A hír: Ivan Mikloš volt pénzügyminiszter tegnap hivatalosan is bejelentette (amit egyébként sejteni lehetett), hogy nem lesz belőle Ukrajna pénzügyminisztere. Ha ugyanis eleget tenne a felkérésnek, azzal elveszítené szlovák állampolgárságát – márpedig erről nem kíván lemondani. Mikloš szerint ez számára éppoly érzékeny kérdés, mint amilyen az ukrán fél számára lenne az, ha a pénzügyminiszterük (amit ott, különösen mostanság, kulcstárcának számít) nem lenne ukrán állampolgár.
Miután itt évek óta az anyám tyúkját sem érdekelte úgy igazából, hogy valójában milyen következményekkel jár Fico állampolgársági bosszútörvénye, de még az alkotmánybírákat is teljesen hidegen hagyta mindez, nos, akkor hát hullajtsunk most jókora krokodilkönnyeket Ivan Miklošért. Végtére is ő egy fontos ember…
Ej, haj, szegény Ivan Mikloš! Kegyelmed is éppen annak a primitív, aljas, kicsinyes és gonosz nyavalyának az áldozatává vált, amely bizony széles körben elfertőzte szeretett hazája lelkét. Tetszik látni? Még azok is komolyan szívnak, akik azt hitték, nekik ugyan semmi közük hozzá, mert nem ők a címzettjei a miniszterelnök csomagjának.
De hát így megy ez: amíg muszáj fenntartani a jogállamnak valamiféle látszatát, addig sajnos muszáj beverni mások orrát is. Nehogy kizárólag csak a magyarokéból dőljön a vér. Mert arra esetleg még fel méltóztatnának figyelni Európa nagy (ál)demokratái is, ez pedig a leghajmeresztőbb kettős mérce mellett sem hiányzik senkinek.
Nos, ha Szlovákia valamiben igazán következetes, akkor az a butasághoz való hűséges ragaszkodás. Adott egy rossz törvény, amiről mindenki tudja, hogy nem csak rossz, de igazságtalan, alkotmányellenes és kicsinyesen gonosz is. Mégis, amíg a Kárpátok tartani bírja magát és nem szakad a fejükre, addig nem lesz itt olyan színezetű-összetételű kormánykoalíció, a szőke nőtől a szőke szemöldökűig, amely hajlandó lenne szembenézni a ténnyel és korrigálni az igazságtalanságot. Inkább aláznak tanárt, sportolót, százéves tanítónénit és dobják a lehetőséget, hogy egy szlovák szakember komoly vezető pozícióba kerüljön egy szomszédos ország kormányában. Olyan országéban, amely az európai-atlanti politika érdeklődésének kitüntetett helyén szerepel.
Erre mondanám, hogy: idióták. Ha nem tudnám, hogy Szlovákiában ez már csak így van.
Persze lehet, hogy Ivan Mikloš elfelejtette, hol kell, hol érdemes kopogni. Egyenesen a keresztapától, a volt “baráttól”, koalíciós partnertől, Bugár Bélától kellett volna audienciát kérni. És megpróbálni meggyőzni, hogy ha már a magyarok érdekében nem is érdemes hangot emelni a koalíciós tárgyalóasztalnál, egy szegény, munkanélküli volt pénzügyminiszterért tán még igen…
