Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztérium 2025. február 11-én bejelentette, hogy Kalkuttai Szent Teréz szűz liturgikus ünneplését hivatalosan is választható emléknapként emeli be az Általános Római Naptárba, melyet szeptember 5-re határozott meg, a szent életű szerzetes nővér égi születésnapjára.
Az albán nemzetiségű Teréz anya 115 évvel ezelőtt, 1910. augusztus 27-én született Agnes Gonxha Bojaxhiu (ejtsd: Ányesz Gondzsa Bojadzsiu) néven Üszküb városában, a macedóniai Szkopje közelében.
Édesapja, Kolle Bojaxhiu építési vállalkozó volt, édesanyja, Drana otthon nevelte három gyermeküket. Agnes kilencéves volt, amikor édesapja meghalt. Édesanyját a jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a nála szegényebbek megsegítését mindig kötelességének tartotta. Ha egy szegény ember kopogtatott be házuk ajtaján, alamizsnát adott neki, és arra tanította gyermekeit, hogy még ha nem is vér szerinti rokonuk, akkor is a fivérük, mert szegény.
Agnes állami iskolába járt, és tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az időben a jugoszláv jezsuiták működést vállaltak a kalkuttai főegyházmegyében. Az első csoport 1925. december 30-án érkezett Kalkuttába. Egyiküket Kuersongba küldték, ahonnan lelkes leveleket írt a bengáliai missziós lehetőségekről. A kongregáció tagjainak rendszeresen felolvasták ezeket a leveleket. A fiatal Agnes egyike volt azoknak, akik önként jelentkeztek a bengáliai misszióba. Kapcsolatba került ezért a kalkuttai főegyházmegyében is szolgálatot végző írországi Loreto-nővérekkel.
Agnes – a későbbi Teréz anya (Fotó:Wikimedia)
1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. Felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Dardzsilingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25-én.
A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta. „Ha keresztényi életet él az ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Lisieux-i Szent Teréz, Jézus kis virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel.”
Engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Kérését Róma elé terjesztették, és XII. Piusz pápa egyévi időtartamra jóváhagyta: szerzetesi életet élhetett, klauzúrán kívül, a kalkuttai érsek felügyelete alatt.
Teréz anya munka közben (Fotó: Wikipédia)
1948 augusztusában Teréz anya levette a Loreto-nővérek ruháját, és fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. Patnába ment, az amerikai missziós orvosnővérekhez, hogy beható kiképzést kapjon, mint ápolónő. Karácsonyra visszatért Kalkuttába, és a szegények Kis Nővéreivel lakott, és engedélyt kapott első nyomornegyedbeli iskolájának megnyitására, ahol ő maga is tanította a gyerekeket.
Teréz anya és II. János Pál (Fotó: Wikimedia)
1950 októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, ami 1965 februárjában pápai jogú társasággá lett. Hitvallásuk így szólt: „Mindenekelőtt szerzetesnővérek vagyunk, és nem szociális segítők, tanárok, ápolónők vagy orvosok. A különbség köztünk és a szociális gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek. Jézust szolgáljuk a szegényekben. Minden, amit csinálunk, Jézusért van. Életünknek ez az értelme. A nap 24 órájában Jézust szolgáljuk.”
A Szeretet Misszionáriusai egész szívükből, szabad elhatározással a szegényeket szolgálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el.
Teréz anya emlékháza szülővárosában (Fotó: csamborgo.hu)
Teréz anya 1997. szeptember 5-én hunyta le örökre a szemét Kalkuttában. 87 éves volt. Szívbéli barátja, II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003. október 19-én, a szentek közé Ferenc pápa emelte 2016. szeptember 4-én Rómában. Kalkuttai Szent Teréz liturgikus emléknapja égi születésnapjának évfordulója, szeptember 5-e.
Forrás: katolikus.hu; Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet, Magyar Kurír
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
