Úgy elfelejtjük, mintha nem is létezett volna – pedig csak nem tudunk róla
Századunk elejétől fogva fontos egyéni eligazítást kínálnak a „Bibliai ökonómia 101 szabálya” nevű kurzusok, a pénz, a pénzgazdálkodás megértésére, keresztyén üzleti tanácsadással, pénzügyi stratégiákkal egyházakban, családokban. Vannak remek gazdaságtani mini-kurzusok, különböző szintű (általános, közép és felsőfokú iskolai), és idejű, 2-6 napos blokkok. Protestáns kurzusok a családi pénzügyi gazdálkodásról Ausztráliában és Új-Zélandon a református egyház szervezésében, Biblical Family Economics, bibliai-családi gazdaságtan címmel. E kurzusok alapfogalma évtizedekkel ezelőtt új szó volt: GODECONOMICS, azaz isteni gazdaságtan, vagy Isten gazdaságtana, amint azt a Bibliában látjuk. Kétségtelen tény, hogy a reformáció korának gazdasági, gazdaságetikai felismerései, s ennek nyomán a sajátos gazdálkodási gyakorlat nem jöhetett volna létre a bibliai gazdálkodás, gazdaságszemlélet és gyakorlat felismeréseinek tanulmányozása, részbeni átvétele nélkül. Az egykori és a mai szemléletet sarkalatosan formálták azok az alapvető felismerések, amelyek szerint a bibliai Godeconomics, gazdaságtan célja az Isten akarata szerinti gazdasági és gazdálkodási szemlélet, látásmód, viselkedés, magatartás, gyakorlat, erkölcs kialakítása, de legalábbis tekintetbe vétele, megfontolása innovatív gondolkodásunkban. Ennek egyik saroktételét képezi az a szemléleti főszólam, ami végigvonul az 1Mózes 1-4 fejezetén. Eszerint a tulajdonos, de nem a nagytőkés az Úr, mi pedig sáfárok, de nem rabszolgák vagy lélegző csavarok vagyunk. De minden az Övé a teremtés jogán. A Zsoltárok 24-ben ezt olvassuk: „Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg az alapját…”. Pál apostol egyes, a vagyonukra büszke, elbizakodott korinthusiaknak ezt írta: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7). Hatalmas érv ez a sokkal későbbi, abszolút ragadozó kapitalizmus ellen. És a legújabb kori, magukat mélykorrupcióval, adóvisszaélésekkel milliárdossá ügyeskedő, mindenkin átgázoló fehérgalléros, „elegáns” bűnözők ellen.
Az elég etikája és gyakorlata vagy a felélt jövő
A Godeconomics-ban, azaz a bibliai isteni gazdálkodásban fejlődés, előrehaladás figyelhető meg. Az említett alaptényből (a tulajdonos az Úr) kiindulva, a következő fokozat: eljuttatni a gondolkodást a Mammontól a mannáig, a bebiztosítottságot ígérő hamis bálványoktól a gondviselés-hitig, a mannáig. Az egyiptomi húsosfazekaktól az ígéret földjének reménységéig és magatartásszabályozó valóságáig és a hit kockázatvállaló merészségéig. Következő szint: az emberek elvezetése neveléssel, szemléletformálással az elégedetlen materializmustól, az elégedetlenkedő pénzkultusztól, a soha semmi nem elég-től az elég etikájáig, lelkületéig, gazdaságszemléletéig. (Iskolai, egyházi, családi oktatáson, példaadáson keresztül is). Ezt 2Mózes 16,16kk-ban így olvassuk: „Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni”. Ez a manna-modell még a redukált szükségletkielégítő gazdaság, gazdálkodás szintje, amikor mindenki annyihoz jut hozzá, amennyire éppen aznap szüksége van. Ebben a szemléletben és gyakorlatban az volt a fontos, hogy semmi se maradjon másnapra, se pocsékolás, se megfontolt és önző tartalékképzés miatt. Nem lehetett a mannát koncentrálni egyesek kezében. A bibliai közösség valóban fogyasztási és ellátási közösség volt, egyenlő elosztással. Úgy is mondhatjuk, hogy a kegyelemalapú szociális-gazdasági szemlélet és gyakorlat ókori példáját kapjuk ebben a manna-modellben. Kizárólag sabbatra készülve volt megengedett némi tartalék félretétele. Az ószövetségi elég a megelégedés isteni gazdaságteológiáját fejti ki nagyon gyakorlatiasan, a jelenre, jövőre is érvényesíthető részletekkel. Diane Coyle nagyszerű könyvében: „The Economics of Enough” –ban (Az elég gazdaságtana – magyarul is) arról gondolkodtat el, hogy a gazdasági egyenlőtlenség egy évszázada nem látott mértékűre nőtt, s bekövetkezett a modern élet fogyasztói korróziója, roncsolódása. Túlélési ellenpontként hogyan valósulhatna meg mégis az elég, elégséges gazdasága? A fenntartható gazdaság? Hogyan legyünk boldogok anélkül, hogy a jövőt felélnénk.
