Az idei nyáron rendhagyó módon kétnapos volt a kastélynap Barsbaracskán. Az augusztus 2-án és 3-án megtartott eseményfolyam a Kelecsényi Ráfael-emlékév fő rendezvénye volt a községben.
A Kelecsényi-kastély parkjában szombaton a délutáni órákban korhű jelmezekbe öltözött menet nyitotta meg a kastélynapot. A díszmenet a monarchiabeli nemesi világ hangulatát idézte.
A gyönyörű kastély épülete, a 19. századi klasszikus muzsika a nemesi bálok miliőjét hozta el a nagy számú érdeklődőnek.
A keringő dallamaira Wurczer Péter, a község polgármestere szimbolikusan átadta a kastély kulcsait az ünneplő nemeseknek, ezzel kezdetét vette a 18. alkalommal megrendezett kastélynapok eseménysorozata.
Mint a polgármester kifejtette: „Ez a mai nap különleges, nemcsak azért, mert közösségként, barátként újra találkozunk, hanem azért is, mert az idén emlékezünk meg községünk jelentős személyiségéről, a kétszáz évvel ezelőtt született Kelecsényi Ráfaelről.”
Hozzátette, neve örökre beíródott Bars vármegye történetébe, hiszen országgyűlési képviselőként, Bars és Nyitra vármegye alispánjaként és aljegyzőjeként fontos szerepet játszott a 19. század politikai és társadalmi életében.
Ugyancsak megjegyezte, hogy a nagy múltra visszatekintő kastély fontos színtere a községnek. Éppen ezért igen fontos a karbantartása, felújítása, ezért Nyitra Megye Önkormányzatától több mint 900 ezer eurós támogatást kaptak az épület első szakaszának rekonstrukciójára.
„Legyen a mai ünnepség nemcsak a szépség, a zene és a hagyományok ünnepe, hanem a múlt iránti tisztelet, és azon személyeknek iránti megbecsülés kifejezése is, akiknek köszönhetően olyan örökségünk van, amire büszkék lehetünk”
– zárta köszöntőjét Wurczer Péter.
Az ünnepélyes megnyitó előtt Barsbaracska és a magyarországi Baracska közös testületi ülésen erősítette meg testvértelepülési kapcsolatát. Ennek kapcsán Szőllőssy Attila, Baracska polgármestere a kastélynapok megnyitóján kiemelte: a közös programokon valóban barátként, testvérként vannak jelen.
A Kelecsényi-kastély parkjában megtartott megnyitón jelen volt Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke is, aki megjegyezte:
a nemesi, a gazdag történelmi hagyományok ápolása példaértékű, ahogy a magyar–magyar testvértelepülési kapcsolatok megerősítése értékőrző tevékenység.
A kastélyparkban leleplezték Túri Török Tibor keszthelyi szobrászművész Kelecsényi Ráfaelt ábrázoló mellszobrát. Jelezték, az önkormányzat születésének kétszázadik évfordulóján hirdette meg a Kelecsényi Ráfael-emlékévet.
A kiemelkedő személyiség előtti tisztelgés jele a mostani szoboravatás is – hangzott el az átadón. A mellszobrot Wurczer Péter Gubík Lászlóval közösen leplezte le Smetana Moldva című zeneművének ismert dallamára.
A parkban felállított színpadon tehetséges fiatalok, a testvértelepülés művészeti csoportja, valamint a Neoton Infinity és az Elan For Ever lépett fel. Különféle kísérőprogramokkal várták a legkisebbeket, kézműves termékek vására és finom speciális étkeket kínáló standok is voltak.
A kastély nagytermében Novák Mezőlaky Margaréta Mi rejlik a ruha alatt? címmel régi fehérneműket felvonultató tárlata volt megtekinthető. A szombat esti programot Csajkovszky zenéjéhez igazított tűzijáték és hajnalig tartó mulatság zárta.
Vasárnap a helytörténeti értékekké volt a főszerep. Elsőként bemutatták Wurczer Péter A Kelecsényi család Baracskán című kétnyelvű (magyar, szlovák) kötetét. A százoldalas kiadvány végigvezeti az olvasót a nemesi família és a község összefonódott kapcsolatán, kitérve Kelecsényi Ráfael és utódainak az életére.
Mint a szerző a könyvbemutatón elmondta:
főként a nemesi család archívuma és Kelecsényi Izabella fennmaradt naplója volt a kötet forrása.
