Budapesten a Néprajzi Múzeum különleges vállalkozást kezdeményezett. A Kárpát-medencében működő citerazenekarok jelentkezését várták, hogy a beküldött anyagok alapján feltérképezhessék azokat a településeket, ahol még aktívan citeráznak. Tervük egy digitális térkép elkészítése volt, melyen a települések megjelölésekor olvashatóvá válik a csoport neve, főbb ismertetőjegyei és kép-, illetve hangzóanyag is. A felhívásra a felsőszeli Kikelet citerazenekar is jelentkezett, gondolván, majd egyszer elmennek megnézni a kiállítást és a térképet is.
Azonban a felhívásnak folytatása is lett, mégpedig fellépés formájában. Február és június között szombatonként várják a csoportokat, hogy egyórás koncerten bemutatkozhatnak. Ez a hír meglepett minket, de egyben örömmel fogadtuk, hiszen ilyen kihívással még nem szembesültünk a fennállásunk óta. Összedugtuk fejünket, megbeszéltük a lehetséges dátumot, s levelezésbe kezdtünk. A nagy nap március 22-e lett, amikorra éppen a Citerák napja c. egész napon át tartó műsorfolyamot szerveztek.
Az aulában állították fel az asztalokat, gyorsan elfoglaltuk a helyünket. Közben a közönség már türelmesen várakozott, a székek fokozatosan megteltek. Mi azt hittük, hogy csak a velünk érkező családtagok fogják nézni a műsort, de kellemesen csalódtunk. Az alkalmi látogatók is ottmaradtak, s figyelték műsorunkat.
(Fotó: Kubányi Péter)
Pálóczy Krisztina köszöntötte a csoportunkat, majd átadta nekünk a szót. A Szabad a madárnak kezdetű csokorral indítottunk, mely hangosítás nélkül is jól szólt.
Igaz, 11 fős csapatunk szívvel-lélekkel énekelt és játszott.
Közben a vendégek között észrevettem Laza Istvánt, a Magyarország Felfedezői Szövetség egyik vezetőjét, aki szintén sokat tett a felsőszeli citerázás fejlődése érdekében. Amikor megtudta, hogy a Kikelet citerazenekar az utánpótlás kérdését nem tudja miből megoldani, nagy dolgot tett. Hamarosan megjelent Felsőszeliben, s a Széchenyi István Alapiskola igazgatójának átadott négy új citerát, mely az iskolai csoport zökkenőmentes működését volt hivatott biztosítani. Azóta is töretlen lendülettel gyakorolnak a lányok Jakubec Orsolya vezetésével, s szép műsorokkal örvendeztetik meg a falu lakosságát. Ilyen előzmények után nagyon örültünk, hogy támogatónk eljött a mostani koncertünkre.
A Kikelet műsorát úgy válogattuk össze, hogy legyen benne egy kis keresztmetszet a 10 év alatt tanult dalokból.
Így került bele a Zalai csokor, melyet az egyik nyári népzenei táborban tanultunk. Nemcsak a dalok fülbemászók, a tartalmuk is érdekes. A híres bakonyi betyárról, Sobri Jóskáról és szerelméről, Répa Roziról szólnak. Szólót játszik Kubovics Alica. Kedves csokrunk az Eger környéki boros dalok összeállítás, melyben a bőgőn Hlaváč Eszter játszik, aki még alapiskolás, de nagyon érdekli a citerázás. A kisbőgőn Kubányi Száz Zsanett játszik, a felső kontrát Soják Emese adta, énekelt még Nagy Flóra, az utóbbi két lány az iskolai csoportnak is tagja. A köcsögdudán Földi Tibor adta a ritmust, aki az iskolai csoport fellépéséhez is remekül játszott. A Jókai csokorban Ág Tibor gyűjtötte dalok hangzottak el. Természetesen a csoport vezetője, Jakubec Orsolya is közreműködött. A közönség nagy tapssal jutalmazta őket.
(Fotó: Kubányi Péter)
A Csillagok, csillagok kezdetű csokorban Jakubec Orsolya játszott a bőgőn és szólót is énekelt. A közismert dalokból álló csokorban a férfi-női dialógus is érvényesülhetett. Végül egy mátyusföldi csokorral zártuk a műsort, melyet nagy odafigyeléssel hangszerelt Erdélyi Csaba, a Kikelet művészeti vezetője. A csoport további tagjai tenor citerán Csörgő Erzsébet és Németh Zsófia, prim citerán pedig Mészáros Magdolna.
A Vígan zengjetek, citerák részeként felvállalt bemutatkozást teljesítettük, de talán ez a kifejezés nem is a legjobb.
A bemutatkozásunk nagy sikerrel valósult meg. Ezt éreztük a közönség figyelmén, a közös éneklés közben, a hatalmas taps hallatán. A szervezők is őszintén gratuláltak a felvidéki csapatnak.
A nap további részében a felfrissülés után megtekintettük a citerakiállítást, melyen Pálóczy Krisztina vezetett végig bennünket, közben Gáts Tibor citerakészítővel beszélgetett a hangszer érdekességeiről. Nagy örömünkre megnézhettük a digitális térképet, melyen a mi zenekarunk is megtalálható, a képek és a videók is működtek. A pultokon belehallgathattunk a régi felvételekbe, melyeket még Sárosi Bálint készített. A szomszédos teremben pedig az ősi kínai citera, a kucsin várt bennünket. A több ezer éve ismert hangszerek készítéséről, díszítéséről és a hangszeren való játékról sok érdekességet hallottunk.
(Fotó: Kubányi Péter)
A tárlatnézést befejezve vendéglátóink köszönőoklevelet adtak át a zenekarunknak, mely szép emlék, és erőt ad a további gyakorláshoz, tanuláshoz, hogy a mátyusföldi népdalokat ezentúl is népszerűsítsük e kedves hangszeren.
Köszönet a citerazenekar valamennyi tagjának és a családoknak, hogy támogatnak bennünket a felkészülésben és céljaink eléréséhez megfelelő körülményeket biztosítanak, köszönettel tartozunk a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete vezetésének, továbbá a helyi Nyugdíjasok Klubja vezetésének és a Széchenyi István Alapiskola igazgatóságának a szoros együttműködésért.
Mészáros Magdolna/Felvidék.ma