A mózesi modelltől a péteri alternatív gazdaságig
A Godeconomics további elemei révén a jövőirányú gazdaságszemlélet és gyakorlat lehetőségeibe kapunk bepillantást a mózesi modelltől a péteri alternatív gazdaságig, a gondviseléshit révén. Ebbe az irányba mutat Mózes intése, amikor a mannából egy keveset a jövendő nemzedékeknek rendel bizonyítékul félretétetni: „Ezt a parancsot adta az Úr: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák, milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából. Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Vegyél egy edényt, tégy bele egy teljes ómernyi mannát, és helyezd el megőrzésre az Úr színe előtt a jövendő nemzedékek számára!” (2Mózes 16,31-32). A manna így a gondviseléshitre figyelmeztető jellé lett a jövendő nemzedékek életében is. A mannát menedzselték, azaz elosztották egymás között. Nem indult el privátvagyongyűjtés, egyéni felhalmozás, mannafelhalmozás ad abszurdum mértékig. Cirkulációs elosztási rendszer uralkodott: körbeadták, megosztották, amijük volt. Ezt a gondviseléshitre épülő, közösségőriző, de isteni eredetű gazdaságerkölcsöt ezredév múltával Péter apostol így írta le: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5,7). Ez az újszövetségi tanácsolás Isten atyai jóságából következik. Ennek jézusi transzponálása, lefordítása az élet gyakorlatára: „Ne aggódjatok tehát, a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (Máté 6,31kk). A cirkulációs elosztási rendszerre gyönyörű példákat adott az Úr Jézus a kenyérszaporításokkal, amikor 12 és 7 kosár maradék, tartalék is képződött (Máté 14,13kk; Márk 6,30kk; Lukács 9,12kk; János 6,1kk). Ez a gondviselésszerűen kapott javak megbecsülését jelentette Jézus utasítása szerint: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!” (János 6,12).
Isteni gazdaságtantól a protestáns puritán hálaetikáig
A Godeconomics további fontos szempontja: az egyéni gyarapodás, „tollasodás, zsírosodás” helyett az isteni gazdaságtanban, majd a karakteres protestáns hálaetikában a döntő mindig a közösség gyarapodása az egyéni gyarapodással szemben. Legjobb esetben a kettő arányos összekapcsolása valósult meg szociálisan érzékeny adópolitikával, szolidáris adózással. A logikája ennek a szemléletnek így működött: ahol a közösségnek jól megy, ott az egyéneknek is jól fog menni. Fordítva ez már sokkal korlátozottabb: az egyéni jólét nem mindig garantálja a közösség jólétét. Ennek a közösségorientált gazdasági szemléletnek szép példája volt a jeruzsálemi őskeresztyén gyülekezeti modell: az ősgyülekezet tagjai vagyonukat, javaikat eladták, szétosztották mindenkinek. Ahogyan éppen szükség volt rá – azaz szolidáris elosztás felhalmozás helyett! Ez a hívő szociális gazdaságszemlélet ősi formája, amelyben a kooperáció és a másikra figyelés már igen fontos komponens volt. Ebben az első, gyülekezeti gazdaságszemléletben még a szövetségi manna-modell elemeit fedezhetjük fel (vö. ApCsel 2,44kk.).
(Folytatásban a bibliai gazdaságszemlélet hátteréről, a szombat-gazdaságtanról, és a protestáns gazdaságetikáról lesz szó).
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
