Nemcsak kenyérrel él az ember

Jeremiás próféta könyvének 13. részében ezt olvassuk:

Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt! És megvásároltam az övet, a mint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém. És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván: Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában. És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az Úr.

Sok nap mulva pedig újra monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el. És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyről az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen. És szóla az Úr nékem, mondván: Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét. Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen. Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek. Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni? Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel; És összeütöm őket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket! Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott! Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt setétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homálylyá fordítja! Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik. Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségtek koronája! A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa azokat; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül! Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jőnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsőségednek juhnyája? Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülőasszonyt? És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid. Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt. Azért szétszórom őket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele. Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak. Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod! A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezőn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután se? Meddig még? Eddig az ige.

Most nem azt parancsolja Isten Jeremiásnak, hogy beszéljen, hanem hogy vegyen egy lenövet, és kösse azt a derekára. Keleten az öv színe vagy megkötésének módja azt jelezte a többi embernek, hogy milyen rendű, rangú emberrel találkoznak személyében. A fehér lenvászon öv a papi tisztnek volt a jele. Jogosan viselhette ezt a próféta, hiszen papi családból származott. Nem kellett attól tartania, hogy baja származik a feladat teljesítéséből. Viszont, ha az Eufrátesz folyóhoz kell a további parancs szerint vinnie az övet, s aztán újra elmenni, hogy megnézze, akkor kb. kétezer kilométert kell utaznia. Ezt bizony igen nehezen tudná a korabeli közlekedési eszközökkel teljesíteni. A héber Perát szó Eufráteszt jelent ugyan, de itt a „perát egy Anatótnál keleti irányban folyó vádi (időszakos vízfolyás medre) neve, amelyet ma Fárának hívnak.” (Jub. Kom.) Tehát itt sem nehéz a feladat végrehajtása. A nedves helyen elrejtett lenvászon övet használhatatlan állapotban találja Jeremiás, amikor hosszabb idő elteltével érte küldi az ÚR. A feladatsor végrehajtása után hallja Isten tanítását a próféta: „Így teszem tönkre Júda kevélységét és a nagy Jeruzsálem kevélységét!” Az Eufrátesz elfogadása csak látszólag könnyíti a magyarázó dolgát, mert belőle Babilonra következtetve úgy gondoljuk, a beteljesedő ítéletet végreható katonai erőt kell látnunk. De nem az itt a fontos, hogy ki által hajtja végre az ítéletet, hanem hogy az Ő ítélete tönkre teszi választottai kevélységét. Ítélete súlyossága, ereje hasonlítható a hírtelen lezúduló vízhez, amely medret váj magának a sivatagos talajba. Ha időszakosan árad csak a víz, akkor is elég a nedvesség ahhoz, hogy a lenöv tönkre menjen. A további tanítás olyan egyértelmű, hogy aki elolvassa, minden további magyarázat nélkül megérti, Isten nem ok nélkül bünteti népét, mert nem ékességei már Istennek, aki olyan közel engedi fenséges lényéhez e népet, mint testhez simuló övet, de ők ezzel nem törődve idegen isteneket imádnak, az ÚRra nem hallgatnak! Végül említést kell tennem még arról is, hogy az övnek van még egy funkciója. Arra is szolgál, hogy munka végzés alkalmával a köpeny alsó részét felhajtva bele szorították azt, hogy a munkában ne akadályozza a viselőjét. Ilyen értelemben pedig azt is megfogalmazhatjuk, hogy választottainak engedetlensége akadályozza Istent munkájában, üdvtervének megvalósításában. Amikor tehát az Isten szövetségében élő ember nem tartja magát a szövetség előírásaihoz, akkor nem egyszerű szövetségszegő csupán, hanem akadályozója szövetségese munkájának. Gondoljunk csak arra, hogy amikor a szülőnek semmi dolga, csak játszik gyermekével, akkor szinte mindent megenged a gyermeknek. Amikor viszont már munkát végez, bizony meg is fenyíti gyermekét, ha akadályozza munkájában olyan cselekedetével, amire játék közben fel sem figyelt. Isten ugyan nem hagy figyelmen kívül semmit, nem következetlen, de ne csodálkozzunk, ha haragszik, amikor azt látja, mi felelőtlenségünkkel akadályozzuk azt a munkát, amelynek jelentőségét sokszor fel sem tudjuk fogni véges értelmünkkel. Ezért int így Pál apostol is: „Úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.” (2.Kor. 6:1b.)

