Az ünnepi alkalmak fontos jelképe a gondosan elkészített, finom ételekkel terített asztal.
Hogyan készültek a bibliai időkben a páskavacsorára? Mit szimbolizálnak az ételek, amelyeket Jézus és tanítványai is fogyasztottak az utolsó vacsorán? Fráter Erzsébet biológussal, a Nemzeti Botanikus Kert megbízott vezetőjével, a Biblia ételei című könyv szerzőjével beszélgetett Ivády Zsuzsa, a Reformatus.hu szerzője.
A páskavacsora az emberiség egyik legrégibb ünnepi étkezése, több mint háromezer éves múltra tekint vissza.
(…) Az ünnepre, így a páskavacsorára mindenki készült Jézus idejében is a Szentföldön. Viszont nem az étel mennyiségén volt a hangsúly, hanem azon, hogy mindenkinek jusson az asztalára hús, amit a szegényebb családok olykor hetekig nem engedhettek meg maguknak.
Fráter Erzsébet kiemelte, hogy az ünnepre összefogtak az emberek, közösen vágták le a bárányt, és megosztották egymással.
Emellett a kenyérnek és a kiegészítő elemeknek, a keserű, édes és sós íznek is jelentése van ezen a vacsorán. (…)
A kovásztalan kenyér (héberül mácá, magyarul macesz vagy pászka) a hazai üzletekben is kapható, vékony, ropogós lepénykenyér. Ezt nem késsel vágják, hanem megtörik és úgy osztják szét. Az utolsó vacsorán Jézus is megtörte a kovásztalan kenyeret, erre emlékezünk az úrvacsorán. (…)
A szentföldi ételekre, például a péksütemények elkészítésére nagy hatással volt az egyiptomi konyha.
Ezek az édes finomságok az ókori világban is népszerűek voltak. A datolya és a füge pedig itthon is népszerű és könnyen hozzáférhető, így ha ezeket a gyümölcsöket választjuk egy desszerthez, valamelyest fel tudjuk idézni egy szentföldi húsvéti vacsora hangulatát – mondta Fráter Erzsébet.
Reformatus.hu/ Felvidék.ma
