Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1930. október 28-án született Dobos László, Kossuth-díjas magyar író, szerkesztő, műkritikus és politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A II. világháború utáni szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjaként nemcsak írói munkásságával, hanem közösségszervező tevékenységével is maradandót alkotott. Nevéhez számos kulturális és irodalmi intézmény létrehozása fűződik, amelyek máig meghatározzák a felvidéki magyar szellemi élet arculatát.
Dobos László Királyhelmecen született, Dobos László és Berta Etel házasságából. Az elemi és polgári iskolát szülővárosában végezte, majd 1945 és 1949 között a sárospataki tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Felsőfokú képzését 1951 és 1955 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán teljesítette, ahol magyar, történelem és polgári nevelés szakokon szerzett diplomát.
Pedagógusi pályáját 1950 és 1951 között szülővárosában, Királyhelmecen kezdte, ahol tanítóként dolgozott. Ezt követően, 1955 és 1960 között, a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán tevékenykedett tanársegédként, kutatói és oktatói feladatokat látva el.
1956 és 1958 között a Szlovákiai Írószövetség magyar szekciójának titkáraként aktív szerepet vállalt az Irodalmi Szemle megalapításában, majd 1958 és 1968 között a folyóirat főszerkesztőjeként meghatározó irányítója lett a korszak felvidéki magyar irodalmi életének.
1967 és 1968 között a Tatran Kiadó Magyar Üzemének vezetőjeként folytatta munkáját, tovább erősítve a magyar nyelvű könyvkiadás intézményi hátterét Szlovákiában.
1968 és 1971 között Dobos László a Csemadok országos elnökeként tevékenykedett, ezzel a felvidéki magyar közélet egyik legfontosabb pozícióját töltve be. 1969. január 1-jétől 1970. április 28-áig a Szlovák Szocialista Köztársaság tárca nélküli minisztereként vállalt szerepet, egészen leváltásáig. Ezt követően, 1970 és 1972 között, a Madách Könyvkiadó igazgatójaként dolgozott, majd 1972 és 1989 között a kiadó műszaki, képzőművészeti és gyártási részlegét vezette. A rendszerváltást követően, 1990. január 1-jétől ismét a Madách Könyvkiadó igazgatója lett, majd 1994-től a Madách-Posonium Kft. ügyvezető igazgatójaként folytatta munkáját, meghatározó szerepet játszva a szlovákiai magyar könyvkiadás megújulásában.
1989-től a Csemadok tiszteletbeli elnökeként tevékenykedett.
Életének későbbi szakaszában ismét a közéleti szerepvállalás került előtérbe, mert úgy érezte, a változások idején cselekedni kell.
Politikusként is megmaradt a szellem emberének: meggyőződése szerint a kultúra kulcsszerepet játszik a szlovákiai magyarság sorsának formálásában, és a határon túli magyar közösségek hozzájárulhatnak az egységes nemzeti összetartozás megerősítéséhez.
Közel fél évszázadon át következetesen szolgálta ezt az eszmét – íróként, szerkesztőként, politikusként és közéleti személyiségként egyaránt a felvidéki magyarság kulturális és szellemi felemelkedésének rendíthetetlen képviselője volt.
1989 és 1991 között a Magyarok Világszövetségének társelnöke, majd 1992 és 1996 között a Kárpát-medence képviseletében alelnöke, később, 1996 és 2000 között, a szervezet régióelnöke volt. 1990 és 1994 között az Együttélés politikai mozgalom jelöltjeként nemzetgyűlési képviselőként dolgozott.
Pályája kezdetén irodalomelméleti tankönyvek szerzőjeként tűnt fel, ám az ötvenes évek végére már mint kritikus és irodalomszervező vált ismertté. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a szlovákiai magyar irodalom a hatvanas évekre túllépett a sematizmuson és megteremtette önálló arculatát. Ő alapította és irányította egy évtizeden át az Irodalmi Szemlét, amelyet magas színvonalú, nyitott szellemiségű fórummá formált.
Szépprózáját a realista ábrázolás és a reflexív, gondolati elemek ötvözése jellemzi. Első három regénye – Messze voltak a csillagok, Földönfutók és Egy szál ingben – trilógiát alkot, amely a szlovákiai magyarság sorsát és történelmi tapasztalatait ábrázolja. Hősei a történelem kiszolgáltatottjai: egyszerű emberek, akik idegen érdekek közt is igyekeznek megőrizni emberi méltóságukat. A Földönfutók a háború utáni diszkrimináció éveit dolgozza fel balladisztikus képekben, a Messze voltak a csillagok pedig belső monológ formájában mutatja be a háborúba kényszerített magyar kisember tragédiáját. Az Egy szál ingben már a teljes szlovákiai magyar történelem panorámáját adja, a múlt és jelen, a falu és város világát, a paraszti és értelmiségi létformát egymásra vetítve.
Dobos regényei a kisebbségi magyarság önvizsgálatát, öntudatra ébredését szolgálják: a kiszolgáltatottságtól az önazonosság kereséséig ívelnek.
A Hólepedő a jelenkori ember morális küzdelmeit, a Sodrásban pedig az ötvenes évek fiatal értelmiségének útkeresését jeleníti meg. Az Engedelmével című elbeszéléskötete a megértés és irónia hangján vizsgálja a kisebbségi lét újabb kihívásait.
Tanulmányait és kritikáit a Gondok könyve gyűjti össze, amely irodalomszervező és közéleti elhivatottságát tükrözi. Gyermekeknek írt műve, A kis viking, unokája ihletésére született, és a kettős identitás lelki dilemmáit dolgozza fel – a vegyes házasságból született gyermek kettős otthonosságát és hontalanságát ábrázolva.
Dobos László hosszú betegség után, nyolcvannégy esztendős korában hunyt el Pozsonypüspökiben, 2014. július 25-én. Életművének egyik legfőbb érdeme, hogy íróként és közéleti emberként egyaránt sokat tett a csehszlovákiai, majd szlovákiai magyarság anyanyelvi kultúrájának megőrzéséért és megerősítéséért. Sokoldalú munkásságát 2007-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagságával ismerte el.
Gazdag könyvhagyatéka a Fórum Kisebbségkutató Intézet könyvtárában kapott méltó helyet, ahol ma is kutatható örökségként szolgálja a felvidéki magyar irodalom és kultúra történet.
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága október 28-át a Felvidéki Magyar Irodalom Napjává nyilvánította, tisztelegve Dobos László, a Szlovákiai Írószövetség magyar szekciójának első titkára születésnapja előtt. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága korábban Dobos László-életműdíjat is alapított, amely az SZMÍT egyik legrangosabb elismerése.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma





