Hatvanan, hetvenen? Ugye emlékszünk még, amikor örültünk, ha legalább húszan kijöttek?!
Egy szó, mint száz, a vártnál jóval többen voltunk, pedig az emberek idejéért és figyelméért nagy a harc.
Vasárnap többek közt a következő volt a választék: Arsenal–Chelsea, Fradi–Kecskemét (ezt nekem is fájó volt kihagyni, ezért itt is szeretném megígérni, legközelebb körültekintőbben választjuk meg a megemlékezés időpontját), amerikai vígjátékok, sorozatok, valamint megemlíteném korunk legnagyobb rákfenéjét: az igénytelenséget.
Ami a kultúrműsort illeti, jelentem alássan, még mindig van egy menyecskekórusunk. Vannak személyes nehézségeik, egészségügyi gondjaik, de eljöttek? El. Helytálltak? Parádésan, öcsém!
A műsor részeként fellépett a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad is. A mi kis hőseink. Vagyis, dehogy kicsi. Hat bitang nagy szabadságharcos! Plusz a felkészítők, szülők, nagyszülők. Mert 2025-ben a Garam mente magyarságáért ők harcolnak leginkább. Példát mutatnak magyarságból, áldozatból. Áldozatból azért, mert nekik is lett volna ám jobb dolguk. Mondjuk az a bizonyos Arsenal–Chelsea, vagy csak úgy, pihenni. Az egyik szülő azt mondta, sietnek haza, mert nekik ezen a hétvégén három fellépésük volt, és hát tanulni is kellene holnapra. Hála nekik, hogy a gyerekeikkel Jókait, Petőfit, Aranyt sietnek tanulni, mert magyar tannyelvű intézményt választottak.
Ma, 2025-ben itt, a Felvidéken ezzel kezdődik a szabadságharc. Minden további erre épül.
És hát az ünnepi szónoklat Somogyi Alfréd lelkész úr részéről. Hogy is szokták mondani? Lélekemelő volt? Magasztosabb most nem jut eszembe. Az mindenesetre biztos, hogy nem a mesterséges intelligencia írta. Ugyanis egy olyan kiművelt intelligencia írta, aki mélyen érti és átérzi a felvidéki magyar élet rögvalóságát. Tökéletesen felvázolta, mi a szabadságharcunk lényege 2025-ben.
A végső tanulság pedig az, hogy találjunk vissza a hitünkhöz, keresztény értékeinkhez, a Jóistenhez, mert az nélkül nem fog menni sem a megmaradás, sem a szabad élet.
Ilyen szónoklatot a chatGPT nem tud írni. Legalábbis egyelőre. Ha majd ilyet is fog tudni, akkor bajban leszünk. Akkor majd egy gép átveszi az uralmat a lelkünk felett.
Ha pedig már szónoklatok, Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke idei beszédébe belefoglalta (az egész beszédet itt lehet megtekinteni), hogy ne veszítsük el reményünket, mert lehet, ezekben a nehéz időkben születik az új Széchenyi vagy Katona József. Mi, itt a Garam mentén beérnénk az új Újvári Lászlóval, Dolník Erzsikével, vagy ha már Garamszentgyörgy, Zoller Mihállyal. És hát ki tudja, lehet a vasárnapi megemlékezést követően valamelyik házaspár az átélt szép pillanatoktól hevültebben bújt össze, és már úton van egy nagy szabadságharcos, aki majd egyszer világhírűvé teszi a Garam mentét.
Legyen így!
Kovács Péter, Felvidék.ma