A mai ember számára nem könnyen érthető meg a következő parancsa Istennek, amelyet Jeremiásra bíz. „Minden korsót meg kell tölteni borral!” Ha viszont eszünkbe jut a kánai menyegzőben történt csoda, amikor Jézus a vizet borrá változtatta, akkor jó irányba keressük az üzenet értelmét. A mulatságban, vendégségben lévő ember akkor mondja, hogy jól mulatott, ha étel-ital nem fogyott el, ha minden vendég saját mértéke szerint eleget fogyaszthatott. Valószínű, hogy mulatságban hangzott e mondat, közmondásként, követelésként, hogy bort kérnek a vendégek, mert még mulatni akarnak. Ha Isten emberének szájából hangzik ilyen mondat, a mulatós, bort szerető emberek örömmel hallják, mert arra

gondolnak, ő sem különb náluk. Ha viszont a józan életű hall ilyen mondatot Isten szolgájától, megbotránkozik. Ezért gondolják úgy egyes magyarázók, hogy olyan közegben mondatja Jeremiással ezt Isten, ahol mulatozók hallják. Kétségtelen, hogy amikor bajok vannak egy közösség életében, visszatetsző, ha némelyek részvéttelen mulatozással töltik idejüket. De az Istentől küldött próféta szavaira oda figyelnek– e kortársai? Isten Igéje nem kell, a dáridónak nem vetnek véget, tovább akarnak mulatni a maguk kedve szerint. De a választottak vendéglátója Isten. Ő dönti el, mit tölt a korsókba, poharakba. S Ő tölthet jobb bort is, mint Kánában Jézus, de rosszabbat is, részegítőbb italt is, szenvedést, kínt, vért és halált, hiszen összetörnek a korsók, pusztulnak majd ifjak és vének, szánalom és irgalom nélkül. Féltő intelemmel mondja hát Jeremiás, hogy még szól az Úr, még van idő a kevélységből alázatra térni, szavára hallgatni. De könnyein át végül mégis azt látja, hogy az ÚR nyája fogságba kerül. A 18-19. versek keletkezése időben is meghatározható. Jósiás király halála után, az első fogságba vitel (598) előtt uralkodó Jójákin királyt, és anyját, Nékhusta anyakirálynőt inti Isten prófétáján keresztül alázatra, bűnbánatra. De hiába az intés, ha nincs foganatja. Három hónap után „leesett fejükről ékes koronájuk”, a prófécia beteljesedett. Egy panaszdalt olvasunk e rész befejezéseként, amelyet a próféta Jeruzsálem városának mond el. Uralkodók és vallási vezetők egyaránt magukra vehetik a kérdést, hol van a rájuk bízott nyáj? Miként adnak majd számot tetteikről az ÚR büntetése idején? Ha majd azok teperik le, akiket barátokká akart tenni a vezetők politikája. Mert a valóság az, hogy mind Egyiptom, mind Babilon irányában olyan politikát folytattak, mint akik szövetségest keresnek a másik ellen. Csak Istent nem akarták szövetségesüknek elfogadni. Nem véletlen, hogy „paráznaságnak” mondja és láttatja a vezetők magatartását az ÚR, és prófétája által azt üzeni, ehhez méltó és arányos lesz a büntetés is. Az ÚR választott népének egésze nem tud megtérni, természetén eluralkodott a bűn, nem akar belőle megtisztulni. Mikor lesz ennek az állapotnak vége?!- kérdezi Jeremiás, mint aki rádöbben, emberi megoldás találni itt lehetetlen. Ima: Mindenható, felséges Isten, ki az első bűneset óta munkálkodsz megtartatásunk, üdvösségünk és örök életünk váltságművén, s ki a legdrágábbat, Egyszülöttedet is meg halni hagytad érettünk, emlékeztess minket naponként Igéd és Szentleked által, hogy hiábavalóságok helyett legyünk engedelmes megtartói parancsaidnak. Add, hogy az idők teljességében testet öltött engedelmes szeretet, Egyszülött Fiad legyen példaképünk, útmutatónk s vele harcoljuk meg a hitnek nemes, szép harcát, életünkkel előmozdítsuk, és ne akadályozzuk országod eljövetelét. Ne emberi megoldásokban bizakodjunk, hanem kegyelmedbe helyezzük magunkat, szeretteinket, mert a Te kegyelmed kiapadhatatlan a Téged szeretőkön, a Jézus Krisztusért. Ámen.

Református Újság, FelvidékMa

– id. f.-