A szántói parkerdőben találjuk a száznegyven éves filagóriát. A míves orientalista faragású építményt egy budapesti kiállításra építették, azonban immár több évtizede a szántói parkerdő éke.
Mint már korábban írtuk, Szántó évszázadok óta ismert volt a gyógyforrásairól. Az ásványi anyagokban gazdag vizet palackozott formában is árulják a mai napig.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A gyógyfürdő térségében lévő ásványvízforrások megkövetelték a magasabb fokú védelmet. Ennek érdekében alakították ki a parkerdőt. A hagyományok szerint 1895-ben alapították a parkot – olvasható a filagóriánál lévő többnyelvű információ tábla magyar szövegében.
Egy 1888-ból származó kataszteri térképen már jól látható a Nepomuki Szent János-szobor környéki fasor. Tehát a tervezett parkosítást megelőzően is a buja növényzet jellemezte a területet.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A községben a ciszterci szerzetesek telepedtek le, apátságot alapítva. Valószínűleg ők alakították ki a fasort a források közelében.
A fürdőhely népszerűsítését is célozta a 19. század végi parkosítás. A közterületet a következő években kertépítészek szépítették, munkájuk nyomai a mai napig láthatóak a kissé elhanyagolt parkban.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A park a fürdőzők pihenését szolgálta, illetve szolgálja a mai napig is.
A már említett Nepomuki Szent János-szobor előtt találjuk a míves filagóriát. A sétány központi eleme a történelmi létesítmény, melyet 1885-ben építettek.
Bár nem Szántóra szánták, mégis itt lelt igazi otthonra.
A fából készült pavilon a legrégebbi épület a fürdő közelében. A gyógyfürdőben való vendégeskedés idején a látogatók előszeretettel keresték fel. Sokan a park nyújtotta hűs árnyékban pihentek, mások a filagória alatt kortyolgatták a szántói gyógyvizet.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A pavilon 1993-ban felkerült a történelmi műemlékek listájára. Egyedi képzőművészeti gazdagság jellemzi.
Dekoratív rácsozata, különleges színezete és faragott ornamentumai a keleti építészet sajátosságait hordozzák.
Mint a tájékoztatóban olvasható: a filagória eredetileg egy budapesti ásványvíz-kiállítás pavilonjaként épült meg 1885-ben. Itt vásárolta meg Toldi Zsigmond, aki 1873 és 1893 között az apátsági tulajdon bérlője volt Szántón. Az ő idejében kezdték komolyabb kereskedelmi célokra hasznosítani a gyógyvizet.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A míves pavilon Szántón belül korábban máshol állt. 1958-ban költöztették a mai helyére, az egykori palackozóüzem szomszédságába, a parkerdő területére.
Sajnos ráférne egy alapos felújítás. Néhol letöredezett a faragott ornamentika, a festék is lepattogott sok helyen, azonban így is előkelően és büszkén magasodik a parkerdő bejárata fölé.
Pásztor Péter/Felvidék.ma
