A XXXIII. Tompa Mihály Országos Versenyt a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya szervezte meg április 28-30. között, jövő évben a verseny visszakerül Rimaszombatba.
A verseny hangulatát meg kell élni, a sok izguló gyermek és fiatal, az őket nyugtató felkészítő pedagógusok és szülők látványa szinte leírhatatlan. Az idei Tompa Mihály Országos Versenybe, ha összeadjuk a versenyzőket, felkészítőket, zsűritagokat, az egyes helyszíneken segítő önkénteseket, akkor bátran kijelenthetjük, hogy nagyjából nyolcezer ember kapcsolódott be.
Tudom, ez talán magyarázatra szorul: voltak olyan iskolák, ahol osztály- majd iskolai fordulókat kellett tartani, tehát a két és félezer jelentkező versenyző csalóka szám, ettől sokkal több iskolás jelentkezett, csak az iskolai fordulókból nem jutottak tovább. Minden helyszínen, már az iskolai fordulóknál is szükség volt szakmai zsűrire és segítőkre. Ugyanez érvényes a körzeti és járási fordulókra. Bárhonnan is nézzük, felmenő jellegű
versenyünk tehát szó szerint tömegeket mozgat, ami a magyar irodalom szempontjából nagyon jó.
Az országos versenyre hangolódást már délelőtt megkezdtük, a Csemadok-székház megtelt gyerekekkel. A The Art kulturális ügynökség Petőfi Sándor verseiből összeállított műsora elnyerte az iskolások tetszését. A verséneklők versenyének ez méltó megalapozása volt. A megzenésített versek „fertőzőek” voltak, mert a másnapi reggelinél azon nevettünk, hogy sokunk dúdol valamit, és felfedeztük benne a versenyszámok dallamait, annyira fülbemászóra sikerültek az előadások.
A verséneklők csodálatos dallamokkal jöttek a versenyre (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Itt emelném ki Stugel Tibor szerepét, aki még abban is segítette a versenyzőket, hogy felhangolja a hangszereket, pedig technikai szakemberként, hangosítóként lett volna csak szerepe. A szakmai zsűri, Tóbisz Tinelli Tamás, Madarász András és Göbő Sándor is megelégedésének adott hangot a verseny utáni értékelésen, majd tanácsokkal látták el a verséneklő együttesek tagjait.
A vers- és prózamondók versenye több helyszínen volt, így a versenyzők nem zavarták egymást.
A szakmai zsűri tagjai arról beszélgettek ebéd közben, mennyire feltölti őket ez a verseny, hiszen nagyon sok a tehetséges fiatal. Nagyon jó volt ezt hallani. A zsűri tagjai, Bárdos Ágnes, Csanaky Eleonóra, H. Nagy Péter, Holka Gizella, Kaszás Kornél, Nagy Erika, N. Tóth Anikó, Szebellai Dániel, Szvorák Zsuzsanna, Tóth Tibor, Tóth Zsóka és Tóth Zsuzsanna, bizony nem voltak egyszerű helyzetben. Szerencsére.
A Tompa Mihály Országos Verseny számomra azért érdekes mozgalom, mert azt az érzést közvetíti felém, hogy néhány napra békesség honol a világban, amikor a körzeti/járási/országos elődöntők zsűritagjaiként hallgatom a kis művészek előadását, érzem, hogy ezek a versenyzők tiszta lélekkel állnak színpadra és gyermeki jóságuk (még a középiskolás korosztályé is) átragad ránk és higgye el a kedves olvasó, ez nagyon jó és megnyugtató érzés.
Sok tehetség egy színpadon, ez a Tompa Mihály Országos Verseny (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A mozgalom több évtizede él és köszönhetően a Csemadoknak, olyan tehetségeket fedezünk fel, akik e verseny nélkül talán elvesznének. Sok hozadéka van a Tompának, de ez mindenképpen, meg az is, ahogy egymásért tudnak izgulni a gyerekek, nemcsak saját magukért. Mégsem vagyunk olyan önzők, mint néha gondolnánk.
A zsűri abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mindezt végig követhette és abban a szerencsétlenben, hogy döntést kellett hozniuk, amit őket hallgatva egyáltalán nem volt egyszerű. A verseny eredményeit, összesítve ITT olvashatják.
Összegzésként azt szeretném még elmondani, hogy a Csemadok köszönettel tartozik a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának, elsősorban az elnökének, Sztruhár Izrael Diánának és titkárának, Danczi Józsefnek, hogy ezt a felelősségteljes, bár kedves terhet a vállukra vették. Segítőként, hiszen én voltam a verséneklők zsűrijének titkára, szintén csak megköszönni tudom, hogy vállalták a szervezést, mert olyan tehetségeket hallottam, akiknek köszönhetően feltöltődtem, és a fiatalok alázatos hozzáállása példát is mutat, remélem, másoknak is. Ezt a csodálatos hangulatot egyszer mindenkinek meg kell(ene) élnie. Akkor biztosan jobb lenne a világunk.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
