A magyar nemzeti harcművészetet oktató Felföldi Dalia Iskola küldöttei töltöttek el egy szakmai hétvégét Seuzachban, a Svájci Magyar Egyesület Hagyományos Íjászat szervezeténél. A képzés fő témája a dinamikus íjászat volt.
A Felföldi Dalia Iskola magyar nemzeti harcművészetet oktat, amelynek vezetője Kopecsni Gábor. Gábor közel két évtizede kutatja néprajzi módszerekkel a népi harci testkultúrát. A népi és katonai harci testkultúra elemeit felhasználva, valamint a verseny-, edzésvezetési és gyakorlati tapasztalatokra építve alkotta meg harcművészeti iskoláját.
A Felföldi Dalia Iskola küldöttjei (Fotó: Norran Photo)
Nem egy korszak harcmodorát képviselik, hanem átfogó jelleggel évszázadok magyar harcművészeti tudásának jellemzőit egyesítik. Az iskola tananyaga hét fő tudásterületből, azaz „rovásból” áll: szablya, íj, fokos, bot, karikás ostor, hajítófegyverek és a magyar népi birkózások.
Az első napon a svájci magyar egyesület egyik tagja, Sztruhar Szilvia tartott egy tanulmányi kirándulást, melynek keretein belül Sankt Gallenben jártak a kolostorban, a könyvtárban és a múzeumban.
Kopecsni Gábor (Fotó: Sztruhar Szilvia)
Ezt a várost kalandozó őseink 926-ban szállták meg, emléküket őrzi a könyvtár tulajdonában lévő egyik krónika, valamint a Gallusplatz, ahol a felújításkor egy magyar nyílhegyet találtak. Az eredeti másolatát is megtekinthették a Daliák. Az egész országban ezenkívül két magyar eredetű nyílhegylelet van.
A Felvidékről érkező vendégek a szakmai hétvégét egy harci bemutatóval nyitották meg, ezáltal ismertették, hogy mivel foglalkozik az iskolájuk.
Rajtuk kívül a magyarországi Magna Hungaria Íjász Egyesület két tagja is részese volt az eseménynek, hiszen a hétvége további részében az íjászat került a középpontba.
Lövés gyakorlása mozgásból (Fotó: Chovan Lilla)
Kopecsni Gábor és tanítványai gyalogosan végzik azokat a technikákat, amelyeket a lovasíjászok a lovon ülve. Gábor a Dalia Iskola többi rovásából indult ki és a harcszerű íjászatra fektette a hangsúlyt, így alakult ki az önálló íjász rendszerük.
A statikus íjászok egy helyben állnak és a pontlövés, a tökéletes célzás dominál náluk. A Dalia Iskolában azonban lehetőség van megtanulni azt, hogy bármilyen rossz körülmény, zavaró tényező mellett tudjanak lőni és ne hátráltassa őket semmi.
Lövés mozgó célra (Fotó: Chovan Lilla)
Az edzések során ezekből a technikákból kaptak ízelítőt a svájci magyar íjászok, illetve lehetőségük volt a karikás ostort és a botforgatást is kipróbálni.
A legnagyobb sikert a különböző íjászpárbajok aratták, azok közül is az, ahol gyerekíjakkal és tompa hegyű nyílvesszőkkel egymásra lehetett lőni, megfelelő védőfelszerelésben.
Gábor előadást is tartott az íjászat történetéről és alakulásáról.
Íjászpárbaj (Fotó: Chovan Lilla)
A Svájci Magyar Egyesület elnöke Michel Bakocs, aki francia nemzetiségű felmenőkkel is rendelkezik, de édesapja 1956-os magyar menekült volt, s emiatt telepedtek le Svájcban. Michel már ott született, a nagyszülei tanították meg magyarul beszélni. A francia nagyapja tagja volt a genfi íjász egyesületnek, ahova többször is magával vitte az unokáját, aki itt szerette meg ezt a sportágat.
Michel kutatásokat is végez a magyarok és a hunok kalandozásairól. 2016-ban a feleségével elhívták Svájcba Mónus József László többszörös világrekorder tradicionális távlövő íjászt. Több helyszínen is előadott és bemutatót tartott. Ezután érezte magát elhivatottnak Michel, hogy létrehozzon egy magyar íjász egyesületet Svájcban.
Kopecsni Gábor előadása az íjászat történetéről (Fotó: Chovan Lilla)
Az egyesület tagjai nem mindig tudnak közösen edzeni, mert Svájc különböző régióiban laknak, de amikor módjukban áll, együtt mennek el Seuzachba gyakorolni. Amikor nem találkoznak, önállóan, vagy kisebb csoportokban íjászkodnak. Ha tehetik, eljárnak versenyekre is, ahol van olyan kategória, amiben ők is részt vehetnek. Svájcban szinte csak a magyarok lőnek tradicionális íjjal, a többi egyesület vadászreflex- és csigás íjakat használ. Lehetőségek szerint meghívnak ismert szakmabeli előadókat Magyarországról, hogy minél több ott élő emberhez eljuttassák a mi történelmünket is.
Kalla Gábor a Svájci Magyar Egyesület alelnöke, aki 14 évvel ezelőtt kapta meg első íját, amelyet Grózer Csaba készített, és azóta foglalkozik az íjászattal. Elmondta, hogy igyekeznek minél több rendezvényre ellátogatni. Iskolákban, táborokban, gyereknapokon is jártak már, hogy minél több helyen megismertessék tevékenységüket.
Egyensúlyfejlesztő gyakorlatok (Fotó: Chovan Lilla)
Kint él nagyjából 60 ezer magyar, de ebből nagyon sokan nem őrzik kultúránkat és a hagyományainkat.
Az íjász egyesület azért tesz, hogy egy idegen országban is büszkén vallhassák magukat magyarnak és eleget tegyenek hazájuknak azzal, hogy szokásainkat kint is éltetik.
„Nagyon örülök, hogy most ennyi mindent láttunk, ellestünk technikákat, megtanultunk dolgokat, mert ezáltal sokkal színesebbek és változatosabbak lesznek az edzések. A dinamikus íjászat egy nagy újdonság a számunkra. Köszönjük a Dalia Iskolának, bízunk benne, hogy lesz még ennek folytatása” – nyilatkozta Kalla Gábor.
A Felföldi Dalia Iskola a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásának köszönhetően juthatott el Svájcba, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor jövőre a svájci egyesület látogat majd el a felvidéki Gömörpéterfalára, a Daliák központjába.
Chovan Lilla/Felvidék.ma
