Húsz évvel Schengen után is még úgy fest, a határok ellenőrzésének, pláne lezárásának a hírével komoly védekezést lehet színlelni – írja közösségi oldalán Orosz Örs.
Majd így folytatja:
Azonban a 16 HU-SK határátkelőhely betonakadállyal való eltorlaszolása kapcsán végül a belügyminiszter is bevallotta, átcsoportosítás miatt van szükség a határok fizikai lezárására, mert nincs elég ember.
Számoljunk egyet: Az említett átkelők „védelmét” tűzoltókból, rendőrökből, pénzügyőrökből és katonákból álló, jellemzően négyfős csapatok alkották, 12 órás váltásban. Ez barátok közt is 128 ember – Pozsonytól Tiszacsernyőig.
Nagyon komoly bajban lehet a belügy, ha az említett karhatalmi szervekben országosan nincs ekkora bevethető állomány. Nem gondolom azonban, hogy már az utolsó tartalék is kimerült volna.
A helyzet az, hogy ismét a dél-szlovákiai ingázó, munkábajáró, diák az, aki a legeslegutolsó abban a sorban, akiknek mindennapjait meg lehet keseríteni a járvány késői és rossz reakciója miatt hozott rögtönzött intézkedésekkel.
Mi (Dél-Szlovákia) vagyunk az elsők, akiket oda lehet dobni.
Fontos lenne tudatosítani Pozsonyban is, hogy az ember nem csak úgy átjár a határon, mert ez a hobbija, hanem mert az életterét keresztezi a határ.
Csaknem tízezer szlovákiai állampolgár dolgozik és tanul Magyarországon, akiknek nagy része naponta ingázik, egy részük kényszerből, mert a mindenkori szlovák kormány képtelen befektetéseket és így munkalehetőségeket hozni szülőföldjére.
Ezek az emberek továbbra is át fognak járni a határon, de akár 50-80 kilométeres kerülővel, a megmaradt átkelőhelyeken való sorbanállással, vagy épp a „titkos” útvonalak használatával.
A feleslegesen megtett plusz távolságok, az egy helyre terelt, több helyről érkező és több helyre távozó járműsorok, a fináncok által nem ismert erdei utak használata mind csak növelik a járvány terjedésének esélyét.
Ugyanakkor fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy eddig nem merült fel, hogy a járvány a gócpontoktól száz kilométerre, a határon áthaladók elégtelen fertőtlenítése miatt terjedt volna tovább az Ipoly mentén, Gömörben vagy Bodrogközben.
Nem fogok járványszakértőt játszani, mert nem vagyok az. Nyilvánvalóan az a régiónk érdeke, hogy a járvány ne fertőzzön meg újabb telepet. Az is nyilvánvaló, hogy ha mindent lezárnak, és minden állatot leölnek, akkor valószínűleg megáll a járvány terjedése.
A politika feladata viszont az, hogy felelősséget vállaljon a rá bízott emberek és értékek iránt: arányos érdeksérelemmel oldja meg a helyzetet, és csak annyit áldozzon be, amennyi szükséges.
Mindehhez viszont olyan politikára van szükség, amely egyáltalán számba veszi az itt élők érdekeit.
A végére egy konstruktív javaslat:
Legalább 30 km-enként legyen nyitva egy-egy átkelő: Szalka, Ipolyhídvég, Aggtelek, Hollóháza – ez csak négy forgalmasabb helyszín a 16 közül, ami nagyban könnyítené az itt élők életét.
