Életének 83. évében elhunyt Dráfi Mátyás, Kossuth- és Jászai-díjas, Érdemes művész. A felvidéki magyar színház- és előadóművészet, az egyetemes magyar kultúra magas színvonalú művelője, ikonikus alakja, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja október 20-án adta vissza lelkét a Teremtőnek.
Dráfi Mátyás 1942. november 17-én született Galántán Dráfi Kálmán és Mikóczy Jolán gyermekeként. Születésének színhelyét, Mátyusföld központját is a Gondviselő választotta: várandós édesanyja 1942 novemberében a fronton megbetegedett férjéhez sietett Komáromba a katonakórházba. Már mindenórás volt, ezért a látogatás után – pozsonyi otthonukba nem mehetett, mivel akkor az Csehszlovákiához tartozott – a Galántán élő nővéréhez ment. Így esett, hogy Dráfi Mátyás Galántán sírt fel először. Épp akkor, amikor édesapja visszaadta a lelkét a Teremtőnek Komáromban.
Pár éves gyerekként már szovjet katonákat szórakoztatott, más alkalommal beszökött a templomba, ahol azt játszotta, hogy ő a pap és prédikált. 1948-ban édesanyja feleségül ment Lőrincz Jánoshoz, aki a háború után Pozsonyban megalapította az első magyar színjátszókört. Ebben az időben a kis Matyika fantasztikus bábszínházat kapott a szüleitől, száz kulisszával, kis reflektorokkal, süllyesztővel – sírig tartó szerelem lett ebből.
Dráfi Mátyás testvére, Lőrincz Zsuzsa képzőművész komáromi kiállításán (Szalai Erika/Felvidék.ma, archív)
Bár édesanyja azt szerette volna, hogy apja után kántortanító legyen, ezért Érsekújvárba, apai nagyapjához küldte, hátha sikerül az öreg kovácsnak kiverni a fiú fejéből a színészetet. De itt végzetes találkozásra került sor: a fiatal Mátyás először találkozott a tájoló Magyar Területi Színházzal. A tájolást nem mellesleg küldetésének tartotta, élete végéig a feleségével alapított Teátrummal járták a Felvidéket, Pozsonytól Ágcsernyőig – így lett Felvidék legismertebb, legszeretettebb színésze.
Dráfi Mátyás 1959-ben került a komáromi színházhoz, s az egyetemi éveket és néhány
rövid évadot leszámítva annak nyugdíjazásáig tagja maradt. 1969 és 1971 között a Magyar Területi Színház igazgatója, majd művészeti vezetője volt. Alkotói, közösségépítő tevékenysége nem maradt az intézmény falai között, hiszen színészi, rendezői munkája mellett hosszú évtizedeken át a közelmúltig – amíg egészsége engedte és talán még azon túl is – jelentős feladatot vállalt Felvidék kulturális életének gazdagításában.
Dráfi Mátyás köszöntése a komáromi VMK-ban 2022-ben (Szalai Erika/Felvidék.ma, archív)
Ennek elismeréseként számos kitüntetést kapott. Többek között 1998-ban Nyitott Európáért Díj /Márai Alapítvány/; 2001-ben Egressy Gábor-díj /szlovákiai magyar színházlátogatók és színházi szakemberek díja; a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2002); Pro Urbe díj (Komárom város díja, 2003); Szlovákia Színművészei Szövetségének Életműdíja (2004); a Szlovák Köztársaság elnökének Pribina-keresztje (2006); Pro Probitate díj (2014); Kulcsár Tibor-díj (2015); a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2017); Hit és hűség díj (a Sinkovits Imre emlékére alapított díj, 2019); 2022 januárjában a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki.
Komárom városa, a Komáromi Jókai Színház és az Egressy Béni Városi Művelődési Központ 2022. november 23-án köszöntötte a 80. születésnapját ünneplő Dráfi Mátyást. Lapunk szintén a kerek évforduló alkalmából készített vele interjút, amit ITT olvashatnak.
Szerkesztőségünk osztozik a család és a magyar közösség gyászában!
SZE/Felvidék.ma