A kötet röviden tekinti át a família sorsát, s tervben van a későbbi kiegészítése egy önálló magyar kötetként.
Vasárnap délután történelmi konferencia keretei között mutatták be részletesebben Kelecsényi Ráfaelt és családját. Bogár Katalin a família baracskai ágát ismertette. A Kelecsényieknek már 18. században kúriájuk volt a faluban. Ifj. Kelecsényi Zsigmond baracskai földbirtokos agglegényként igazgatta a községi birtokait, később örökbe fogadta unokaöccsét, Ráfaelt, aki felvirágoztatta a birtokot, s a térség jeles személyisége lett. 1888-ban ő építette át a ma is látható formájára a Kelecsényi-kastély. Öt gyermekéből három élte meg a felnőttkort.
Kelecsényi Hugó (1870–1921) nem alapított családot, s viselkedése miatt édesapja kitagadta. Kelecsényi Izabella (1872–1945) családot alapított, a péceli egykori Ráday-kastély vált az otthonává. Az ő utódai a mai napig élnek Magyarországon. Kelecsényi Iréne (1875–1970) lett a barsbaracskai uradalom örököse. A második világháború végén menekülnie kellett, Pécelen talált nyugalomra. Ő sem alapított családot.
Luky János Kelecsényi Ráfael életéről szólt. Jelentős földbirtokosként és politikai hatalommal is bíró személyként igen fösvény volt. Előbbre tartotta az uradalmainak gyarapítását és fenntartását, mint a saját gyermekei megfelelő életkörülményeinek megteremtését.
Odahaza régi, szakadt ruhákban járt, csupán az országgyűlési alkalmakra és a hivatali szereplésekre öltözött ki.
Folyamatosan bővítette birtokainak számát, mások mellett megszerezte a már említett péceli barokk Ráday-kastélyt is. Idős korában, 1916 áprilisában hunyt el, a község határában az általa építtetett mauzóleumban nyugszik.
Erdős Szabolcs a família péceli kötődéséről szólt. Mint elmondta, az elszegényedett Ráday család 1872-ben kényszerült a gödöllői királyi kastély mintájára épített tágas barokk kastély elárverezésére, mely 1872. december 31-én került Kelecsényi Ráfael tulajdonába. Az első időszakban a Kelecsényi család kevés időt töltött a kastély falai között. Később Ráfael leánya, Izabella költözött ide családjával. Mivel az atyai örökségből vajmi keveset kapott, így igen szerény körülmények között éltek itt. 1945-ben Iréne is ideköltözött.
Az előadó kiemelte, a 20. század sorsfordító eseményei visszatükröződtek a kastély sorsában. A pompást kastély feldúlták a tanácsköztársaság időszakában, majd a „felszabadító” Vörös Hadsereg foglalta el. Az ötvenes években kórházat alakítottak ki benne. A kilencvenes évek második felétől múzeumként üzemeltetik, sajnos az utóbbi években be kellett zárni az intézményt.
Ugyan huzamosabb ideje már nem lakja a Kelecsényi család a péceli kastélyt, a bútorzatának egy része, a Kelecsényiek egyes tárgyi értékeivel viszont újra hazatalált Barsbaracskára. Az idén elhunyt Makay Sarolta Márta, Ráfael dédunokája több ízben járt az érsekújvári járásbeli községben.
A jó kapcsolatoknak is köszönhetően a család birtokában lévő több tárgyat adományozott a barsbaracskai kastélynak. Bútorok mellett porcelán étkészlet, apró tárgyak, családtagok portréi kerültek vissza a faluba.
Sok látogatót vonzott az eseményfolyam, a helyiek és környékbeliek mellett a távolabbi településekről is érkeztek érdeklődők.
A kétnapos esemény bizonyította, hogy a barsbaracskaiak összefogással hatalmas tettekre képesek nemzetiségtől és felekezeti hovatartozástól függetlenül. A múlt értékeit tisztelik és méltó módon ápolják. Sok felvidéki közösség számára szolgálhatnak értékes példával.
A barsbaracskai kastélynapot az Interreg Magyarország – Szlovákiai Program Kisprojekt Alapja támogatta.
A barsbaracskai Kelecsényiekről ITT és ITT írtunk bővebben, a Kelecsényi-kastélyt ITT mutattuk be.
A rendezvényről szóló képes beszámoló ITT tekinthető meg.
Pásztor Péter/Felvidék.ma