Ma kísérték Komáromban utolsó útjára Dráfi Mátyás Kossuth-díjas színművészt. Búcsúztatására a Komáromi Jókai Színházban került sor, ahol a szeretett színésztől álló tapssal búcsúzott tisztelő közönsége. A színház saját halottjának tekinti a színművészt, csakúgy, mint Magyarország Kulturális és Innovációs Minisztériuma. Dráfi Mátyást a komáromi katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.
Dráfi Mátyás Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes művész, a magyar színjátszás ikonikus alakja, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja életének 83. évében, október 20-án hunyt el. Ma, október 27-én búcsúztatták a Komáromi Jókai Színház színpadán, a társulat színművészei egymást váltva álltak őrséget a ravatal előtt, ahol tisztelői 11 és 13 óra között róhatták le kegyeletüket és nyilváníthatták ki részvétüket a család tagjainak.
Dráfi Mátyás méltóságteljes búcsúztatásán egyik kedves költeményét, Szabó Lőrinc Ez vagy te! című versét a színház művésze, Kiss Szilvia szavalta, majd Szabó Viktor színművész felidézte Dráfi Mátyás szakmai életútját.
Egyházi búcsúztatását református szertartás szerint Fazekas László emeritus püspök végezte, aki Ézsaiás próféta könyvéből, valamint Pál apostolnak a Timóteushoz írt második leveléből olvasott vigasztalásul. A református énekeskönyvből a 758. dicséretet és Dráfi Mátyás egyik kedvencét, a 626. dicséretet is elénekelték.
Az összmagyar közösség kiemelkedő alakjának egyházi búcsúztatóján a nyugalmazott püspök úgy fogalmazott, hálásak lehetünk Istennek az ő életéért, példaadó művészi szolgálatáért. Életútját ismertetve elhangzott, elhivatottan vitte a lángot a legapróbb településre is. Hatvan éven át hűséges hitvestársával főleg a Felvidéken – a legkisebb közösségekbe is eljutottak. „Nem tudott nemet mondani a hívásnak, mert azt tartotta, hogy mindenkinek szüksége van a kultúrára és arra, hogy épüljön, erősödjön, formálódjon. Verset mondott, énekelt, mély bariton hangja is ismertté tette őt. Soha nem vágyott sokra, pedig kapott lehetőségeket Budapesten, Győrben, Pozsonyban, de azt vallotta: engem az Isten a felvidéki magyarokhoz teremtett” – emelte ki Fazekas László.
Komárom város nevében Keszegh Béla polgármester búcsúztatta a színművészt, aki hangsúlyozta, a mai megosztó világban nagyon fontos kiemelni, hogy Dráfi Matyi bácsit mindenki szerette, tehetségét mindenki elismerte – ebben konszenzus volt életében, de a halálának hírére vált igazán egyértelművé – mutatott rá. „Kifejezte részvétét a köztársasági elnök és több szlovák értelmiségi, kultúrát szerető ember, de ami a legfontosabb: számos hétköznapi ember, akit Matyi bá’ a sok évtized alatt megajándékozott” – fogalmazott, hozzátéve, Dráfi Mátyás tanúbizonysága annak, hogy még ebben a felfordult világban is erősebb a szeretet a gyűlöletnél, haragnál. „Drága Matyi bá’, köszönjük a számtalan élményt és alakítást. Köszönjük, hogy képviselted a közösségünket és a szíved csücskét, Komáromot. Köszönjük, hogy még akkor is a közösségért dolgoztál, amikor már nehéz volt minden mozdulat, de te mégsem adtad fel, és az utolsó pillanatig a közösségedet szolgáltad. Hiányozni fogsz!” – mondta.
Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház igazgatója is megemlékezett a színház örökös tagjáról, aki szakmai életének jelentős részét ebben a színházban töltötte. Beszédét azzal kezdte, hogy olyan ember „ment el közülünk, aki nélkül a felvidéki magyar színjátszást elképzelni szinte lehetetlen”. Elment Dráfi Mátyás a művész, a mester a barát” – fogalmazott. Mint mondta, Matyi bácsi tudta, hogy a színház nem a bizonyításról szól, hanem a jelenlétről, az igazságról, a pillanatról.
„Nemcsak játszott, tanított. És nemcsak a színpadon. Tanított emberséget, alázatot, humort, mértéktartást. A fiatalabbak számára mester és példakép volt. Olyan ember, aki megmutatta, hogyan lehet tisztességgel, méltósággal, de mindig szenvedéllyel szolgálni a színházat” – méltatta.
A direktor szerint a Komáromi Jókai Színház történetének egyik legnagyobb oszlopa volt. Egyike azoknak, akik nemcsak szerepeket, hanem értelmet is adtak a színháznak. Őrzője volt annak a hagyománynak, hogy a színház nemcsak munkahely, hanem hivatás, család és otthon. „Az öröksége nem egyetlen szerep, hanem egy egész élet. Méltósággal, hittel és szeretettel. Kedves Matyi bácsi, köszönjük. Köszönjük a példát, a barátságot, a fényt, amit adtál. Köszönjük, hogy tanítottál bennünket még akkor is, amikor nem tudtad, hogy tanítasz. Nyugodj békében, Mester! A színpad, amit annyira szerettél, örökre a tiéd marad” – búcsúzott a társulat nevében.
A művésszel együtt töltött időkre visszaemlékezve, az ugyancsak Kossuth-díjas pályatársa, Boráros Imre Gágyor József Tékozló fiú című versét adta elő. Búcsúbeszédet mondott pályatársa és barátja, Sinkovits-Vitay András. Végezetül a Komáromi Jókai Színház társulatának tagjai a Padlás című musical Örökre szépek című dalával búcsúztak Dráfi Mátyástól, Matyi bácsitól. Ezzel ért véget a szertartás hivatalos része a színházban, ahol a szeretett színésztől álló tapssal búcsúzott tisztelő közönsége.
A művészt ezután a komáromi katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra, kérése szerint szülei, Dráfi Kálmán és Mikóczy Jolán mellé. A sír mellett a komáromi Gaudium vegyeskar két kedvenc Kodály-dalát énekelték, illetve református szertartás szerint dicséreteket énekeltek. Fazekas László búcsúztatását követően a gyászoló család és a művész tisztelői közösen imádkoztak a sír mellett.
Dráfi Mátyástól a magyar nemzeti himnusz közös eléneklésével vettek végső búcsút sírjánál.
Szalai Erika/Felvidék.ma
