Az első huszáremlékmű elsiratása

Aki ma Rimaszombatban Szabatka-pusztára, az egykori huszárlaktanya mellé kilátogat, már csak egy üres árkot talál az 1943-ban Nagy Kálmán ny. huszárezredes által emelt huszáremlékmű helyén. A felbecsülhetetlen szellemi értékű emléket 2025. augusztus 11-én a Bréda Tivadar vezette párkányi Memoriae Patrum szervezet utasítására lebontották.

Élt 82 évet

A Memoriae Patrum szervezet közösségi oldalára augusztus 12-én délben kerültek fel a képek az alábbi szöveggel: 

„Elkezdtük az 1943-ban készült rimaszombati huszáremlékmű felújítását, valamint áthelyezését. Első lépésben bontással Rimaszombat szabatkai részén, majd alapozással az új és méltóbb helyszínen, a rimaszombati köztemető hősi parcellája mellett.”

„Lerombolni és felszámolni, csak a kardot meghagyni!”

Mint a munkásoktól megtudtuk, így szólt a „hadiparancs” 2025-ben.

Fotó: Memoriae Patrum FB

Nyilván ennek a cikknek hivatalosan nem lehet az a kerete, hogy hogyan jutottunk el ide, mert ez akár egy nyomozati ügy is lehetne. Hiszen egy sor kérdés felmerül, látva azt a barbár munkát, ahogyan ezzel az emlékművel elbántak.

Reméljük, a hivatalos szervek elvégzik a megfelelő oknyomozást és a bontás tisztaságát és szakszerűségét is vizsgálják.

Itt, ezen a helyen nekünk már csak az emlékmű elsiratása marad. Nehezen lehet szavakat találni még annak a fényében is, hogy a budapesti Hadtörténeti Minisztérium – Hadtörténeti Intézet és Múzeum tervei szerint Rimaszombatban a városi köztemetőben új huszáremlékművet állítanak fel.

Utánajártunk, s felkutattuk. A Nagy Kálmán által emelt huszáremlékművet és emléktáblát összetörték.

Az emlékoszlopot a márványtáblával, a 33 hős nevével szétverték.

A köveket a helyszínről elszállíttatták. Az egyik kőlerakatban találtuk meg, ahol hamarosan törmelék lesz belőle.

A régi emlékműnek tehát egy darabját se mentették meg, s nem is helyezik azt át.

Az első hősi huszáremlékművet pusztították el

A korabeli, 1943-as sajtómegjelenéseket fellapozva könnyen megtaláljuk, hogy „kegyeletes ünnepség keretében lepleztek le október 6-án Rimaszombatban a huszárhősök emlékművét”.

„A szovjet elleni harcokban, a Don mentén hősi halált halt 33 rimaszombati huszárnak október-6 án díszes emléket állított a bajtársak kegyelete. A laktanya árnyas parkjában került leleplezésre Papp Sándor szobrászművész, tart. huszárzászlós öt méter magas gömöri kőből készült művészi obeliszkje, melynek kövét Pokorágy község adományozta.

Az avatási ünnepségen, amely szerdán délelőtt gyönyörű időben folyt le vitéz Vasváry Frigyes vezérőrnagy és Siegler Konrád ezredes jelenlétében, a polgári hatóságok élén Radvánszky György főispán, Horváth Árpád alispán és Éva László rimaszombati polgármester jelentek meg. Az ünnepséget tábori szentmise vezette be, mely után a laktanya udvarán leleplezték a rimaszombati nők által adományozott selyem országzászlót, amit Holéczy Miklósné, a Nőegylet igazgatónője adott át Nagy Kálmán századosnak.

Nagy Kálmán százados avatta fel a hősi emlékművet is, beszédében hangsúlyozván, hogy
az országban ez az első hősi huszáremlékmű, amely hivatva van hirdetni, hogy a mai gépesített háborúban is a huszárerények nem vesztek ki. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a százados a huszár-század kimagasló hadi tetteiről, amely a legfelsőbb elismerést is kivívta. Az elesett hősök emlékét állította példaképül a dolgozó magyarságnak és az ifjúságnak, megígérvén, hogy az elesettek hozzátartozóiról az utókor mindenkor gondoskodni fog. A nagy hatást keltett beszéd után az emlékmű megkoszorúzása következett, majd a kivonult helyőrségi csapatok díszmenetben vonultak el vitéz Vasváry vezérőrnagy, Radvánszky György főispán és az emlékmű előtt.

