Mondhatni, odaszoktam a Régi Zeneakadémia szombat délelőtti koncertjeire. Frappánsak, nem túl hosszúak, s számomra kevésbé ismert, tehetséges előadók művészetével ismerkedhetek meg. Egyikre elvittem két unokámat is, akik nagy élvezettel hallgatták az akkor fellépő francia virtuóz előadót.
Január végén Csabay Domonkos Mozart-Liszt programjára érkeztem. Várakozás közben a művész szakmai önéletrajzát olvasgattam. Jóllehet még csak tíz esztendeje vette kezébe diplomáját a Zeneakadémián, az eltelt évtized történései másnak egész életére elegendők lehetnének. Rangos versenyeken vett részt kiváló eredménnyel, egyen megakadt a szemem: Wales-ben zongorakísérői versenyt nyert. Nem tudtam, hogy van ilyen megmérettetés, de imponált az eredménye.
A kísérő feladata speciális: ugyan szívvel-lélekkel a főszereplőt – énekest, hangszeres szólistát – szolgálja, viszont megfelelő hinterlandot is biztosít a művésznek. Egyszer részt vettem Jevgenyij Nyesztyerenko, a híres szovjet-orosz bariton mesterkurzusán, aminek másik főszereplője a zongorakísérő Jevgenyij Senderovics volt. Nem tudtak tőle olyan áriát kérni, amit ne ismert volna, s olyan szeretettel pesztrálta a fellépőket, ami nemcsak kiváló zenészre, hanem nagyszerű pedagógusra is vallott.
Csabay programját ezúttal rendhagyó módon állította össze. Mozart egy fantáziája és menüettje, a második részben ismét egy fantáziája és a Kis gyászindulója volt a kedvcsináló, amiket két markáns Liszt Ferenc-mű, a Don Juan-parafrázis, majd a koncert végén a Fantázia Mozart Figaró házassága című operájának két témájára (Ferruccio Busoni átdolgozásában) követett.
Mindkét átirat nagyon érdekes számomra, noha egyik sem igazán ismerteti meg a művet a hallgatósággal, inkább Liszt kedvenceit tükrözi. A Don Giovanniban a Kormányzó ijesztő megjelenését az első felvonás Don Giovanni és Zerlina kettőse oldja, s mikor a romantikus feldolgozó kiélvezte a szép dallamot, a hatásos pezsgőáriát veti be befejezésnek. A Figaró két témája pedig inkább Cherubino, az elkényeztetett apród körül forog, a „Most pedig vége a szép időknek”, s az „Asszonyok, lányok, kérdezlek én” kezdetű áriák kerültek a fókuszba.
Fotó: archívum
A művész már említett – kamarazenén és kísérőként szerzett – rutinját és tudását a pódiumon is megcsodálhattuk.
A könnyedség, s a zenei színek világa a Mozart-műveknél, a kiváló technikai tudás a feldolgozásoknál került előtérbe. Mindezt átjárta a művészből áradó természetesség. A közönség lelkes tapsát Csabay Weber Felhívás keringőre című népszerű művével hálálta meg.
Kifelé menet a művészszoba bejáratánál találkoztam a fellépővel. Mivel életrajzában egy nagyszebeni verseny is szerepelt, valamint az írás Erdélyben is megjelenik, erről az eseményről kérdeztem.
„Nagyon szép emlék számomra a 2015-ös nagyszebeni 20. Carl Filtsch zongora- és zeneszerzésverseny, ahol második díjjal honorálták pályamunkámat. Ezt az eredményt azóta is büszkén feltüntetem önéletrajzomban, mivel nem minden zongorista mondhatja el magáról, hogy zeneszerzésversenyen is jól helytállt. Szerzeményemnek a hársfa tudományos nevét, a Tilia cordatat adtam, mivel a darab Schubert A ház előtt a kútnál című dalának témájára épült. Az eredmény mellett Nagyszeben is kitűnő benyomást tett rám, akkor jártam ott először, s lenyűgözött a szász város szépsége és hangulata.”
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
