Minden alapvető jogi ismeretekkel felvértezett ember tudja, hogy a műkincsek, műemlékek rongálása bűncselekménynek számít és szigorú büntetést von maga után. Nem így van ez viszont a világ immár nem boldogabb, hanem bolondabb felén, ahol egy ilyen ténykedést elég holmi légből kapott klímavédelmi mázzal bevonni és az aktivisták tettei büntetőjogi következmények nélkül maradnak.
Bolygónk védelmében ugyanis divat lett értékes festményeket, műkincseket vandál módon leönteni, összekenni, megrongálni, hogy azzal úgymond felhívják a közvélemény figyelmét. Szerény véleményem szerint az ilyen vandalizmus nem a környezetünk védelmére, a táguló ózonlyukra, a globális felmelegedésre és egyéb önmagukban fontos körülményekre hívja fel a figyelmet, sokkal inkább az elkövetők szellemi állapotára. Legalábbis ott, ahol még a józan ész, vagy legalább annak maradéka uralkodik. Ahol nem, ott az történik, mint általában a liberális Nyugaton mostanában történni szokott. A legújabb ilyen eset, hogy felmentették a rongálás vádja alól azt az olaj- és gázkitermelés ellen tiltakozó három aktivistát, akik tavaly narancssárga porral fújták le Stonehenge-et.
A klímahibbantak az ügyészség szerint színes porfúvókat használtak, amelyet kukoricalisztből, hintőporból és narancsszínű festékből kevertek, hogy befújják a világörökség részét képező ősi kőemléket. Az aktivisták elismerték tettüket, de azzal védekeztek, hogy „észszerű indokuk” volt rá, valamint hivatkoztak az emberi jogok európai egyezménye 10. és 11. cikkére, amelyek a szólásszabadságot és a békés gyülekezés jogát biztosítják.
A bírósági ítélet szerintem azt sugallja, hogy szabad esztelen rongálást végezni, ha a cselekedetünket megfelelő ideológiai, főként klímahisztériás indoklással próbáljuk szalonképessé tenni és még a szólásszabadságot is belekeverjük a dologba. Az ottani bíróságnál ez mindenesetre bevált.
S hogy mennyire képmutató tud lenni a klímaharc, arra a legkifejezőbb példa maga Greta Thunberg, aki annak idején, 15 éves korában a globális felmelegedés súlyosságát felismerve vált „klímaszorongóvá” és emiatt úgy döntött, hogy péntekenként nem megy iskolába, helyette a svéd parlament előtt fog sztrájkolni. Mostanra viszont már nem a klíma miatt szorong, ugyanis a gázai háború kitörése óta csatlakozott a palesztinbarát közösségekhez, és Izrael hangos kritikusává vált.
Ebbéli minőségében többek között segélyhajókkal indult Gázába, miközben valahogy elkerülte a figyelmét, hogy ez az akciója rendkívül súlyos ökológiai károkat okozott.
A Volta Solar energiaipari vállalat elemzése szerint a közel öt héten át tartó út alatt a mintegy 50 hajóból álló flottilla több mint 53 ezer liter dízelüzemanyagot égetett el, ami 144 tonna szén-dioxid-kibocsátással járt. A Gázába tartó segélyhajók több mint kétszáz repülőúttal megegyező károsanyag-kibocsátást termeltek ki a Földközi-tengeren. Az elemzés szerint Greta Thunberg flotillája által okozott szennyezés 82 átlagos családi autó egyéves szén-dioxid-kibocsátásának felel meg, ami óriási környezeti lábnyomot jelent.
A tanulmány nemcsak a légszennyezést, hanem a tengeri környezetre gyakorolt hatást is vizsgálta. A becslések szerint a kibocsátott szén-dioxidból mintegy 50 tonnát a tenger nyel el, ami hozzájárul az óceánok savasodásához, tehát súlyosan veszélyezteti a tengeri ökoszisztémát.
Mindez a környezetvédelmi mozgalmak hitelességével kapcsolatban is komoly kérdéseket vet fel, ráadásul a segélyhajók által szállított adomány mennyisége nem érte el egy segélyszállító teherautó rakományának tizedét. Az már csak hab a képmutatástól bűzlő tortán, hogy a Greta Thunberg irányításával Gázába induló segélyflotilla vezetésébe olyan személyek kerültek be, akik kapcsolatban állnak a Hamásszal, az Iszlám Dzsiháddal, valamint a Muzulmán Testvériséggel…
Mára talán ennyi elég is a képmutató klímahisztériából, ami ugyan valós veszélyeken alapul, de sajnos sokkal több vadhajtása van, mint amennyi valóban pozitív eredményt sikerült elérni ezen a téren.
NZS/Felvidék.ma
