Ahogy közeledik a feltámadás vasárnapja, a keresztény ember úgy érzi szükségét, hogy lelkiekben is felkészüljön a húsvétra. Ez az ünnepünk ugyanis a többinél is jobban igényli, hogy lelkileg is felkészülve éljük meg. Nem csoda, hogy negyvennapos böjt előzi meg, amikor a farsang harsánysága, a táncmulatságok múltával, a test élvezete a háttérbe szorul, és jobban odafigyelünk a lélek halk szavára, amit máskor túl gyakran nyom el a világ zaja, a mindennapok gondjai.
Ilyenkor, valahogy gyakrabban akad kezünkbe a Biblia, ami szinte magától nyílik ki a Nagyhét történéseinél.
Olvassuk virágvasárnap történetét, az ünneplő tömegről, amelyik virágokat hint a Jeruzsálembe bevonuló Megváltó lába elé, és hozsannázva üdvözöli, de pénteken már ugyanez a tömeg gúnyolja őt a kereszten, hogy szabadítsa meg magát, ha egyszer ő a Megváltó.
Ez a történet azonban egyszersmind arra is figyelmeztet minket, kései utódokat, hogy ne bízzuk el magunkat, mert a dicsőség pillanata után rövidesen eljöhet a legmélyebb kétségbeesés pillanata, amikor úgy érezzük, hogy mindenki elhagyott minket, még az Isten is.
…
Egy másik helyen aztán Jézus azt mondja, hogy rontsátok le a kőből épült templomot, és én három nap alatt felépítem azt.
És ez a Húsvét valódi üzenete, amely arra figyelmeztet minket, hogy ne a modern kor bálványaival vegyük magunkat körül. Mert még a legokosabb telefon, a csillogó luxuscikk is csak hamis máz, ha nem vet a lelkünkben hullámokat.
Mert Te vagy a fontos, nem pedig az, amit birtokolsz!