Az emlékművet, amellyel Rimaszombatban a hősök kultusza immár a harmadik emléket állítja a múlt és jelen hősi halottainak, az önálló huszárszázad tényleges és tartalékos tisztjeinek, valamint hivatásos tiszthelyetteseinek adományaiból hozta létre a kegyelet.

A koszorúmegváltásokból befolyt jelentős összeg pedig a hadiözvegyek és hadiárvák könnyeit lesz hivatva letörölni. A Szabatka-pusztai huszárlaktanyában felállított hősi emlékművel és Országzászlóval Rimaszombat végvári magyarsága újabb megerősödést
nyert a szebb és boldogabb magyar jövendőbe vetett törhetetlen hitében” – írják. (Miskolci Magyar Jövő, 1943. október 8.)

Amikor húsz évvel ezelőtt Vörös Attila, a rimaszombati Bástya Egyesület elnöke leírta az alábbi sorokat, nyilván rémálmában sem gondolt arra, hogy az eredeti huszáremlékművet pár év múlva lerombolják:

„A legfőbb ideje lenne már, hogy Rimaszombatban is megépüljön egy emlékmű azok számára, akik távol haltak meg a várostól, de idevalósiak voltak, vagy itt érte őket a halál a 2. világháború alatt, a város határában. A meglévő, második világháborús kis emlékművet pedig, amely Szabatka-pusztán áll, s még 1943-ban emelték az egykori, már nem létező kaszárnya udvarán, illene felújítani, rendbetenni. Egy időben a cserkészek – erejükhöz mérten – már megtették, s most is megteszik, hogy rendben tartják az emlékmű környékét, de a teljes felújítás komolyabb hozzájárulást, szakértelmet igényelne. Harminchárom magyar honvéd és huszár – akik a Donnál estek el – neve áll a márványtáblán.

Gondolom, nagyon sokan akadnak, akik most hallanak először erről az emlékműről, mely jobb sorsot érdemelne.

A magam, valamint a Bástya Egyesület nevében javaslom, hogy a város, s a városban lévő szervezetek, jóérzésű emberek fogjanak össze, s jövőre vegyék tervbe egy olyan emlékmű felállítását a városban – egy arra méltó helyen –, amely emlékeztet a második világháború valamennyi rimaszombati áldozatára és hősére. Ezzel tartozunk az elhunytaknak. Nagyon sok faluban, községben, városban a járásban s az országban már régen fölépült ilyen emlékmű. Ideje van itt is lépni.” (Gömörország, 2005/3. szám)

Pósa Erzsébet kiállításának egy részlete – a 33 hősi halott felkutatása (Fotó: PHE/Felvidék.ma)

Kutatások és emlékezések az elmúlt években

Nagy Kálmánnak, a legidősebb huszárnak idős korában többször volt szerencséje Rimaszombatban járni. Együtt is és halála után is többször megemlékeztek Szabatkán. Felhívás alapján próbálták a hősi halottak hozzátartozóit is megtalálni.

Keresik a szabatkai laktanya doni harcokban elesett hőseinek hozzátartozóit

A VII. önálló huszárszázad hősi halált halt katonáit zömmel a 2. hadsereghez vagy a megszálló erőkhöz beosztott hadosztály közvetlen huszárszázadaihoz osztották be, a legtöbben a nagy veszteségeket szenvedett 19. könnyű hadosztály lovasszázadában (10 fő) és a 20. könnyű hadosztály lovasszázadában (8 fő) estek el. A veszteségi adatbázisok szerint számos huszárt osztottak be gyalogsági alakulatokhoz. A 33 hős kilétét Zsákai Marietta, a budapesti Magyar Csodaszarvas Egyesület kutatta ki.

Az elmúlt harminc évben itt megemlékező szervezetek képviselői, akiknek fontos Nagy Kálmán és a huszárok emlékezete, döbbenten állnak a történtek előtt. Semmilyen lebontási szándékról nem kaptak értesítést, ahogyan az építtető és a tervező hozzátartozói sem.

(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)